2026. szeptember 3., csütörtök

A szocializmus 1960-1980 között


1960–1980 közötti Kádár-korszak társadalmi mérlegéhez, de néhány pontot érdemes történetileg pontosítani.

A korszak valóban egypárti pártállam volt, politikai pluralizmus és szabad választási verseny nélkül. Ugyanakkor az 1960-as és különösen az 1970-es években jelentős társadalmi mobilitás zajlott: paraszti és munkáscsaládok gyermekei nagy számban kerültek középiskolába, felsőoktatásba, műszaki és értelmiségi pályákra. A jövedelmi különbségek a maihoz képest jóval kisebbek voltak, miközben az életszínvonal az 1960-as évektől az 1970-es évek végéig összességében lassan emelkedett.

A termelőeszközök döntő része állami vagy szövetkezeti tulajdonban volt, de személyi és magántulajdon létezett: lehetett saját családi ház, lakás, telek, hétvégi ház, gépkocsi, sőt korlátozott magángazdaság és kisipar is. Az állami bérlakások mellett jelentős volt a saját lakásépítés is. 

A lakáshiány azonban valós probléma volt. Az 1970-es évek végén a tanácsi lakásokra átlagosan mintegy tíz évet kellett várni; 100 ezer lakásigénylőre évente körülbelül 9 ezer elosztható lakás jutott. Közben a saját lakásépítés és a szövetkezeti lakásépítés is erősödött. 

A korszak társadalmi modelljét tömören:

Terület

1960–1980 jellemzője

Politikai rendszer

Pártállam

Foglalkoztatás

Gyakorlatilag teljes foglalkoztatottság

Jövedelmi különbségek

Viszonylag kicsik

Életszínvonal

Lassan emelkedő

Lakás

Állami bérlakás + saját lakás; jelentős várakozás

Gépkocsi

Elérhető, de sok típusnál évekig tartó várakozás

Oktatás

Az állami oktatás, egyetemi képzés tandíjmentes

Üdülés

Vállalati–szakszervezeti üdülés széles körben elérhető

Hétvégi ház, telek

Az 1970-es évekre egyre elterjedtebb

Külföldi utazás

Nyugatra korlátozott, útlevél- és devizaszabályokkal

Személyi jövedelemadó

A mai értelemben vett SZJA még nem működött

Társadalmi mobilitás

Erős: munkás/paraszti rétegekből technikusok, mérnökök, értelmiségiek

A lakásépítés méretét jól mutatja, hogy 1960 és 1989 között a magyar lakásállomány közel kétszeresére nőtt, bár a lakáshiányt ezzel sem sikerült teljesen megszüntetni. 

A korszak lényegét ezért talán egy mondatban így lehet megfogni:

PÁRTÁLLAM + TELJES FOGLALKOZTATÁS + TÁRSADALMI MOBILITÁS + LAKÁSÉPÍTÉS + INGYENES OKTATÁS + SZŰK JÖVEDELMI OLLÓ = LASSÚ, DE SZÉLES KÖRŰ ÉLETSZÍNVONAL-EMELKEDÉS.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Kádár népe most megy nyugdíjba

Tölgyessynek valóban igaza lehet: „Kádár népe” nem tűnt el a rendszerváltással. A korszakban kialakult gondolkodásmód, biztonságigény és ál...