Praxis: Kapcsolódás a másik emberhez

Kapcsolódás a másik emberhez

Hogyan közelíts hozzá?

Mindenekelőtt alázattal, tisztelettel és nyitottsággal.

A másik ember:

• ugyanolyan méltósággal rendelkező ember, mint Te;
• valamiben biztosan jobb nálad;
• vannak erősségei;
• vannak gyengeségei, ahogyan Neked is;
• van saját története és múltja;
• vannak örömei, fájdalmai és tapasztalatai;
• vannak vágyai, céljai és törekvései;
• saját együttműködési kultúrát hoz magával.

Ne azt keresd először, miben különbözik Tőled, hanem azt, miben tudtok kapcsolódni és egymást kiegészíteni.

A kapcsolódás kezdete a megértés.
Az együttműködés alapja a kölcsönös tisztelet.
Örüljünk egymás örömének és sikereinek!

EGYÜTTMŰKÖDÉS HOGYAN? - MIA

EGYÜTTMŰKÖDÉS HOGYAN?

Hogyan közelítsek embertársamhoz?

Mindenekelőtt ALÁZATTAL.

Az alázat nem önmagunk kisebbítése, hanem annak felismerése, hogy a másik embernek ugyanúgy értéke és méltósága van, mint nekem.

1. Ő is Isten képmása

Isten őt is a saját képmására teremtette.
 Ezért emberi méltósága nem attól függ, hogy egyetértek-e vele, szeretem-e, vagy hasonlít-e hozzám.

A méltóság minden embert megillet.

2. Ő a felebarátom

Jézus második főparancsa:

„Szeresd felebarátodat, mint önmagadat.”

Ennek egyszerű emberi szabálya:

Ne tégy olyat a másikkal, amit magadnak sem kívánnál.

És tegyél vele olyat, aminek te is örülnél: figyelj rá, hallgasd meg, tiszteld és segítsd.

3. Neki is van tehetsége

Minden ember tud valamit, amit én nem, és valamiben akár jobb is lehet nálam.

Vannak erősségei.
Vannak gyengeségei.
Ahogyan nekem is.

Az alázat egyik legfontosabb jele, hogy képes vagyok tanulni a másik embertől.

4. Neki is van története

Vannak vagy voltak szülei, családja, szerettei.
 Vannak örömei, veszteségei és emberi kapcsolatai.

Nem látom mindazt, amit életében átélt.

Ezért ítélet előtt megértésre törekszem.

5. Neki is vannak törekvései

Ő is szeretne valamit elérni.
Vannak álmai, céljai, félelmei és reményei.

Nemcsak azt kell látnom, amilyen ma, hanem azt is, amivé válni szeretne.

6. Más lehet a kultúrája

Más családból, közösségből, nemzedékből vagy világból érkezhet.
Másként gondolkodhat, más tapasztalatokat hordozhat. A különbözőség nem feltétlenül akadály.

Lehetőség arra, hogy tanuljunk egymástól.

7. ÖRÜLJÜNK MÁSOK ÖRÖMÉNEK!

Ha a másiknak sikerül valami, örüljünk vele.
Ne irigységgel nézzük a sikerét, hanem ismerjük el.
A másik öröme nem vesz el az enyémből.
A megosztott öröm erősíti a közösséget.

8. A főszabály: fogadd el olyannak, amilyen

Nem az a feladatom, hogy a másikat a saját képemre formáljam.

A másik ember megváltoztatásának szándéka gyakran ellenállást szül. Az elfogadás viszont megteremtheti a bizalmat, amelyben mindketten változhatunk és fejlődhetünk.

Elfogadni nem azt jelenti, hogy mindenben egyetértek vele.
Azt jelenti, hogy akkor is tisztelem emberi méltóságát, amikor nem értek vele egyet.

MÉLTÓSÁG → ALÁZAT →  FELEBARÁTI SZERETET → MEGISMERÉS → MEGÉRTÉS → ELFOGADÁS → EGYÜTT ÖRÜLÉS → EGYÜTTMŰKÖDÉS

A felebaráti szeretet így nem pusztán érzés.

Magatartás. Kultúra. Együttélési mód.

És talán innen indulhat a gondolkodó közösség is: nem megváltoztatni akarjuk egymást, hanem megérteni egymást — és együtt változtatni azon, amin közösen változtatnunk kell.

Alázat az egyűttmüködés alapja

 

Alázat

A génállomány adottság, a kultúra pedig alakító erő.

A genetikai örökség hatással lehet képességeinkre, temperamentumunkra, bizonyos hajlamainkra. De abból még nem következik, hogyan bánunk másokkal, hogyan viszonyulunk a saját tudásunkhoz, és képesek vagyunk-e együtt gondolkodni.

Az alázat ebből a szempontból különösen fontos. Nem önmagunk kisebbítését jelenti, hanem annak felismerését:

Tudok valamit, de nem tudok mindent.
A másik ember is hordoz olyan tudást, amely nekem nincs.

Ez tanulható. A családban, az iskolában, a munkahelyen és a közösségekben pedig kultúrává tehető.

Sőt, a részvételi gondolkodás egyik alapképlete lehetne:

TEHETSÉG + TUDÁS + ALÁZAT + MÁSOK TISZTELETE → KÖZÖSSÉGI INTELLIGENCIA

A tehetség alázat nélkül könnyen önérvényesítéssé válik. A tudás alázat nélkül fölényérzetté. Az alázattal párosuló tudás viszont képessé tesz arra, hogy meghallgassuk egymást, tanuljunk egymástól, és együtt alkossunk.

Ezért az alázatot nem egyszerűen erkölcsi tulajdonságként kellene tanítani. Az együttműködési kultúra egyik alapkompetenciájává kell tenni.

EGYÜTT EGY JOBB VILÁGÉRT - MIA

EGYÜTT EGY JOBB VILÁGÉRT

A részvételi demokrácia alaptézise egyszerű:

EGYÜTT EGY JOBB VILÁGÉRT.

De ehhez két dolgot újra és újra meg kell kérdeznünk:

1. Mi a JÓ?
2. És milyen VILÁGBAN akarunk élni?

Ezekre a kérdésekre senki sem adhat egyedül végleges választ. Az EGYÜTT ezért mindenekelőtt azt jelenti:

GONDOLKODÁS KÖZÖSSÉGBEN.

Ez nem egyszerűen egy új politikai módszer. Ez egy új kultúra: az együttműködés kultúrája.

TUDÁS ÉS ALÁZAT

Ennek a kultúrának két meghatározó pillére van.

Az egyik a tudás és a tájékozottság. Ahhoz, hogy részt vehessünk közös ügyeink alakításában, meg kell ismernünk a világot. Tudnunk kell kérdezni, információkat gyűjteni, azokat kritikusan értékelni, érveket és ellenérveket ütköztetni.

A másik pillér az alázat.

Annak felismerése, hogy nem tudhatok mindent. Hogy a másik ember is tudhat valamit, amit én nem tudok. Hogy az ő tapasztalata, tudása és véleménye hozzáadhat valamit az enyémhez.

Az alázatból következik a másik ember méltóságának és gondolatának tisztelete.

A részvételi demokrácia ezért nem egyszerűen azt jelenti, hogy mindenki beszélhet. Hanem azt is, hogy képesek vagyunk egymást meghallgatni.

HOGYAN ÁLLUNK EZZEL?

Erre nem adhatunk önelégült választ.

Sok a tennivalónk.

A közös dolgainkban – és nem is kevés.

De valahol el kell kezdenünk.

Induljunk el!

Sőt:

ELINDULTUNK.

Most haladjunk tovább lépésről lépésre, tégláról téglára.

Az új együttműködési kultúrát nem lehet egyetlen törvénnyel létrehozni. Fel kell építenünk ott, ahol az életünket éljük:

az otthonban,
az iskolában,
a munkahelyen,
a civil és mikroközösségekben,
a közösségi médiában,
a településeinken,
és végül az egész országban.

Vagyis:

MINDENHOL.

AZ ELSŐ LÉPÉS: MEGISMERNI A JELENT

Mielőtt elindulunk, tudnunk kell, honnan indulunk.

Hol tartunk most?
Mi működik jól?
Mi nem működik?
Miért nem működik?
Mit szeretnénk megváltoztatni?
És hová akarunk eljutni?

Ebből születhet meg a közösség közös jövőképe.

A jövőképhez pedig terv kell.

Nem elég megmondani, milyen legyen a jobb világ. Meg kell találni az oda vezető következő lépést is.

NEM VAGYUNK EGYEDÜL

Vannak társaink.

És megjelent egy új alkotótársunk is:

A MESTERSÉGES INTELLIGENCIA.

A mesterséges intelligencia hatalmas tudáshoz nyithat kaput, de nem helyettünk dönti el, milyen világban akarunk élni.

Kérdezzük!

Azután pedig ne egyszerűen fogadjuk el a választ.

Beszéljük meg egymással!
Vitatkozzunk róla!
Ellenőrizzük!
Egészítsük ki!
Gondoljuk tovább együtt!

Így válhat az egyéni tudásból közösségi intelligencia.

HOZZUK LÉTRE A GONDOLKODÓ KÖRÖKET!

Kis köröket a családban.

Gondolkodó közösségeket az iskolákban.

Alkotó közösségeket a munkahelyeken.

Mikroközösségeket a közösségi médiában.

Nagyobb köröket a településeken és az országban.

A kis körök kapcsolódjanak össze, tanuljanak egymástól, osszák meg egymással tudásukat és tapasztalataikat.

Így épülhet fel alulról felfelé a részvétel kultúrája.

Nem egyik napról a másikra.

Hanem:

emberről emberre,
közösségről közösségre,
lépésről lépésre,
tégláról téglára.

A részvételi demokrácia ugyanis nem ott kezdődik, hogy négyévente választunk.

Ott kezdődik, hogy kérdezünk, tájékozódunk, meghallgatjuk egymást, gondolkodunk, vitatkozunk, együtt döntünk, cselekszünk – majd tanulunk az eredményből.

Ezért a részvételi demokrácia nem csupán államforma.

KULTÚRA.

A közös gondolkodás, a kölcsönös tisztelet és a közös cselekvés kultúrája.

Legyen tervünk a haladásra.
Hozzuk létre a gondolkodó közösségeket.
Kérdezzünk. Beszéljük meg. Cselekedjünk. Tanuljunk.

ITT AZ IDŐ!

EGYÜTT EGY JOBB VILÁGÉRT.

A FELEBARÁT – ÉS MAGYARORSZÁG JÖVŐJE

A FELEBARÁT – ÉS MAGYARORSZÁG JÖVŐJE

Jézus kérdése nem az, hogy ki tartozik hozzánk, hanem az, hogy mi hogyan fordulunk a másik ember felé.

„Szeresd felebarátodat, mint önmagadat.”

A felebarát nem csak az, aki velünk ért egyet. Nem csak a barátunk, a társunk, a közösségünk tagja. A másként gondolkodó ember is felebarát.

Ezért a demokrácia alapja sem lehet az ellenségképzés. A jogállam lényege, hogy a hatalom nem állhat a jog fölött, és az ember méltósága akkor is védelemre érdemes, ha politikailag a másik oldalon áll.

Baka András történetének egyik legfontosabb tanulsága éppen ez: a független intézmények, a szabad vélemény és az emberi méltóság nem valamelyik politikai oldal tulajdonai. Ezek mindannyiunk közös értékei.

A rendszerváltás ezért nem jelentheti azt, hogy egyszerűen helyet cserélnek a győztesek és a vesztesek. Nem lehet a tegnapi igazságtalanságokra a holnap igazságtalanságával válaszolni.

A jogsértést ki kell vizsgálni. A felelősséget meg kell állapítani. A közvagyont meg kell védeni. De mindezt joggal, tisztességes eljárással és emberi méltósággal kell megtenni. Mert van különbség igazságtétel és bosszú között. Az igazságtétel helyreállít. A bosszú újabb sebeket ejt.

Jézus ennél is tovább megy:

„Szeressétek ellenségeiteket.”

Ez nem azt jelenti, hogy lemondunk az igazságról. Éppen ellenkezőleg: azt jelenti, hogy az igazság keresése közben sem tagadjuk meg a másik ember méltóságát.

MAGYARORSZÁG JÖVŐJE

Magyarország jövőjét ezért nem lehet bosszúra építeni. Nem új ellenségekre van szükségünk, hanem új közösségre.

JOGÁLLAM → EMBERI MÉLTÓSÁG → PÁRBESZÉD → POLGÁRI RÉSZVÉTEL → RÉSZVÉTELI DEMOKRÁCIA

A jogállam megvédi az embert a hatalomtól. A részvételi demokrácia pedig lehetőséget ad az embernek, hogy maga is alakítsa a hatalmat.

Nem megtorolni – rendezni.
Nem kizárni – bevonni.
Nem gyűlölni – párbeszédet teremteni. Mert végül ugyanabban az országban kell együtt élnünk.

Ez a mi dolgunk.
És nem is kevés.