1. A rendszer önállósulása
A NER lebontása azért nehéz, mert a rendszer idővel túlnőtt az alapító politikai vezetés személyén. A közpénzekhez való hozzáférés gazdasági előnyt adott; az előny függést teremtett; a függés hűséget és alkalmazkodást ösztönzött; a kialakult kapcsolatok pedig újabb hozzáférést biztosíthattak az erőforrásokhoz. Ez a visszacsatolás a gazdaságot, az intézményeket és a társadalmi kapcsolatokat is átszőhette. A rendszer így nemcsak hatalmi szerkezetként, hanem a magyar kapitalizmus egy működési módjaként és idővel kultúraként is fennmaradhat.
A kultúra abban mutatkozik meg, mit tekintenek természetesnek az emberek: a teljesítmény vagy a kapcsolat számít-e; nyilvános-e a döntés indoka; következménnyel jár-e a szabályszegés; lehet-e félelem nélkül jelezni a hibát. Ha a megszokott boldogulási út a függésen és a hűségen keresztül vezet, a politikai vezető lecserélése önmagában nem bontja le az önfenntartó hálózatot.
2. Kultúraváltás ellenszélben
A kormányváltás nem üres intézményeket talál. A korábbi korszakban kinevezett vezetők és munkatársak, a kialakult munkarendek, kapcsolatok és döntési rutinok tovább működhetnek. Közben az államnak a szolgáltatásokat folyamatosan biztosítania kell. A tapasztalt emberek gyors, általános eltávolítása működési zavart okozhat; a változatlan döntési jogkörök és ellenőrzési gyakorlatok viszont a régi működést tarthatják életben.
Ezért az intézményi megújulásnak egyszerre kell biztosítania a folytonos közszolgáltatást és a hatalmi gyakorlat érdemi átalakítását. Az embereket egyenként, a szakmai teljesítményük és bizonyítható tetteik alapján kell megítélni. A politikai hovatartozás önmagában nem lehet sem felmentés, sem ítélet. A parlamenti ellenzék bírálata és ellenőrzése a demokrácia része; a konkrét visszaéléseket és az esetleges összehangolt akadályozást bizonyítékokkal kell feltárni.
A megújulás mércéje az, hogy mindenki számára azonos szabályok érvényesülnek-e: nyilvánosak-e a közpénzügyi döntések; világosak-e a felelősségi körök; ellenőrizhető-e a kinevezés és a szerződés; a visszaélést az új vezetéshez közel álló személy esetében is kivizsgálják-e; védelmet kap-e a jóhiszemű hibajelző. Ha az ellenőrzés csak a korábbi vezetés embereire vonatkozik, régi kultúra helyett új kiváltságos kör alakul ki.
A kultúraváltás ezért nem puszta személycsere. Szükség van alkalmas utánpótlásra, szakmai csapatokra, nyílt kiválasztásra, tudás- és tapasztalatátadásra, valamint olyan vezetési rendre, amely nem engedi, hogy közpénzhez, kinevezéshez vagy szerződéshez egyetlen központ ellenőrizetlenül férjen hozzá. Az új kultúrának a gyakorlatban kell bizonyítania, hogy igazságosabban választ, átláthatóbban dönt, jobban teljesít, és közben működőképesen tartja az intézményeket.
3. A közpénz ellenőrzésének új modellje
A versenyszférában a piac több ajánlatot és teljesítményt hasonlít össze. A közpénzeknél ez a visszajelzés gyakran gyengébb: a megrendelő, a fizető állampolgár és a döntés következménye elválhat egymástól, a projektek pedig elszigetelten jelenhetnek meg. Ezért országos, összehasonlítható tudásra van szükség. A modell a projekt szintű adatokat az országos összképhez kapcsolja, a mesterséges intelligenciát eltérések és kockázatok jelzésére használja, a döntést pedig felelős embereknél hagyja.
1. Projekt – a rendszer vizsgálata
Minden közpénzből finanszírozott projektet teljes rendszerként kell leírni: mi a célja és műszaki tartalma; ki a megrendelő és a döntéshozó; kik a fő- és alvállalkozók; hogyan alakulnak a költségek, a határidők és a szerződésmódosítások; mi valósult meg, és milyen eredmény született. Az ellenőrzés tárgya a projekt és a pénz útja, nem egy előre kijelölt személy bűnössége.
2. Tudástár – az adatok megőrzése
A projekt dokumentumai és adatai egységes, kereshető Tudástárba kerülnek. Egy helyen legyen követhető a beszerzés, a szerződés, a módosítás, a teljesítés, az alvállalkozói díj, a kifizetés és – ahol adat rendelkezésre áll – a kimutatott költség és profit. Az egységes adatminőség és a változások visszakövethetősége teszi lehetővé az érdemi összevetést.
3. Tudásháló – a kapcsolatok feltárása
Az adatokat össze kell kapcsolni. A Tudásháló a megrendelők, döntéshozók, vállalkozók, alvállalkozók, kapcsolt cégek és tényleges tulajdonosok közötti, dokumentálható kapcsolatokat teszi láthatóvá. Így az ellenőrzés a szerződés egész láncát és a közpénz útját követheti, nemcsak az egyes kifizetési tételeket.
4. BIG DATA – az országos összkép
Az egyes projektek Tudástárai és Tudáshálói országos adatrendszerré kapcsolódnak össze. A projekt a rész; az országos BIG DATA az egész. Egy ár vagy költség csak a műszaki tartalom, az időpont, a méret és más releváns körülmények figyelembevételével helyezhető el az összképben.
5. Benchmarking – összehasonlítható projektek
Az MI a valóban összehasonlítható projektek kiválasztásával és az eltérő körülmények figyelembevételével segítheti az indokolt ár-, költség- és profitsávok meghatározását. Jelezheti a kirívó árváltozást, a szokatlan alvállalkozói díjat, a kapcsolt vállalkozásokhoz irányuló pénzmozgást, a kimutatott profit feltűnő eltérését és az ismétlődő tulajdonosi mintázatokat. Ezek kockázati jelzések: vizsgálatot indokolnak, de önmagukban nem bizonyítanak jogsértést.
Az ellenőrzésnek a szerződéskötéskor, módosításkor és lehetőség szerint a kifizetés előtt kell jeleznie az eltérést. Így a közpénz útjában még időben megállhat a tisztázatlan vagy indokolatlan kifizetés, és nem csak évekkel később indulhat a keresés.
6. Döntés – felelős emberi intézkedés
Az MI adatot rendez, összefüggést tár fel és kockázatot jelez; jogsértést nem állapít meg, és nem hoz hatósági vagy politikai döntést. Az illetékes, független szakmai és jogi ellenőrzés vizsgálja meg a jelzést, biztosítja az érintettek válaszadási lehetőségét, majd indokolt döntést hoz. Ez lehet a kifizetés engedélyezése, további adatok bekérése, független vizsgálat, a kifizetés ideiglenes felfüggesztése vagy hatósági eljárás kezdeményezése.
A modell teljes lánca:
PROJEKT → TUDÁSTÁR → TUDÁSHÁLÓ → BIG DATA → BENCHMARKING → DÖNTÉS
4. A kultúraváltás és az ellenőrzési modell kapcsolata
A közpénz-ellenőrzés nem különálló informatikai projekt: az intézményi kultúraváltás egyik gyakorlati eszköze. A nyilvános, összehasonlítható adatok csökkentik az ellenőrizetlen függést; a kapcsolatok feltárása láthatóvá teszi az önfenntartó hálózatot; az előzetes jelzés gyorsítja a felelős intézkedést; az indokolt, jogorvoslattal kísért emberi döntés pedig megelőzi, hogy az ellenőrző rendszer újabb önkény eszközévé váljon.
Bevezetését a közbeszerzési és beruházási folyamatokkal kell kezdeni, egységes adatszolgáltatási és nyomonkövetési szabályokkal. A jelzések kivizsgálását független szakmai kapacitásnak kell végeznie; az eljárások, döntési indokok és eredmények legyenek auditálhatók. Az adatvédelmet, az üzleti titok jogos védelmét, a tisztességes eljárást és a jogorvoslatot a rendszer tervezésekor biztosítani kell. A módszert nyilvános eredménymutatókkal – például feltárt eltérések, megelőzött indokolatlan kifizetések, ellenőrzési idő és téves riasztások – lehet értékelni.
5. Programadó tétel
A közpénz ellenőrzése és az intézmények megújítása ugyanannak a demokratikus programnak a része. A cél nem a megtorlás és nem a régi szereplők automatikus lecserélése, hanem az a működési rend, amelyben a közpénz felhasználása átlátható, a verseny tisztességes, a döntéshozó elszámoltatható, a szakmai teljesítmény elismerést kap, és minden visszaélés bizonyíték alapján, pártatlan eljárásban kap következményt.
A pénzkifolyást kell időben felismerni és megállítani.
Forrásdokumentumok
Miért nehéz a NERt lebontani?
Kultúraváltás ellenszélben
A KÖZPÉNZ-ELLENŐRZÉS ÚJ MODELLJE
