1960–1980 közötti Kádár-korszak társadalmi mérlegéhez, de néhány pontot érdemes történetileg pontosítani.
A korszak valóban egypárti pártállam volt, politikai pluralizmus és szabad választási verseny nélkül. Ugyanakkor az 1960-as és különösen az 1970-es években jelentős társadalmi mobilitás zajlott: paraszti és munkáscsaládok gyermekei nagy számban kerültek középiskolába, felsőoktatásba, műszaki és értelmiségi pályákra. A jövedelmi különbségek a maihoz képest jóval kisebbek voltak, miközben az életszínvonal az 1960-as évektől az 1970-es évek végéig összességében lassan emelkedett.
A termelőeszközök döntő része állami vagy szövetkezeti tulajdonban volt, de személyi és magántulajdon létezett: lehetett saját családi ház, lakás, telek, hétvégi ház, gépkocsi, sőt korlátozott magángazdaság és kisipar is. Az állami bérlakások mellett jelentős volt a saját lakásépítés is.
A lakáshiány azonban valós probléma volt. Az 1970-es évek végén a tanácsi lakásokra átlagosan mintegy tíz évet kellett várni; 100 ezer lakásigénylőre évente körülbelül 9 ezer elosztható lakás jutott. Közben a saját lakásépítés és a szövetkezeti lakásépítés is erősödött.
A korszak társadalmi modelljét tömören:
|
Terület |
1960–1980 jellemzője |
|
Politikai rendszer |
Pártállam |
|
Foglalkoztatás |
Gyakorlatilag teljes foglalkoztatottság |
|
Jövedelmi különbségek |
Viszonylag kicsik |
|
Életszínvonal |
Lassan emelkedő |
|
Lakás |
Állami bérlakás + saját lakás; jelentős várakozás |
|
Gépkocsi |
Elérhető, de sok típusnál évekig tartó várakozás |
|
Oktatás |
Az állami oktatás, egyetemi képzés tandíjmentes |
|
Üdülés |
Vállalati–szakszervezeti üdülés széles körben elérhető |
|
Hétvégi ház, telek |
Az 1970-es évekre egyre elterjedtebb |
|
Külföldi utazás |
Nyugatra korlátozott, útlevél- és devizaszabályokkal |
|
Személyi jövedelemadó |
A mai értelemben vett SZJA még nem működött |
|
Társadalmi mobilitás |
Erős: munkás/paraszti rétegekből technikusok, mérnökök, értelmiségiek |
A lakásépítés méretét jól mutatja, hogy 1960 és 1989 között a magyar lakásállomány közel kétszeresére nőtt, bár a lakáshiányt ezzel sem sikerült teljesen megszüntetni.
A korszak lényegét ezért talán egy mondatban így lehet megfogni:
PÁRTÁLLAM + TELJES FOGLALKOZTATÁS + TÁRSADALMI MOBILITÁS + LAKÁSÉPÍTÉS + INGYENES OKTATÁS + SZŰK JÖVEDELMI OLLÓ = LASSÚ, DE SZÉLES KÖRŰ ÉLETSZÍNVONAL-EMELKEDÉS.

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése