Sorsfordítók: 1848 - 1956 - 1968 - 1990 - 2026: AZ UTOLSÓ MOHIKÁNOK ÜZENETE

Magyarok és pünkösd Nem csak kenyérrel él az ember - misztériuma A mondat a Bibliából származik, Jézus válasza a pusztában a kísértőnek. A teljes idézet: „Nem csak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Isten szájából származik.”  — Biblia Jelentése mélyebb annál, mint hogy az embernek ételre van szüksége.  A „kenyér” az anyagi világot jelképezi: pénz, megélhetés, fogyasztás, biztonság. Jézus szerint az ember lelki, szellemi lény is. Szüksége van: igazságra, szeretetre, hitre, közösségre, értelemre, reményre. A mondat ma különösen aktuális egy olyan világban, ahol sokszor: a teljesítmény fontosabb az embernél, a fogyasztás fontosabb a közösségnél, az információ fontosabb a bölcsességnél. Ezért vált ez a mondat civilizációkritikává is: az ember nem élhet pusztán anyagi jóléttel. Ha nincs lelki tartás, közösség, hit vagy értelmes cél, akkor a bőség mellett is üresség jelenhet meg. A Pünkösd a kereszténység egyik legmélyebb misztériuma: a S...

Tízparancsolat   A kérdése erkölcsi és politikafilozófiai természetű: hogyan viszonyulhat egy politikai rendszer vagy vezető a keresztény erkölcsi normákhoz, különösen a Biblia Tízparancsolatához. A Tízparancsolat eredetileg nem pártpolitikai mérce, hanem lelki–erkölcsi iránytű. Mégis sokan alkalmazzák közéleti szereplőkre is, mert a hatalom gyakorlása mindig erkölcsi kérdés is. A felvetett kritikák mögött több parancsolat megsértésének érzete jelenik meg: „Ne lopj!”   Ha a közvagyon magánérdekeket szolgál, ha túlárazások, klientúrák, hűbéri rendszerek alakulnak ki, sok ember ezt erkölcsi értelemben a lopás modern formájának tekinti. „Ne tégy hamis tanúbizonyságot!”  A propaganda, az ellenségképzés, a „hazaárulózás”, a társadalom kettéosztása sokak szerint sérti az igazság és a méltányosság normáját. „Szeresd felebarátodat!”  Bár ez már az evangéliumi főparancs része, nem a tízparancsolaté, politikailag mégis ide kapcsolják. Egy nemzet tartós megosztása soka...

B ÁNK BÁN – Tiborc panasza (részlet) „Nincs a teremtésben vesztes, csak én!  Az isten engem úgy segéljen,  hogy én jó ember voltam egész életemben.  Csak most tanultam rossznak lenni.  Mióta a nagyurak  úgy elszaporodtak az országban…” „A szegény embernek  még a kenyere is keserűbb lett.  Dolgozik, fázik, éhezik,  és mégis ő bűnhődik.” „Mi tűrünk, hallgatunk,  s a terheket mindig mi hordjuk.” A monológ ereje abban áll, hogy Tiborc: nem lázadó hős, hanem egyszerű ember, aki már nem bírja tovább a hallgatást. Ezért vált a „Tiborc panasza”: a kisember szenvedésének, a társadalmi igazságtalanság érzésének, és a hatalom kritikájának jelképévé a magyar kultúrában.