A részvételi demokrácia alaptézise egyszerű:
EGYÜTT EGY JOBB VILÁGÉRT.
De ehhez két dolgot újra és újra meg kell kérdeznünk:
1. Mi a JÓ?
2. És milyen VILÁGBAN akarunk élni?
Ezekre a kérdésekre senki sem adhat egyedül végleges választ. Az EGYÜTT ezért mindenekelőtt azt jelenti:
GONDOLKODÁS KÖZÖSSÉGBEN.
Ez nem egyszerűen egy új politikai módszer. Ez egy új kultúra: az együttműködés kultúrája.
TUDÁS ÉS ALÁZAT
Ennek a kultúrának két meghatározó pillére van.
Az egyik a tudás és a tájékozottság. Ahhoz, hogy részt vehessünk közös ügyeink alakításában, meg kell ismernünk a világot. Tudnunk kell kérdezni, információkat gyűjteni, azokat kritikusan értékelni, érveket és ellenérveket ütköztetni.
A másik pillér az alázat.
Annak felismerése, hogy nem tudhatok mindent. Hogy a másik ember is tudhat valamit, amit én nem tudok. Hogy az ő tapasztalata, tudása és véleménye hozzáadhat valamit az enyémhez.
Az alázatból következik a másik ember méltóságának és gondolatának tisztelete.
A részvételi demokrácia ezért nem egyszerűen azt jelenti, hogy mindenki beszélhet. Hanem azt is, hogy képesek vagyunk egymást meghallgatni.
HOGYAN ÁLLUNK EZZEL?
Erre nem adhatunk önelégült választ.
Sok a tennivalónk.
A közös dolgainkban – és nem is kevés.
De valahol el kell kezdenünk.
Induljunk el!
Sőt:
ELINDULTUNK.
Most haladjunk tovább lépésről lépésre, tégláról téglára.
Az új együttműködési kultúrát nem lehet egyetlen törvénnyel létrehozni. Fel kell építenünk ott, ahol az életünket éljük:
az otthonban,
az iskolában,
a munkahelyen,
a civil és mikroközösségekben,
a közösségi médiában,
a településeinken,
és végül az egész országban.
Vagyis:
MINDENHOL.
AZ ELSŐ LÉPÉS: MEGISMERNI A JELENT
Mielőtt elindulunk, tudnunk kell, honnan indulunk.
Hol tartunk most?
Mi működik jól?
Mi nem működik?
Miért nem működik?
Mit szeretnénk megváltoztatni?
És hová akarunk eljutni?
Ebből születhet meg a közösség közös jövőképe.
A jövőképhez pedig terv kell.
Nem elég megmondani, milyen legyen a jobb világ. Meg kell találni az oda vezető következő lépést is.
NEM VAGYUNK EGYEDÜL
Vannak társaink.
És megjelent egy új alkotótársunk is:
A MESTERSÉGES INTELLIGENCIA.
A mesterséges intelligencia hatalmas tudáshoz nyithat kaput, de nem helyettünk dönti el, milyen világban akarunk élni.
Kérdezzük!
Azután pedig ne egyszerűen fogadjuk el a választ.
Beszéljük meg egymással!
Vitatkozzunk róla!
Ellenőrizzük!
Egészítsük ki!
Gondoljuk tovább együtt!
Így válhat az egyéni tudásból közösségi intelligencia.
HOZZUK LÉTRE A GONDOLKODÓ KÖRÖKET!
Kis köröket a családban.
Gondolkodó közösségeket az iskolákban.
Alkotó közösségeket a munkahelyeken.
Mikroközösségeket a közösségi médiában.
Nagyobb köröket a településeken és az országban.
A kis körök kapcsolódjanak össze, tanuljanak egymástól, osszák meg egymással tudásukat és tapasztalataikat.
Így épülhet fel alulról felfelé a részvétel kultúrája.
Nem egyik napról a másikra.
Hanem:
emberről emberre,
közösségről közösségre,
lépésről lépésre,
tégláról téglára.
A részvételi demokrácia ugyanis nem ott kezdődik, hogy négyévente választunk.
Ott kezdődik, hogy kérdezünk, tájékozódunk, meghallgatjuk egymást, gondolkodunk, vitatkozunk, együtt döntünk, cselekszünk – majd tanulunk az eredményből.
Ezért a részvételi demokrácia nem csupán államforma.
KULTÚRA.
A közös gondolkodás, a kölcsönös tisztelet és a közös cselekvés kultúrája.
Legyen tervünk a haladásra.
Hozzuk létre a gondolkodó közösségeket.
Kérdezzünk. Beszéljük meg. Cselekedjünk. Tanuljunk.
ITT AZ IDŐ!
EGYÜTT EGY JOBB VILÁGÉRT.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése