Később a Fidesz kongresszuson azt mondta: „Ismertek, ilyen vagyok. Változni már nem akarok, és nem is fogok.”
Őszinte mondat. Egy korszak lezárásának mondata is lehet: leszállt a döglött lóról – ahogy a dakota mondás tartja.
Zárómondat lehet:
„Nem változom.” – Talán ez Orbán Viktor politikai pályájának egyik legőszintébb önjellemzése. Ez a diagnózis. Őszinte szó. Megemelte őt. Mindenben ez lenne a helyes:
Anikó, a felesége: “Mondj el mindent!”
(A dátum: 2012)
Ha elmondta volna minden más lett volna.
A nemzet ma is azt akarja: MINDENT EL KELL MONDANI.
ORBÁN VIKTOR KERESZTÉNY MAGYARORSZÁGOT HIRDETETT: ITT GYÓNÁS VAN, EZUTÁN VAN A MEGBODSÁJTÁS!
Az Orbán-hívők körében gyakran terjed a gondolat: „Orbánnak mindig igaza lesz.” Ez azonban már nem politikai mérlegelés, hanem hit. A politikában pedig éppen az a veszélyes, amikor a vezető tévedhetetlensége fontosabbá válik, mint a valóság.
Orbán Viktor politikai tehetségét, stratégiai érzékét és hosszú időn át működő hatalomtechnikai képességét nehéz vitatni. De éppen ezért érdemes feltenni a kérdést: hol veszett el az arányérzék?
Meggyőződésem szerint akkor kezdődött a probléma, amikor a magyar politikai szerep már nem volt elég, és Orbán Viktor európai politikai tényezővé, egy új politikai irányzat meghatározó vezetőjévé akart válni. A becsvágy önmagában nem bűn. A hiúság sem feltétlenül az. De ha mindkettő felülírja a realitásérzéket, rossz tanácsadóvá válhat.
Innen születik az ORBÁNÉRZÉK fogalma.
Az ORBÁNÉRZÉK az a politikai állapot, amikor az arányérzék helyére egyetlen ember politikai ösztönébe vetett feltétlen bizalom kerül. Amikor már nem azt kérdezzük: igaza van-e Orbánnak?, hanem azt állítjuk: Orbánnak igaza van, tehát majd a valóság fog hozzá igazodni.
Pedig demokratikus közösségben nincs tévedhetetlen vezető. A jó vezetőt nem az teszi naggyá, hogy soha nem téved, hanem hogy felismeri a tévedését, képes korrigálni, és vannak körülötte olyan emberek, akik mernek neki ellentmondani.
A „mindig igaza lesz” gondolkodás ezért nem erősíti, hanem gyengíti a vezetőt. Megszünteti a visszacsatolást. Eltünteti a kritikát. A politikai döntésből hitkérdést csinál.
A becsvágy és a hiúság rossz tanácsadó.
A tévedhetetlenségbe vetett hit még rosszabb.
Ha valamire érdemes visszatérni, az éppen az ARÁNYÉRZÉK: meddig szolgálja egy politikai cél az ország érdekét, és mikortól válik egy vezető személyes történetévé?
Ezért az ORBÁNÉRZÉK számomra nem gúny, hanem figyelmeztetés:
egy ország jövőjét soha nem szabad arra építeni, hogy egyetlen embernek mindig igaza lesz.
Erre ment rá.
Tanulni kell belőle.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése