2026. augusztus 18., kedd

NE A NULLÁHOZ – AZ ALTERNATÍVÁHOZ MÉRJÜK AZ AI ÖKOLÓGIAI ÁRÁT!

Informatikusként, AI-alkalmazások használójaként és fejlesztőjeként szól hozzá vendégszerzőnk a mesterséges intelligencia ökológiai áráról megjelent írásunkhoz. Fodor Bertalan nem vitatja, hogy az AI – különösen a modellek betanítása – jelentős környezeti terheléssel járhat. Szerinte azonban fontos, hogy megfelelő kérdést tegyünk fel.

RÉSZLET A CIKKBŐL

„Egy AI-ügynök megfelelő emberi ellenőrzés mellett több lépésből álló munkafolyamatokat is végigvihet: besorolhatja a beérkező ügyeket, kikeresheti a vonatkozó jogszabályt vagy vállalati előírást, ellenőrizheti a hiányzó adatokat, előkészítheti az űrlapokat, majd embernek adhatja át a valódi mérlegelést igénylő eseteket.

Az AI persze termelhet digitális szemetet: felesleges képeket, szövegeket és értelmetlen termékeket. Ugyanakkor óriási lehetőséget kínál arra, hogy embereknek ne kelljen egész nap előre leírt algoritmusokat követve adatokat másolniuk egyik rendszerből a másikba.

Az önvezető autóknál sem elég azt kérdezni, ki felel a gép által okozott balesetért: azt is mérlegelnünk kell, hány emberi hibából eredő balesetet előzhet meg a technológia. Ezért nemcsak azt érdemes megkérdeznünk, etikus-e AI-t használni, hanem azt is: mikor felelőtlenség nem használni?

Nem a technológia elutasítása vagy kritikátlan alkalmazása között kell választanunk. Az a kérdés, hogy értelmes célokra, a kiváltott folyamatnál takarékosabban és átlátható módon használjuk-e.

Óriási lehetőség előtt állunk, és valójában minden azon múlik, hogy jól élünk-e vele."

A teljes cikk a linkre kattintva olvasható: 

SZENTLÉLEK

https://szemlelek.net/ne-a-nullahoz-az-alternativahoz-merjuk-az-ai-okologiai-arat/


Babarczy Eszter írása:

 

Babarczy Eszter írása:


Sok barátom, pályatársam háborodott fel Győrffy Ákos, a Mandiner szerzőjének írásán a Litera.hu-n a "Nagyon sajnálom" sorozatban. A sorozat arra kért magyar írókat, hogy írják meg egy történetüket valamiről, amit bánnak, ahol másként döntenének. Győrffyt úgy lehet érteni (a szöveg meglehetősen metaforikus), hogy ítélkezni majd az Isten fog, a rituális bocsánatkérésnek semmi értelme, csak öncsalás, és annak jele, hogy egyesek feltolják magukat erkölcsi bíró szerepbe.


"Elkenés"-- mondják. "Relativizálás!" "Önmosogatás!"


Sokat gondolkodtam Baka András beszéde után, hogyan lehetne megfogalmazni, milyen felelőssége van az egyénnek egy elnyomó rendszerben. És mit kérhetünk számon. Korábban már próbáltam felvázolni ezzel kapcsolatos dilemmákat. Nem lehetünk mindannyian hősök, és gyakran kétféle érték ütközik, választani kell. Megvédem a közösségem és ezért valamilyen szinten kollaborálok, vagy kivonulok? De ez nem jelenti azt, hogy felmenthető az, aki úgy kollaborált, hogy másnak ezzel hátrányt, szenvedést okozott. Ilyen egyszerű az etikám: szenvedés-központú. 


Nem ismerem Győrffy Ákost, nem tudom, okozott-e valakinek szenvedést vagy hátrányt. Írt-e lejárató cikket. [Felhívták közben a figyelmemet arra, hogy Pankotai Lili lejáratásában élen járt.] Használt-e minősíthetetlen nyelvezetet. Önmagában az a tény, hogy a Mandinernek írt, az én szememben azt jelzi, hogy magas volt a toleranciája a kormányzati korrupcióval és gyűlöletbeszéddel kapcsolatban. Ez ízlésbeli dolog: az én ízlésemnek nem felel meg. Én magam is voltam közelében a tizes évek elején olyan projekteknek, amelyekben áttételesen volt kormányzati pénz, és elég hamar kiléptem, mert öngyilkossági gondolataim voltak attól, hogy kollaborálok egy elnyomó rendszerrel, noha mindkét projekt önmagában teljesen semleges, sőt, ma is azt gondolom, tiszteletreméltó vállalkozás volt.  


