Ha részt veszek abban, amit meg akarunk változtatni, akkor nem elszenvedője, hanem alakítója vagyok a változásnak. A részvétel kölcsönös bizalmat teremt: számítanak rám, és én is számíthatok a közösségre.
A hívószó: EGYÜTT!
A participáció nem azt jelenti, hogy csak nekem lehet igazam. Azt jelenti, hogy az én véleményem is része a közös gondolkodásnak. Meghallgatjuk egymást, tiszteljük a különböző álláspontokat, és közösen keressük a jobb megoldást.
Ehhez először meg kell tanulnunk rendszerben és közösségben gondolkodni. Minden rendszernek van környezete: Magyarország Európa és a világ része. Környezetünket befolyásolhatjuk, de nem alakíthatjuk korlátlanul. Ezért fontos, hogy reálisan lássuk helyünket, lehetőségeinket és felelősségünket.
A részvétel elve nemcsak az országra, hanem a munkahelyre, az iskolára, a családra és az egyén közvetlen környezetére is érvényes. Alapja az empátia: megérteni és figyelembe venni mások véleményét.
Nemcsak ÉN vagyok – van MI is.
Ez egy régi-új kultúra. A mai kapitalizmus elsősorban fogyasztót lát az emberben. A részvételi kultúra ezzel szemben alkotótársat és közösséget épít.
Helyre kell állítanunk az egyensúlyt az ÉN és a MI, a fogyasztás és az alkotás között. Ez a modern demokrácia alapja.

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése