A SZIVACSVÁROS

 

A szivacsváros olyan város, amely a lehulló esővizet nem vezeti el azonnal a csatornákba, hanem — mint egy szivacs — helyben felfogja, tárolja, megtisztítja és lassan visszaadja a természetnek.

Fő eszközei:

• zöldtetők és zöldfalak,
• esőkertek, parkok és városi tavak,
• vízáteresztő járdák, burkolatok,
• fásított utcák és mélyebben fekvő zöldterületek,
• föld alatti víztárolók,
• az összegyűjtött esővíz öntözési célú felhasználása.

A hagyományos városban a beton és az aszfalt miatt az eső gyorsan a csatornába kerül, ami felhőszakadáskor elöntéseket okozhat. A szivacsvárosban a víz útja más:

eső → helyi visszatartás → természetes szűrés → tárolás → beszivárgás vagy újrahasznosítás

Ennek több előnye van:

• csökkenti a villámárvizeket,
• mérsékli a csatornahálózat terhelését,
• enyhíti a nyári hőszigethatást,
• segíti a növényzetet és a talajvíz utánpótlását,
• élhetőbbé és zöldebbé teszi a várost.

A lényege egyetlen mondatban:

Az esővíz nem hulladék, amelytől gyorsan meg kell szabadulni, hanem helyben hasznosítandó természeti erőforrás.

Ez tulajdonképpen rendszerszemléletű várostervezés: a víz, a növényzet, a talaj, az épületek és az emberek egyetlen együttműködő hálózatot alkotnak.