Én mindenekelőtt egy történetet várnék Győrffy Ákostól és mindenki mástól, aki az együttműködést választotta. Egy narratívát. Mit gondoltak, miben hittek? Miért nem látták, hogy vállalhatatlan dolgok történnek? Ezt a narratívát tisztelettel meghallgatnám, ahogy meghallgatnám minden Fidesz-szavazó narratíváját is (persze az ellenzéki narratívákat is, de azokkal amúgy is naponta találkozom). Ítélkezés nélkül szeretném tudni, mi vonzott valakit ehhez a gépezethez, mi tartja benne, miért azonosul, vagy ha nem azonosul, hogyan viseli el a kognitív disszonanciát? Jó célokat láttak? Tehetséges embereket? Érzelmileg azonosultak a retorikával? Lehetőséget kaptak? Reményt? Előrejutásra módot? Önmegvalósítási utat?


Ahhoz, hogy ne lehessen még egyszer elnyomó állam felettünk, ahhoz, hogy tudjuk, hogyan kell viselkednünk, hogyan kell ellenállnunk, ahogy Baka András kérte, meg kell ismernünk ezeket a narratívákat. Én, akitől egyébként is eléggé távol áll a bosszúvágy, most először megérteni szeretnék, s ítélkezni csak később, ha a heves érzelmeink lecsillapodtak. A heves érzelmek is jogosak, ha valakit kár ért, szenvedésbe taszították, elvették a lehetőségeit. És sokan vannak ilyenek. Én mégis azt érzem, hogy a narratívák elbeszélése és elemzése során kellene, higgadtan, rámutatni arra, hol a határ. Milyen határt nem lép már át a polgár, tekintet nélkül politikai meggyőződésére, mert egyszerűen az ízlése nem engedi. 


Ez egy közös döntés kell hogy legyen. Most arra hajlunk: a Fidesz-klientúrával soha nem volt szabad együttműködnie senkinek! De mi van akkor, ha valaki nem volt ellenzéki érzelmű? Ellenkezőleg, drukkolt a Fidesznek, a Fidesz sikerét kívánta? Most is sok dolgot elnézünk a kormánynak, amelynek sikerét kívánjuk (legalább is velem ez a helyzet, én nagyon türelmesnek érzem magam). A Mandiner sok fröcsögésnek helyet adott. Meglehet, éppen ez az egyszerű szabály: ahol fröcsögnek, onnan menj. Gyűlöletkeltéshez ne add a neved. De hogy mi ez a szabály, azt közösen kell megszülnünk, hogy aztán jogosan számonkérhessük egymáson. Mert a morál is párbeszédben alakul ki, az én filozófiai meggyőződésem szerint, nincsenek eleve adott és magától értetődő morális tilalmak azzal kapcsolatban, mennyire mehetünk közel a politikához. Ezek mindig dilemmák.


Ha nem akarjuk, hogy a politika rátenyereljen az életünkre, akkor korlátokat kell szabnunk. Vissza kell szorítanunk a klientúrákat, beleértve a saját hajlamunkat is, hogy a barátainkat látnánk döntési pozícióban. Rotáló szakmai grémiumok, sorsolás, a közvetlen állami támogatás visszafogása -- vannak technikák, amellyel megelőzhető, hogy kézivezérléssel tudja valaki igazgatni az országot. De ezekről beszélnünk kell. Most még csak az indulat van. Értem. De én már azt keresem: hol és hogyan húzzuk meg a határt, amely nem pusztán politikai ízlés kérdése, hanem számonkérhető.


2026. augusztus 17., hétfő

Képviseli vs részvételi demokrácia

 

Képviseli vs részvételi demokrácia 

A szerbektől megtanultam: a jövő a részvételi demokráciáé. A pusztán képviseleti rendszerben a polgár néhány évente szavaz, majd átadja döntési jogát a politikusoknak. A pártok versenye könnyen két táborra osztja a társadalmat, a vita pedig ellenségeskedéssé válhat. Tudjuk, hová vezethet ez: bizalmatlansághoz, közönyhöz, gyűlölethez és a hatalom túlzott központosításához.

A részvételi demokrácia azonban nem eltörli, hanem közösségi részvétellel egészíti ki és ellenőrzi a képviseleti demokráciát. A polgár nem csupán választó, hanem tájékozott, gondolkodó és felelős alkotótárs. A cél nem az, hogy legyőzzük egymást, hanem hogy közösen találjuk meg a jobb megoldást.

A demokrácia jövője: nem dönteni a nép helyett, hanem dönteni a néppel.


2026. augusztus 16., vasárnap

AZ EMBER ÉLETSPIRÁLJA – AZ ÖNAZONOSSÁGTÓL A KÖZÖSSÉGIG

 

AZ EMBER ÉLETSPIRÁLJA – AZ ÖNAZONOSSÁGTÓL A KÖZÖSSÉGIG

Az ember nem kész állapot, hanem folyamatosan alakuló rendszer. Érzékel, tudatosít, érez, emlékezik, értelmez, értéket választ, cselekszik – és mindez visszahat arra, hogy kinek tartja önmagát. Ezért az ember fejlődését nem egyszerű egyenes vonalként és nem is zárt körként érdemes elképzelni. Spirálként írható le: visszatérünk ugyanazokhoz az alapvető kérdésekhez, de minden visszatéréskor már új tapasztalattal, tudással és kialakultabb identitással.

A folyamat alapképlete:

1. Érzékelés → 2. Tudat → 3. Érzés, emlékezet, akarat → 4. Értelem → 5. Hit, érték, küldetés → 6. Cselekvés → 7. Identitás → új érzékelés…

A 7. pont, az IDENTITÁS a spirál centruma. Minden kör alakítja, miközben a már kialakult identitás visszahat a következő kör egészére.

ÉLETSPIRÁL – AZ EMBER FOLYAMATOS ALAKULÁSA

A kör visszatér önmagába. A spirál is visszatér, de nem ugyanoda. A tegnapi tapasztalat után ma már másként érzékelem ugyanazt a világot. Amit átéltem, emlékké vált; amit megértettem, tudássá; amit fontosnak ismertem fel, értékké; amit megtettem, tapasztalattá. Mindez beépül abba, amit önmagamról gondolok. Ezért minden élethelyzetben működik ugyanaz az alapfolyamat:

ÉRZÉKELEM → TUDATOSÍTOM → ÁTÉLEM → ÉRTELMEZEM → ÉRTÉKET VÁLASZTOK → CSELEKSZEM → ALAKULOK.

Majd az új ember ismét érzékel. Így az életspirál nem feltétlenül jelent állandó fejlődést. A spirál haladhat felfelé vagy lefelé. A jó döntések, a tanulás, az önreflexió és a közösség építhetik az embert; a rossz döntések és ismétlődő hibák romboló spirált is létrehozhatnak. Az ember azonban képes felismerni saját működését, változtatni és új irányt választani. Ebben rejlik a tudatosság és a szabadság jelentősége.

1. GYERMEKKOR – „ÉN VAGYOK”

Az életspirál első nagy szakasza a világ és önmagunk felfedezése. A kisgyermek először érzékel. Lát, hall, érint, mozog. Testén és érzékein keresztül találkozik a világgal. Ebből fokozatosan kialakul a tudat: felismeri, hogy ő maga különálló személy.

„Én vagyok.”

Megjelennek az érzések, az emlékezet és az akarat. Megtanulja, mi okoz örömöt és fájdalmat, kihez kötődik, mit szeretne és mitől fél. Ezután egyre több összefüggést ért meg. Kérdez:

Mi ez? Miért? Hogyan?

A család, az iskola és a közösség közvetítésével találkozik az értékekkel is: mi a jó és a rossz, mit jelent szeretni, segíteni, igazat mondani, felelősséget vállalni. Majd cselekszik. Játszik, próbálkozik, hibázik, tanul. Minden ilyen kör egy újabb réteget épít identitásába. A gyermekkor nagy identitáskérdése ezért még egyszerű:

„KI VAGYOK ÉN?”

Az első válasz:

„ÉN VAGYOK.”

2. FELNŐTTÉ VÁLÁS – „MILYEN EMBER AKAROK LENNI?”

A fiatal ember életspirálja már nemcsak önmaga felismeréséről szól. Megjelenik a választás felelőssége.

Milyen pályát válasszak?

Miben vagyok tehetséges?

Mit szeretek?

Miből tudok megélni?

Mire van szüksége a közösségnek?

Milyen ember szeretnék lenni?

A fiatal érzékeli saját képességeit és a körülötte lévő világ lehetőségeit. Tudatosítja erősségeit és korlátait. Érzelmileg kötődni kezd emberekhez, ügyekhez, szakmákhoz és közösségekhez. Az értelem mérlegel:

„Mire vagyok képes?”

Az értékrend tovább kérdez:

„Mi fontos nekem?”

A kettőből megszülethet a küldetés első felismerése:

„Mire szeretném használni azt, amit kaptam?”

Ez azonban csak a cselekvésben válik valósággá. A fiatal tanul, pályát választ, dolgozni kezd, kapcsolatokat épít, sikereket és kudarcokat él át. A valóság visszajelez. Így újraindul a spirál.A felnőtté válás ezért nem egyetlen döntés, hanem sok egymásra épülő életspirál. A kérdés már nem egyszerűen az:

„Ki vagyok?”

hanem:

„MILYEN EMBER AKAROK LENNI?”

3. A KÖZÖSSÉGÉPÍTŐ EMBER – „MIÉRT VAGYOK HASZNOS MÁSOKNAK?”

Az ember fejlődése nem ér véget azzal, hogy megtalálja önmagát és kialakítja saját egzisztenciáját. Megjelenik egy újabb kérdés:

Mit adok másoknak?

Az érett ember felismeri, hogy képességei, tudása és tapasztalatai nemcsak saját boldogulását szolgálhatják. A közösségben az egyéni életspirálok találkoznak. Az egyik ember tapasztalata a másik ember számára új érzékelés lehet. Egy gondolat tudatosságot ébreszthet. A párbeszéd új értelmezést teremthet. A közösen elfogadott érték közös cselekvéshez vezethet. Így az egyéni spirálból közösségi spirál születik:

ÉN ÉRZÉKELEK → TE IS ÉRZÉKELSZ → MEGOSZTJUK → MEGÉRTJÜK EGYMÁST → KÖZÖS ÉRTÉKET TALÁLUNK → EGYÜTT CSELEKSZÜNK → KÖZÖSSÉGET ÉPÍTÜNK.

Itt történik egy lényeges változás. A kérdés már nem pusztán:

„Ki vagyok én?”

hanem:

„KI VAGYOK ÉN A KÖZÖSSÉGBEN?”

és végül:

„MIVEL TUDOK HOZZÁJÁRULNI A KÖZÖS JÓHOZ?”

A közösségépítő ember nem elveszíti identitását a közösségben, hanem éppen ott teljesítheti ki. Saját tudását, tapasztalatát és tehetségét hozzáadja másokéhoz, miközben ő maga is gazdagodik a többiek tudásával.

Az ÉN nem megszűnik, hanem kapcsolódik a TE-hez.

Az ÉN + TE pedig létrehozhatja a MI-t.

ÉLETSPIRÁL: ALAKULOK – minden tapasztalat változtat rajtam.

AZ ÉLETSPIRÁL HÁROM  SZINTJE

1. GYERMEKKOR:
 „ÉN VAGYOK.” – felfedezem önmagamat.

2. FELNŐTTÉ VÁLÁS:
 „MILYEN EMBER AKAROK LENNI?” – választok, cselekszem és felelősséget vállalok.

3. KÖZÖSSÉGÉPÍTŐ EMBER:

 „MIT ADHATOK MÁSOKNAK?” – képességeimet és tapasztalataimat a közösség javára is fordítom.

