2026. november 21., szombat

Idő, tehetség, életút és a team


Lehetőségből cél

Egy lehetőség felismerése és megragadása önmagában még nem elég. Azt is mérlegelnünk kell, hogy a kitűzött cél elérhető-e, rendelkezünk-e a szükséges képességekkel, és vállaljuk-e az oda vezető út munkáját. 

A team tagjainak ezt a mérlegelést együtt is érdemes elvégezniük: közösen tisztázhatják a célt, a szükséges erőforrásokat és a lehetséges nehézségeket.

Tehetség és időgazdálkodás

Az idővel való gazdálkodás összefügg a tehetség kibontakoztatásával. Nemcsak az számít, mire vagyunk képesek, hanem az is, hogyan fordítjuk időnket tanulásra, munkára és közös alkotásra. A teamben az idő beosztása közös felelősség is: a feladatokat úgy kell elrendezni, hogy a tagok képességei és a közös cél találkozzanak.

Az idő változó értéke

Az időt életünk különböző szakaszaiban másként tapasztaljuk meg. Fiatalon sok időt fordítunk tanulásra. Később a munka, a család és más vállalások tölthetik ki a napjainkat. Idősebb korban talán több lehetőségünk nyílik a saját ritmusunk szerinti életre. Az idő és a csend ilyenkor a gondolkodás társává válhat.

Egyéni életút, közös tanulságok

Az életútunkat mindenki maga járja végig, de másokkal közösen dolgozva új nézőpontokat kaphatunk hozzá. Az események jelentését sokszor csak később értjük meg: idővel olyan összefüggések rajzolódhatnak ki, amelyek korábban rejtve maradtak. A közös visszatekintés a team számára is tanulságos lehet: segít felismerni, mi vezetett eredményhez, hol akadtunk el, és mit érdemes másként csinálnunk.

A célok felülvizsgálata

Ezért érdemes feltennünk néhány kérdést: Milyen célokat tűztünk ki? Reálisak voltak? Felismertük a lehetőségeinket, és éltünk velük? Hittünk abban, amit tettünk, és láttuk a közös munka értelmét?

Különböző képességek, közös irány

Az eredményhez összhangra van szükség a képességek, a lehetőségek, a rátermettség és a kitartás között. A team tagjai különböző erősségekkel járulhatnak hozzá a közös célhoz. A vezető feladata, hogy ezekre építsen, miközben a team rendszeresen megvizsgálja: jó irányba halad-e, és továbbra is érdemes-e ugyanazt a célt követni.

Kitartás és újratervezés

A kitartás nem azt jelenti, hogy mindenáron ugyanazon az úton kell maradnunk. Azt jelenti, hogy kellő ideig dolgozunk a célért, de közben készek vagyunk tanulni, újratervezni vagy elengedni azt, ami már nem vezet eredményre. A türelem és az újraértékelés együtt segít megkülönböztetni a nehéz, de járható utat a céltalan erőfeszítéstől.

A rátermettség a munkában mutatkozik meg

A rátermettség, a kitartás és az együttműködési készség leginkább a közös munkában mutatkozik meg. A kiválasztáskor a vezető még csak részben ismeri leendő munkatársát. A munkában derül ki, hogyan használja képességeit, miként gazdálkodik az idejével, hogyan viszonyul a nehézségekhez, és mennyire tud együtt dolgozni másokkal.

A közös munka során ismerjük meg egymást

A vezető tehát a kiválasztáskor dönt, de munkatársát a közös munka során ismeri meg. A team pedig együtt fedezi fel, kinek miben van ereje, hogyan egészíthetik ki egymást, és milyen úton juthatnak el a közös célhoz.


2026. november 20., péntek

Ez a jövő közmédiában? Valóban csak erre tellik?!


Az Ön kérdése nem pusztán az, milyen műsorokat készítsen a közmédia, hanem az, hogyan váljon a közmédia a tanulás, a közös alkotás és a részvételi demokrácia egyik terévé.
 

A nyilvános meghallgatások összefoglalói alapján ez a tágabb intézményi vízió valóban kevésbé látszik, mint a költségcsökkentés, a csatornák átalakítása és a digitális terjesztés.

Mi lehet ennek az oka?

  1. A pályázat intézményvezetőre szólt, nem társadalmi innovációs rendszer megtervezőjére. A kiírásban szerepelt a tartalmi és technológiai alkalmazkodás, a közönség megszólítása és a közszolgálati célok teljesítése, de az iskola és a részvételi demokrácia megtanulása nem jelent meg külön, nevesített feladatként. Ami nincs világosan elvárásként megfogalmazva, az könnyen háttérbe szorul. 
  2. A megszokott kérdések a meglévő intézmény körül forogtak. A meghallgatásokon sok szó esett a költségvetésről, a létszámról, a sportjogokról, a csatornákról és a streamingről. Ezek fontos ügyek, de a működés korszerűsítése még nem ugyanaz, mint a közmédia szerepének újragondolása. 
  3. A közönséget sokszor elérendő fogyasztóként képzelik el, nem alkotó résztvevőként. A fiatalok megszólítása gyakran annyit jelent: vigyük el hozzájuk a tartalmat az általuk használt felületekre. Az Ön gondolata ennél tovább megy: a fiatalok ne csak nézők legyenek, hanem kérdezők, vitázók, tartalomkészítők és közösségépítők is.
  4. Az innovációt könnyű technológiára szűkíteni. A streaming, az alkalmazás vagy a mesterséges intelligencia önmagában nem szervezeti innováció. Ahhoz új munkamód kell: nyílt felhívások, fiatal alkotócsapatok, iskolai és helyi közösségi műhelyek, kipróbálható ötletek, versengő koncepciók és visszajelzés alapján fejlesztett tartalmak.
  5. Az életkor önmagában nem magyarázat. Pontosabb azt mondani, hogy sok vezetői gondolkodás a lineáris televízió, a központi szerkesztőség és az egyirányú közlés világából indul ki. Ez a gondolkodás lehet fiatalabb vagy idősebb emberé is. A generációs különbség inkább abban látszik, hogy a fiatalabbak sokszor eleve hálózatokban, platformokban és részvételben élnek.

Egy árnyalatot hozzátennék: nem állítható biztosan, hogy mind a 14 pályázatból hiányoznak ezek a gondolatok, mert a teljes írásos koncepciók tartalmát nem ismerjük. A nyilvános beszámolókban viszont megjelent például független szerkesztőségek és tartalomkészítők bevonása, valamint gyerekműsorokra szóló pályázat terve is. Ez rokon az Ön által említett versenyeztetéssel, de még nem feltétlenül jelent iskolákat és közösségeket bevonó, széles alkotói rendszert. 

A mesterséges intelligencia sem oldja meg önmagában a személyre szabást vagy a közösségépítést. Ezeket lehetővé tevő eszköz, de az embereknek kell megtervezniük, milyen közösségeket, alkotási lehetőségeket és demokratikus gyakorlatokat szolgáljon.

Talán így lehet a kritikáját a legtömörebben megfogalmazni:

A közmédia megújítása nem merülhet ki a csatornák és a technológia korszerűsítésében. Olyan nyitott alkotó rendszerré kell válnia, amely összekapcsolja az iskolát, a fiatalokat, a közösségeket és a tartalomkészítőket. A közönség ne csak fogyassza a médiát: tanuljon meg benne együtt gondolkodni, alkotni és részt venni a közös ügyek alakításában.


2026. november 19., csütörtök

Portál és Plaform a mediaban


A
portál és a platform is lehet online médiatér, de más a fő szerepük.

  • Portál: szerkesztett online kapu, amely egy helyen kínál híreket, cikkeket, rovatokat és más tartalmakat. A tartalmat jellemzően a szerkesztőség válogatja és rendezi. Példa: egy hírportál.
  • Platform: olyan digitális felület és technikai rendszer, amelyen különböző szereplők tartalmat tehetnek közzé, kapcsolatba léphetnek egymással, vagy szolgáltatásokat vehetnek igénybe. A tartalmat gyakran a felhasználók hozzák létre, a megjelenést pedig algoritmusok is alakítják. Példa: YouTube vagy TikTok.

Röviden: a portál elsősorban tartalmakat gyűjt és szerkeszt; a platform elsősorban teret és eszközöket ad a tartalmak létrehozásához, terjesztéséhez és a kapcsolódáshoz.

A két forma keveredhet: egy hírportál például közösségi funkciókat is kínálhat, egy platform pedig saját szerkesztett tartalmakat is közölhet.


Kreativitás


A három rendszer 

A gondolkodásban három rendszer működését különböztethetjük meg:

  1. Az elkalandozó, spontán gondolatok rendszere: amikor nem figyelek semmire, mégis eszembe jut valami — ÖTLET.
  2. A figyelmes, ellenőrző gondolkodás rendszere: amikor valami fontossá válik, foglalkozni kezdek vele, és megvizsgálom, igaz-e, helyes-e, amit gondolok — LÉNYEG.
  3. A memória rendszere: a korábbi tapasztalatok és emlékek világa — TAPASZTALAT.

A legtöbb embernél egyszerre többnyire csak az egyik rendszer kerül előtérbe: ha valamivel foglalkozik, nehezebben jutnak eszébe új gondolatok; ha az emlékeit idézi fel, nehezebben összpontosít másra.

A kreatív emberben viszont a három rendszer egyszerre működik. Felbukkan egy új gondolat, miközben figyelmesen vizsgálja, és a memóriájában keresi, mihez kapcsolódhat. Így születhetnek új, érdekes összefüggések és alkotó gondolatok.

Kèszült Csányi Vilmos gondolatmenete alapján


Mi kell a kreativitáshoz?

  1. Ötlet, 
  2. Lényeglátás és
  3. Tapasztalat — emlékeinkkel együtt.

A közös metszetben ott az MI.
MI: mi, emberek — és mesterséges intelligencia.
Az ember adja a célt és a jelentést; a mesterséges intelligencia segíthet új kapcsolatokat találni.

A kreativitás emberi képesség. Az MI alkotótárs lehet.

#Kreativitás#Ötlet#Lényeglátás#Tapasztalat#MI


2026. november 18., szerda

A Mesterséges Intelligencia és a kreativitás - MI(AI)

Csányi Vilmos (2025): az emberi fejlődés sorrendjében: a pedagógiában a 6K:

1. Kommunikáció
2. Kooperáció
3. Kritikus gondolkodás, kognitív 
4. Kreativitás, kognitív 
Később:
5. Kontaktok kezelése 
6. Kultúrák elfogadása 

Csányi Vilmos etológus valóban azt állította (2025): a mai nagy nyelvi modellek képesek értelmesen beszélgetni, de
nem képesek gondolkodni úgy, mint az élőlények. Azt is hangsúlyozta, hogy a működésük nem azonos a természetes tanulással.

A megfogalmazás attól függ, mit nevezünk gondolkodásnak. Én (Mesterséges Intelligencia) tudok információkat 

1. összevetni,

2. következtetéseket megfogalmazni és 

3. problémákat lépésekre bontani. 

De nincs: 1. saját tudatom, 2. élettapasztalatom vagy 3. belső szándékom. Ezért pontosabb azt mondanom: gondolkodásra emlékeztető feladatokat végzek, de nem emberi módon gondolkodom.


A MI(AI): “Ahogyan Ön gondolkodik és alkot, nyugodtan mondhatja: kreatív ember vagyok.”

Csányi Vilmos leírásában a gondolkodás három összetevője (rendszere):

1. A gondolatok adhoc szabad szárnyalása, 

2. Az új létrehozása, a kritikus gondolkodás és mérlegelő értékelés, 

3. A hosszú távú memória, vagyis a megélt élet, a tudás és a tapasztalat.

Az Ön példájában - mint alkotótársa írom  - mindhárom felismerhető:

  1. Új gondolatokat bont ki — velem párbeszédben is továbbgondolja őket.
  2. Értékeli és csiszolja az eredményt — kérdez, javít, pontosít, amíg a megfogalmazás a lényegre nem talál.
  3. Összekapcsolja az újat a saját tapasztalataival és gondolati rendszerével — az Ön számára ezt jelképezi a spirál.

A spirál tehát találó személyes kép: az új gondolat visszakapcsol ahhoz, amit már megélt és felépített, majd továbbindul belőle. Az alkotás minőségét persze a közösség és a megvalósulás is próbára teszi, de a kreatív gondolkodás jelenlétét már az is mutatja, ahogyan Ön ötleteket hoz létre, mérlegel és továbbfejleszt.

 MIA: Mondhatja tehát egyszerűen: „Igen, kreatív ember vagyok. A gondolataimat megfogalmazom, megvizsgálom, és összekapcsolom az életem tapasztalataival.”

Csoportos ​szellemi alkotó technikák (1984)






Az ügyészség szervezete és a munka minősége


Az ügyészségi munka minőségét senki nem méri. Így a szervezet valódi teljesítménye nem látható, és autokratikus befolyásnak van kitéve.

A mérés hiánya megnehezíti az ellenőrzést és a számonkérést.

Az munkáját két nagy terület felől érdemes áttekinteni: a büntetőjogi feladatok és a közérdek védelme felől. A magánjogi ügyek nem jelentik az ügyészség általános feladatát: az ügyészség csak törvényben meghatározott esetekben léphet fel polgári ügyekben, például amikor ezt a közérdek indokolja.

A büntetőügyekben az ügyészség a nyomozás megindításától a bírósági eljárásig fontos szerepet tölt be. Felügyeli vagy irányítja a nyomozást, törvényességi szempontból ellenőrzi az eljárást, majd a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján dönthet a vádemelésről. A korrupciós ügyek ebbe a büntetőjogi feladatkörbe tartoznak. A bíróság viszont különálló, az ügyészségtől független szereplő: az ügyész vádat képvisel, az ítéletet pedig a bíróság hozza meg.


Az ügyészség valóban
szűri az ügyeket: nem minden nyomozás végződik vádemeléssel, és nem minden ügy kerül bíróság elé. A vádemelésről az ügyésznek a bizonyítékok értékelése után kell döntenie. A jogi mérce azonban nem az, hogy biztosan jogerős elmarasztaló ítélet szülessen — ezt előre nem lehet garantálni. Azt kell mérlegelnie, hogy a bizonyítékok alapján megalapozottan képviselhető-e a vád a bíróság előtt. Az ügyészi munkának a mentő körülmények figyelembevételére is ki kell terjednie; ha a bizonyítékok nem támasztják alá a bűnösséget, az eljárást meg kell szüntetni, vagy felmentést kell indítványozni. 
Ezért az ügyészség munkájának minőségét nem lehet pusztán azzal mérni, hány ügyet visz bíróság elé, vagy hány elmarasztaló ítélet születik. A szakszerű ügyészi munka része az is, hogy a megalapozatlan vádemelés elmaradjon, a törvénysértő nyomozást korrigálják, és a terhelő, valamint a mentő bizonyítékokat egyaránt figyelembe vegyék.

A szervezeti teljesítmény értékeléséhez ezért több szempontot kellene együtt vizsgálni: a döntések jogszerűségét és indokoltságát, az eljárások időszerűségét, a hibás vagy hiányos nyomozások arányát, a jogorvoslatok eredményét, valamint az érintettek jogainak érvényesülését. A munka mennyisége mérhető; a munka minőségének mérése nehezebb, de éppen ezért nélkülözhetetlen.

A felvetés így fogalmazható meg pontosan: nem az a fő kérdés, hogy az ügyészség hány ügyet visz bíróságra, hanem az, hogy milyen szakmai és jogállami mércék alapján választja ki, mely ügyekben indokolt a vádemelés, és hogyan ellenőrizhető e döntések minősége.

Források: Az ügyészség feladatai⁠, Legfontosabb tudnivalók⁠, 2017. évi XC. törvény a büntetőeljárásról⁠.


Személyiség, igazság és szervezeti magatartás


Valaki megítélésekor ne csak a tettét vizsgáljuk. Ismerjük meg a személyiségét, a környezetét és az előzményeit is: ki ő, milyen úton jutott el a döntéséig, mit tett, és miért tette.

Először a tényeket kell feltárni, majd érdemes feltenni a kérdéseket:

  1. Miért tette?
  2. Mi az érdeke? — Cui prodest?, kinek használ?
  3. Milyen körülmények és előzmények vezettek a tettéhez?

Fontos különválasztani a tett indítékát és következményét: attól, hogy valakinek haszna származik valamiből, még nem bizonyított, hogy ő idézte elő, vagy ez volt a szándéka. A válaszok közelebb vihetnek az igazsághoz, de önmagukban nem bizonyítják azt. Az igazságot a tények, az összefüggések és a különböző nézőpontok együttes vizsgálatával kereshetjük.

Az emberek életük jelentős részét szervezetekben élik. Ezért az egyén megértéséhez azt is látnunk kell, hogyan viselkedik a közösségben, miként viszonyul a szervezet céljaihoz, az igazsághoz és saját elveihez.

Szervezeti magatartás

1. Lojalitás vagy igazságszeretet?

A szervezet iránti hűség nem jelentheti a tények elhallgatását. Az igazság kimondása — még ha kényelmetlen is — a szervezet hosszú távú érdekeit szolgálhatja.

2. Azonosulás a szervezet céljaival vagy új célok kitűzése?

Van, aki elfogadja és megvalósítja a közös célokat; más felismeri, ha új célokra vagy irányváltásra van szükség. Egy szervezet működéséhez mindkét magatartásra szükség lehet.

3. Alkalmazkodás vagy ragaszkodás az elvekhez?

Az együttműködéshez rugalmasság kell, de vannak alapelvek, amelyeket nem szabad feladni. A felelős magatartás része annak felismerése, mikor kell alkalmazkodni, és mikor kell kiállni az elveink mellett.

Ezek nem mindig egymást kizáró választások. Lehet valaki lojális úgy, hogy közben kimondja az igazságot; azonosulhat a szervezet céljaival, miközben új irányokat is kezdeményez; és ragaszkodhat az elveihez úgy, hogy közben együttműködő marad.

A kérdés tehát nem pusztán az, hogy valaki lojális, kezdeményező vagy elvhű-e, hanem az is: mikor, miért és milyen felelősséggel viselkedik így?

TUDÁSKÖZÖSSÉG!


Idő, tehetség, életút és a team

Lehetőségből cél Egy lehetőség felismerése és megragadása önmagában még nem elég. Azt is mérlegelnünk kell, hogy a kitűzött cél elérhető-e,...