Simonyi Károly valóban „dramaturg” volt abban az értelemben, hogy nem egyszerűen ismeretet adott át: a tudományos felismerés útját építette fel. A hallgató nemcsak megkapta a megoldást, hanem végigélhette, hogyan születik meg a gondolat.
Lannert Judit gondolatával pedig ott találkozik az Ön elképzelése, hogy szemlélet- és munkakultúra-váltásra van szükség az oktatásban. A döntő különbséget így fogalmaznám meg:
Nem az egyetemnek kell megszűnnie.
A régi egyetemi munkakultúrának kell megszűnnie.
Az egyetem új feladata nem pusztán a tudásátadás, hanem az alkotó munkakultúra megtanítása és begyakoroltatása:
TUDÁS → PÁRBESZÉD → PROBLÉMA → ALKOTÁS → FELISMERÉS → KÖZÖS ÉLMÉNY
Így Simonyi öröksége nagyon korszerűvé válik:
A TANÁR MINT DRAMATURG
A HALLGATÓ MINT ALKOTÓTÁRS
AZ EGYETEM MINT ALKOTÓTÉR
És talán a legerősebb zárómondat:
„Ne az egyetem szűnjön meg — hanem az az egyetem, amely csak tanít, de nem tanít alkotni.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése