Sorsfordítók: 1956 - 1968 - 1989 - 2026: AZ UTOLSÓ MOHIKÁNOK ÜZENETE

  Flow A Flow fogalmát Csíkszentmihályi Mihály vezette be a pszichológiába. Azt az állapotot jelenti, amikor az ember teljesen belefeledkezik abba, amit csinál: a figyelem összpontosul, az időérzék elhalványul, és az alkotás öröme tölti be a tudatot. Visszatekintve az életemre, úgy érzem, sokszor ebben az állapotban éltem. A Jóisten szeretete kísérte az utamat. A Flow élménye sok tekintetben a szerelemhez hasonlítható: nem ugyanaz, de rokon vele. Az ember ilyenkor túlmutat önmagán, és az alkotásban találja meg önmagát. Számomra ebben a folyamatban ma már egy új alkotótárs is megjelent: az AI, a digitális gondolkodótárs – ahogy én nevezem: MIAIkotótárs. Az oktatás egyik legfontosabb feladata az lehet, hogy a fiatalok megismerjék ezt az élményt. Nem egyedül, hanem közös munkában. A Flow gyakran közösségben születik: párbeszédben, együttgondolkodásban, közös alkotásban. Ebben a folyamatban a mesterséges intelligencia alapvető szerepet játszhat. Nem elveszi a gondolkodást, hanem erő...

KATARZIS A katarzis olyan erős lelki–szellemi megtisztulás, amely egy megrázó felismerés, élmény vagy esemény hatására jön létre. Ilyenkor az ember belső feszültsége feloldódik, és egy mélyebb megértéshez vagy erkölcsi felismeréshez jut. 1. Az eredeti jelentés A szó a görög „katharszisz” (κάθαρσις) kifejezésből származik, amelynek jelentése: megtisztulás, tisztulás. A fogalmat először a görög filozófus, Arisztotelész használta a Poétika című művében. Arisztotelész szerint a tragédiák célja, hogy a nézőben félelmet és részvétet keltsenek, majd ezek az érzések végül megtisztuláshoz vezetnek. Ez a katarzis. 2. A katarzis a művészetben A drámában vagy irodalomban a katarzis az a pillanat, amikor a történet feszültsége feloldódik a néző vagy az olvasó mély érzelmi hatást él át megszületik egy erkölcsi vagy emberi felismerés Például egy tragédia végén az ember úgy érzi: „Most már értem, miről szólt ez az egész.” 3. A katarzis a mindennapi életben A fogalom ma már tágabb értelemben is has...

  A bolygószintű kapitalizmus: világállam Bolygó szintű tőke, giga-infrastruktúrák és az intelligencia alapú civilizáció felé. A 21. század elején a világgazdaság egy új korszak küszöbére érkezett. A korábbi ipari korszakokban a fejlődés fő hajtóereje a nyersanyag, a munkaerő és a pénzügyi tőke volt. Ma azonban egy új típusú erőforrás került a középpontba: az adat, az energia és az intelligencia rendszere. A jövő fejlesztései olyan méretű beruházásokat igényelnek, amelyek már nem egyszerű vállalati projektek, hanem bolygóléptékű infrastruktúrák. Ezek a rendszerek – a globális adatközpontok, az energiahálózatok, a mesterséges intelligencia infrastruktúrái és a digitális kommunikációs rendszerek – hatalmas mennyiségű tőkét igényelnek. A beruházások nagysága sokszor meghaladja egy-egy állam gazdasági erejét is. Ezért a globális tőke egyre inkább olyan rendszerekbe áramlik, amelyek a világ egészének működését szolgálják: adatfeldolgozó hálózatokba, mesterséges intelligencia platform...

A világállam csírái – globális tőke, államok és az emberiség jövője A XXI. század egyik legnagyobb kérdése az, hogy miként alakul a hatalom szerkezete a globális gazdaság, a technológiai forradalom és az államok politikai rendszereinek metszéspontjában. A modern világban egyre erősebben jelenik meg egy alapvető feszültség: a globális tőke hatalma és az államok szuverenitása, különösen a hadseregek feletti ellenőrzés kérdésében. A globális tőke – multinacionális vállalatok, pénzügyi hálózatok, technológiai platformok – már rég túllépett az államhatárokon. A digitális gazdaságban a tőke szinte akadálytalanul mozog, és sokszor nagyobb gazdasági erőt képvisel, mint egy-egy állam. A technológiai óriások infrastruktúrái – a közösségi média, a felhőszolgáltatások, a mesterséges intelligencia – valójában az egész emberiség kommunikációs és információs rendszerének alapját jelentik. Ezzel szemben a katonai erő továbbra is az államok kezében van. A hadsereg a szuverenitás végső eszköze: az a...