KÖLTSÉGVETÉS – AZ ÁLLAM MINT MEGRENDELŐ

Kiindulópont

Az állam az adófizetők pénzét használja. A kötelező kiadások teljesítése után fennmaradó, fejlesztésekre és beruházásokra fordítható összegről három kérdésben kell nyilvánosan dönteni:

1. Mit rendeljen meg az állam?
2. Mennyibe kerül?
3. Milyen társadalmi és gazdasági eredményt hoz?

Az állami megrendelések három területe

A) Bevételt és értéket termelő beruházások

• állami és közösségi vállalatok;
• energia- és élelmiszer-biztonság;
• kutatás, innováció, digitalizáció;
• exportképes tudás és termékek;
• hosszabb távon megtérülő fejlesztések.

Kérdés: Mennyi bevételt, megtakarítást vagy nemzeti vagyont teremt?

B) Infrastruktúra-fejlesztés

• közlekedés;
• vasút és közút;
• víz- és energiahálózat;
• lakhatás;
• egészségügyi és oktatási infrastruktúra;
• digitális hálózatok.

Kérdés: Mennyivel javítja az ország működését és az emberek életét?

C) Állami és társadalmi kötelezettségek

• egészségügy;
• oktatás;
• szociális ellátás;
• közbiztonság és honvédelem;
• közigazgatás;
• nyugdíjak és más törvényben vállalt kötelezettségek;
• államadósság finanszírozása.

Kérdés: Milyen színvonalon, milyen költséggel teljesül a közfeladat?

A döntés mércéje

Minden állami megrendelésnél láthatóvá kell tenni:

CÉL → MEGRENDELŐ → VÁLLALKOZÓ → KÖLTSÉG → TELJESÍTÉS → EREDMÉNY

Az „elkölthető egyharmad” megfogalmazással óvatos lennék. A költségvetés hivatalosan működési, felhalmozási és finanszírozási tételekre tagolódik; nincs általánosan elfogadott, minden évre érvényes „szabadon elkölthető egyharmad”. Ezt csak az általunk meghatározott tételek alapján lehet kiszámítani. 

A legerősebb zárómondat:

NEM AZ A KÉRDÉS, HOGY MENNYIT KÖLT AZ ÁLLAM, HANEM AZ, HOGY MIT RENDEL MEG – ÉS MIT KAP ÉRTE A TÁRSADALOM.