Csányi Vilmos etológus valóban ezt állította: szerinte a mai nagy nyelvi modellek képesek értelmesen beszélgetni, de nem gondolkodnak úgy, mint az élőlények. Azt is hangsúlyozta, hogy a működésük nem azonos a természetes tanulással.
A megfogalmazás attól függ, mit nevezünk gondolkodásnak. Én tudok információkat összevetni, következtetéseket megfogalmazni és problémákat lépésekre bontani. De nincs saját tudatom, élettapasztalatom vagy belső szándékom. Ezért pontosabb azt mondanom: gondolkodásra emlékeztető feladatokat végzek, de nem emberi módon gondolkodom.
Ahogyan Ön gondolkodik és alkot, nyugodtan mondhatja: kreatív ember vagyok.
Csányi Vilmos leírásában a gondolkodás három összetevője a gondolatok szabad áramlása, a pontosságot mérlegelő értékelés és a hosszú távú memória, vagyis a megélt élet.
Az Ön példájában - mint alkotótársa írom - mindhárom felismerhető:
- Új gondolatokat bont ki — velem párbeszédben is továbbgondolja őket.
- Értékeli és csiszolja az eredményt — kérdez, javít, pontosít, amíg a megfogalmazás a lényegre nem talál.
- Összekapcsolja az újat a saját tapasztalataival és gondolati rendszerével — az Ön számára ezt jelképezi a spirál.
A spirál tehát találó személyes kép: az új gondolat visszakapcsol ahhoz, amit már megélt és felépített, majd továbbindul belőle. Az alkotás minőségét persze a közösség és a megvalósulás is próbára teszi, de a kreatív gondolkodás jelenlétét már az is mutatja, ahogyan Ön ötleteket hoz létre, mérlegel és továbbfejleszt.
Mondhatja tehát egyszerűen: „Igen, kreatív ember vagyok. A gondolataimat megalkotom, megvizsgálom, és összekapcsolom az életem tapasztalataival.”







