A NER lebontása azért nehéz, mert a rendszer időközben túlnőtt azon a politikai vezetőn, amely létrehozta. Hálózata beépült a gazdaságba, az intézményekbe és a társadalmi kapcsolatokba. A változás ezért nem merülhet ki a kormányváltásban: a működés szabályait és az azokhoz igazodó társadalmi szokásokat is át kell alakítani.
A rendszer túlnőtt a vezetőjén
A NER már nem csupán egyetlen emberhez vagy a központi politikai vezetéshez kötődik. A gazdasági és intézményi kapcsolatok révén önálló működési hálózattá vált, amely képes tovább élni akkor is, ha a politikai vezetés megváltozik. A rendszer önfenntartó erejét az adja, hogy szereplői, kapcsolatai és kialakult érdekei egymást erősítik.
A pénz hatalma függést és hűséget szervez
A működés egyik legerősebb mozgatója a pénz hatalma. A közpénzekhez, megbízásokhoz és előnyökhöz való hozzáférés függést teremthet; a függés hűséget várhat el, a hűség pedig újabb hozzáférést biztosíthat. Így a pénz nem pusztán gazdasági erőforrás, hanem befolyásolási eszköz is. Ha a boldogulás a teljesítmény és a tisztességes verseny helyett a kapcsolatoktól és a lojalitástól függ, a pénz rabszolgaságot teremthet, és a hálózat saját magát erősíti tovább.
A politikai működés társadalmi kultúrává vált
A tartósan ismétlődő működés szokásokat, elvárásokat és alkalmazkodási mintákat alakít ki. Sokan megtanulják, kit kell megkeresni, mikor érdemes hallgatni, és milyen magatartás segíti az előrejutást. Amikor ezek a minták a mindennapi tapasztalat részévé, majd elfogadott normává válnak, kultúra keletkezik. Ezért a kultúraváltás mélyebbre hatol, mint a vezetők cseréje: a társadalom gyökereiben rögzült viselkedési mintákat is érinti.
A régi apparátus a változás közben is jelen van
Az új vezetés nem üres intézményeket vesz át. A korábbi korszakban kialakult vezetői és munkatársi kapcsolatok, döntési rutinok és megszokások tovább működnek. Ez nem jelenti azt, hogy minden ott dolgozó azonosul a régi rendszerrel: az embereket a szakértelmük, a munkájuk és a tetteik alapján kell megítélni. A közintézményeknek közben folyamatosan el kell látniuk feladataikat, ezért a megújulásnak a működőképességet is meg kell őriznie.
A parlamenti ellenzéknek a demokráciában joga és feladata bírálni, kérdezni, ellenőrizni és alternatívát kínálni. A nehézséget nem önmagában az ellenzék léte jelenti, hanem az, hogy a nyílt politikai verseny mellett a korábbi korszak intézményi kapcsolatai és működési mintái is tovább hatnak. Ha ezek összehangolt akadályozása merül fel, azt konkrét esetekkel kell alátámasztani.
Az alapellentmondás: az újat a régi mellett kell felépíteni
A régi apparátus teljes, azonnali lecserélése megbéníthatja a közszolgáltatásokat; a döntési jogkörök és kapcsolatok változatlanul hagyása viszont lehetővé teheti, hogy a régi rendszer új vezetés alatt is tovább éljen. A kultúraváltásnak tehát ugyanazokat az intézményeket kell működtetnie és megújítania. Az újat nem egy későbbi, tiszta helyzetben kell felépíteni, hanem a régi rendszer jelenléte és ellenhatása közben.
A megújulás mércéje az új működés
A változás akkor válik hitelessé, ha az új szabályok mindenkire egyformán érvényesek. Legyen átlátható, ki és miért dönt a kinevezésekről, a közpénzekről és a szerződésekről; lehessen megtorlástól való félelem nélkül jelezni a hibát; a visszaélésnek pedig akkor is legyen következménye, ha azt az új vezetéshez közel álló ember követi el. A hozzáértő szakemberek tapasztalatára szükség van, a hatalommal való visszaélésért viszont felelősséget kell vállalni.
A NER lebontása ezért nem egyszerű személycsere, hanem hosszú intézményi és kulturális átalakulás. Olyan rendet kell építeni, amelyben a teljesítmény, a tisztességes verseny, az elszámoltathatóság és a közjó határozza meg az érvényesülést.
A kultúraváltás legnagyobb próbája éppen ez: az új rendszert a régi ellenszélben kell létrehozni úgy, hogy már az építkezés módja is az új kultúrát képviselje.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése