Kádár népe most megy nyugdíjba

Tölgyessynek valóban igaza lehet: „Kádár népe” nem tűnt el a rendszerváltással. A korszakban kialakult gondolkodásmód, biztonságigény és államhoz való viszony nemzedékeken keresztül tovább él. A politikai rendszerváltás megtörtént, a társadalmi és kulturális rendszerváltás azonban még ma is tart.

Az 1960-as években születettek ma érik el a nyugdíjkorhatárt. Vagyis most vonul vissza az a nagy nemzedék, amelynek gyermekkorát, iskoláit és pályakezdését még teljes egészében a Kádár-rendszer formálta.

Ez valóban nem egyszerű demográfiai adat, hanem történelmi korszakhatár:

A Kádár-rendszer 1989-ben megszűnt, de „Kádár népe” csak most kezd kilépni az aktív társadalomból.

A rendszer gyorsabban változott meg, mint az emberek gondolkodása.

TUDÁS – MUNKA – LAKÁS

Érdemes 1980 körüli pillanatképként elkészíteni, mert így a három társadalomformáló rendszer egymás mellé kerül: TUDÁS – MUNKA – LAKÁS. A korabeli intézményi statisztikák eltérő módszertana miatt az egyetemi és vállalati adatok egy része nagyságrendi.

7 nagy egyetem – hallgatók	7 nagyvállalat – dolgozók	7 nagy lakótelep – lakások
1. ELTE, Budapest – kb. 7–8 ezer hallgató	1. Csepel Művek – kb. 30 000 dolgozó	1. Újpalota – 15 886 lakás
2. BME, Budapest – kb. 6–7 ezer hallgató	2. Ganz–MÁVAG – kb. 20 000 dolgozó	2. Óbuda városközpont – 13 736 lakás
3. Semmelweis / SOTE – kb. 4–5 ezer hallgató	3. Videoton, Székesfehérvár – kb. 20 000 dolgozó	3. Békásmegyer – 13 394 lakás
4. Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem – kb. 3–4 ezer	4. Rába MVG, Győr – kb. 15 000 dolgozó	4. Füredi úti – 12 233 lakás
5. NME, Miskolc – kb. 3–4 ezer hallgató	5. Ózdi Kohászati Üzemek – kb. 14 000 dolgozó	5. Kispest városközpont – 12 017 lakás
6. JATE, Szeged – kb. 3 ezer hallgató	6. Lenin Kohászati Művek, Miskolc – kb. 12–14 ezer dolgozó	6. Újpest városközpont I. – 11 158 lakás
7. KLTE, Debrecen – kb. 2–3 ezer hallgató	7. Tungsram / Egyesült Izzó – 12 ezer feletti nagyságrend	7. Kelenföld – 9 287 lakás

A lakótelepi oldalnál már különösen jók a forrásadatok: Újpalota 15 886, Óbuda 13 736, Békásmegyer 13 394, a Füredi úti telep 12 233, Kispest városközpont 12 017, Újpest városközpont I. 11 158 és Kelenföld 9 287 lakásból állt. 

A vállalati méreteket jól érzékelteti, hogy 1979-ben a Csepel Művek 30 ezer dolgozót foglalkoztatott, a Ganz–MÁVAG pedig 20 ezer dolgozóval jött létre; a Videoton létszáma 1980-ban ugyancsak 20 000 fő volt. A Rába fénykorában mintegy 15 ezer, az Ózdi Kohászati Üzemek mintegy 14 ezer embert foglalkoztatott. 

A táblázat üzenete

1960–1980: három nagy rendszer épült egyszerre

EGYETEM → TUDÁS
NAGYVÁLLALAT → MUNKA
LAKÓTELEP → OTTHON

És ebből jött létre a korszak új nagyvárosi társadalma.

A következő plakátnál szerintem ezt a háromoszlopos táblázatot kellene megtartani, középen pedig nagy betűkkel:

TUDÁS + MUNKA + LAKÁS = A MODERN MAGYAR NAGYVÁROS.

A szocializmus 1960-1980 között

1960–1980 közötti Kádár-korszak társadalmi mérlegéhez, de néhány pontot érdemes történetileg pontosítani.

A korszak valóban egypárti pártállam volt, politikai pluralizmus és szabad választási verseny nélkül. Ugyanakkor az 1960-as és különösen az 1970-es években jelentős társadalmi mobilitás zajlott: paraszti és munkáscsaládok gyermekei nagy számban kerültek középiskolába, felsőoktatásba, műszaki és értelmiségi pályákra. A jövedelmi különbségek a maihoz képest jóval kisebbek voltak, miközben az életszínvonal az 1960-as évektől az 1970-es évek végéig összességében lassan emelkedett.

