A génállomány adottság, a kultúra pedig alakító erő.
A genetikai örökség hatással lehet képességeinkre, temperamentumunkra, bizonyos hajlamainkra. De abból még nem következik, hogyan bánunk másokkal, hogyan viszonyulunk a saját tudásunkhoz, és képesek vagyunk-e együtt gondolkodni.
Az alázat ebből a szempontból különösen fontos. Nem önmagunk kisebbítését jelenti, hanem annak felismerését:
Tudok valamit, de nem tudok mindent.
A másik ember is hordoz olyan tudást, amely nekem nincs.
Ez tanulható. A családban, az iskolában, a munkahelyen és a közösségekben pedig kultúrává tehető.
Sőt, a részvételi gondolkodás egyik alapképlete lehetne:
TEHETSÉG + TUDÁS + ALÁZAT + MÁSOK TISZTELETE → KÖZÖSSÉGI INTELLIGENCIA
A tehetség alázat nélkül könnyen önérvényesítéssé válik. A tudás alázat nélkül fölényérzetté. Az alázattal párosuló tudás viszont képessé tesz arra, hogy meghallgassuk egymást, tanuljunk egymástól, és együtt alkossunk.
Ezért az alázatot nem egyszerűen erkölcsi tulajdonságként kellene tanítani. Az együttműködési kultúra egyik alapkompetenciájává kell tenni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése