Bánk bán – Tiborc panasza (részlet)
Bánk bán – Tiborc panasza (részlet) „Nincs a teremtésben vesztes, csak én! Az isten engem úgy segéljen, hogy én jó ember voltam egész életemben. Csak most tanultam rossznak lenni. Mióta a nagyurak úgy elszaporodtak az országban…” „A szegény embernek még a kenyere is keserűbb lett. Dolgozik, fázik, éhezik, és mégis ő bűnhődik.” „Mi tűrünk, hallgatunk, s a terheket mindig mi hordjuk.” A monológ ereje abban áll, hogy Tiborc: nem lázadó hős, hanem egyszerű ember, aki már nem bírja tovább a hallgatást. Ezért vált a „Tiborc panasza”: a kisember szenvedésének, a társadalmi igazságtalanság érzésének, és a hatalom kritikájának jelképévé a magyar kultúrában.