A termelőeszközök döntő része állami vagy szövetkezeti tulajdonban volt, de személyi és magántulajdon létezett: lehetett saját családi ház, lakás, telek, hétvégi ház, gépkocsi, sőt korlátozott magángazdaság és kisipar is. Az állami bérlakások mellett jelentős volt a saját lakásépítés is. 

A lakáshiány azonban valós probléma volt. Az 1970-es évek végén a tanácsi lakásokra átlagosan mintegy tíz évet kellett várni; 100 ezer lakásigénylőre évente körülbelül 9 ezer elosztható lakás jutott. Közben a saját lakásépítés és a szövetkezeti lakásépítés is erősödött. 

A korszak társadalmi modelljét tömören:

Terület	1960–1980 jellemzője
Politikai rendszer	Pártállam
Foglalkoztatás	Gyakorlatilag teljes foglalkoztatottság
Jövedelmi különbségek	Viszonylag kicsik
Életszínvonal	Lassan emelkedő
Lakás	Állami bérlakás + saját lakás; jelentős várakozás
Gépkocsi	Elérhető, de sok típusnál évekig tartó várakozás
Oktatás	Az állami oktatás, egyetemi képzés tandíjmentes
Üdülés	Vállalati–szakszervezeti üdülés széles körben elérhető
Hétvégi ház, telek	Az 1970-es évekre egyre elterjedtebb
Külföldi utazás	Nyugatra korlátozott, útlevél- és devizaszabályokkal
Személyi jövedelemadó	A mai értelemben vett SZJA még nem működött
Társadalmi mobilitás	Erős: munkás/paraszti rétegekből technikusok, mérnökök, értelmiségiek

A lakásépítés méretét jól mutatja, hogy 1960 és 1989 között a magyar lakásállomány közel kétszeresére nőtt, bár a lakáshiányt ezzel sem sikerült teljesen megszüntetni. 

A korszak lényegét ezért talán egy mondatban így lehet megfogni:

PÁRTÁLLAM + TELJES FOGLALKOZTATÁS + TÁRSADALMI MOBILITÁS + LAKÁSÉPÍTÉS + INGYENES OKTATÁS + SZŰK JÖVEDELMI OLLÓ = LASSÚ, DE SZÉLES KÖRŰ ÉLETSZÍNVONAL-EMELKEDÉS.

Budapesti lakótelepek

Budapesten a nagy lakótelep-építési hullám főként az 1960-as évek elejétől az 1980-as évek végéig tartott. Összesen 250-300 ezer.  

Budapest 25-30 %. A fővárosi lakótelepek jelentős része iparosított technológiával, ezen belül paneles építéssel készült. A Főváros összefoglalója szerint a II. világháború után indult tömeges lakótelep-építés, és lényegében a rendszerváltásig tartott. 

A nagyobb budapesti lakótelepek nagyságrendileg:

Lakótelep	Kerület	Fő építési időszak	Lakások száma kb.
Óbudai lakótelep	III.	1965–1975	15 000
Békásmegyeri lakótelep	III.	1971–1983	13 500
Újpalotai lakótelep	XV.	1969–1978	15 500
Kelenföldi lakótelep	XI.	1966–1983	~10 000
Füredi utcai lakótelep	XIV.	1967–1978	~11 000
Újpesti lakótelepek	IV.	1960-as–1980-as évek	~16–17 000
Havanna lakótelep	XVIII.	1977–1985	~6 000
Kispesti lakótelep	XIX.	1960-as–1980-as évek	~10 000
József Attila-lakótelep	IX.	1957–1981	~9 000
Gazdagréti lakótelep	XI.	1983–1989	~5 500
Káposztásmegyer	IV.	1983–1990-es évek eleje	~8–9 000
Pesterzsébeti lakótelepek	XX.	1960-as–1980-as évek	több ezer
Csepeli lakótelepek	XXI.	1950-es–1980-as évek	több mint 10 000

A korszak csúcsa az 1970-es évtized volt. Jól mutatja ezt, hogy Budapest teljes lakásállományának mintegy 19%-a 1971–1980 között épült, további 13%-a pedig 1981–1990 között. 

Vagyis a lakótelepek nem kis kiegészítő részei Budapestnek: a fővárosi területnek viszonylag kis részét foglalják el, de a Főváros adatai szerint egy időszakban a budapestiek mintegy harmada lakótelepen élt. 

Ha szeretné, össze tudom állítani Budapest összes fontos lakótelepét kerületenként, építési évvel és lakásszámmal, például egy 30–40 soros táblázatban.