A fejlődés ezért nem egyszerűen:

GYERMEK → FIATAL → FELNŐTT.

Hanem:

ÉN → ÖNAZONOSSÁG → FELELŐSSÉG → KÖZÖSSÉG → MI.

És a folyamat itt sem zárul le. A közösség visszahat az emberre, új tapasztalatokat ad, új kérdéseket vet fel, új cselekvésre ösztönöz.

Új spirál kezdődik.

ECCE HOMO

Az ember nem egyszerűen VAN.
Az ember folyamatosan ALAKUL.
Önmagát keresi, önmagát formálja, majd kapcsolódik másokhoz.
Az életspirál centruma az IDENTITÁS – de kiteljesedésének tere a KÖZÖSSÉG.

ÉN → TE → MI → új ÉN → új MI…

Ez az ember életspirálja.


ECCE HOMO – AZ EMBER HÁRMAS RENDSZERE

ECCE HOMO – AZ EMBER HÁRMAS RENDSZERE

A metszetek jelentése:

  • Test ∩ Lélek = Tudat: az agy testi működése és a lélek belső jelenléte.
  • Lélek ∩ Szellem = Értelem: megismerés, értelmezés és értékorientáció.
  • Test ∩ Szellem = Cselekvés: a választott érték látható tetté válik.
  • Test ∩ Lélek ∩ Szellem = Identitás: a teljes ember önazonossága — „Ki vagyok én?”

Az identitás tehát nem negyedik összetevő, hanem a három összetevő legbelső egysége.

ECCE HOMO – AZ EMBER HÁRMAS RENDSZERE

Az ember egységes rendszer, amely három, egymást átható összetevőből áll: testből, lélekből és szellemből. Ezek nem egymástól elszigetelten működnek. Kapcsolódásukban jelenik meg a tudat, az értelem, a cselekvés és végül az ember identitása.

1. TEST

A test az ember fizikai és biológiai alapja:

  • agy,
  • érzékelés,
  • életműködés.

A test teszi lehetővé, hogy érzékeljük a világot, jelen legyünk benne és cselekedjünk.

2. LÉLEK

A lélek az ember belső, érzelmi világa:

  • érzés,
  • emlékezet,
  • akarat.

A lélekben éljük át mindazt, ami történik velünk. Itt formálódnak kötődéseink, vágyaink és személyes tapasztalataink.

3. SZELLEM

A szellem az ember érték- és jelentésteremtő dimenziója:

  • hit,
  • érték,
  • értelem,
  • küldetés.

A szellem segítségével keressük életünk értelmét, választunk értékeket, és felismerjük, mi a feladatunk a világban.

A kapcsolódási területek

TEST + LÉLEK = TUDAT

A tudatnak testi alapja van, de lelki jelenlétben válik személyes tapasztalattá. A tudat által érzékeljük önmagunkat és környezetünket.

TEST + SZELLEM = CSELEKVÉS

A szellemi érték a testen keresztül válik valósággá. A gondolat, a hit és a szándék a cselekvésben testet ölt.

LÉLEK + SZELLEM = ÉRTELEM

A lelki tapasztalat és a szellemi értékrend találkozásából születik a megértés, az értékelés és az értékirány. Az értelem nemcsak megismer, hanem irányt is mutat.

TEST + LÉLEK + SZELLEM = IDENTITÁS

A három terület közös metszéspontjában található az identitás:

Ki vagyok én?

Az identitás nem helyezhető kizárólag a testbe, a lélekbe vagy a szellembe. Mindhárom egységében értelmezhető.

Az identitás a teljes ember önazonossága: testi létezésének, lelki történetének és szellemi értékrendjének egysége.

Összefoglaló tétel

A test hordoz, a lélek átél, a szellem értelmet és irányt ad.
E három együtt alkotja a tudatos, cselekvő és önazonos embert.


NE A NULLÁHOZ – AZ ALTERNATÍVÁHOZ MÉRJÜK AZ AI ÖKOLÓGIAI ÁRÁT!

Informatikusként , AI-alkalmazások használójaként és fejlesztőjeként szól hozzá vendégszerzőnk a mesterséges intelligencia ökológiai áráról ...