A KUFÁROK?

 

A KUFÁROK?

A kufár szemlélet egy kritikai kifejezés, amely a gondolkodásnak, döntéshozatalnak és emberi kapcsolatoknak anyagiassá, üzletszerűvé, haszonelvűvé válását írja le. A szó a „kufár” kifejezésből ered, amely hagyományosan olyan kereskedőt jelent, aki kis haszonért, de kitartóan és szívósan ad-vesz árukat – a szó azonban mára többnyire negatív konnotációval bír.

Mit jelent a kufár szemlélet?

A kufár szemlélet lényege:

„Mit nyerek vele? Mennyi hasznot hoz? Megéri nekem?” Ez a hozzáállás:

• csak az anyagi előnyöket nézi,
• érdek- és nyereségelvű,
• érzelmeket, értékeket, erkölcsöt másodlagosnak tartja.

Jellemzők:

Pozitív (ritkábban emlegetett)	Negatív (gyakori bírálat)
Jó alkuérzék, gyakorlatiasság	Kapzsiság, önzés, érdekvezéreltség
Pénzügyi tudatosság	Közösségi értékek lebecsülése
Erőforrások hatékony kezelése	Erkölcsi megalkuvás, kiszámítottság
Átgondolt döntéshozatal	Mindenből üzletet csinál – még a szeretetből, hivatásból is

Mi áll szemben a kufár szemlélettel?

• Szolgálat – „Mit adhatok?”
• Hivatástudat – nem a haszonért, hanem belső meggyőződésből cselekszem.
• Közjó-központú gondolkodás
• Etikai elvek elsődlegessége
• Ajándékozás kultúrája (lásd: Marcel Mauss: Az ajándék, a francia mű eredeti címe: Essai sur le don, 1925.) 
  

Történeti–kulturális háttér:

• A kereszténység gyakran bírálja a kufár szellemet – Jézus is kiűzi a kufárokat a templomból (lásd: János 2,13–17).
• Németh László vagy Bibó István magyar gondolkodók is írtak a „kufár típus” és a „közösségi ember” közti különbségről.
• A modern kapitalizmus sokszor váltja ki ezt a szemléletet – ahol minden árucikké válik: az idő, a figyelem, sőt az emberek is.

Kritika napjainkban:

A kufár szemlélet nemcsak a gazdaságban, de az oktatásban, politikában, sőt az emberi kapcsolatokban is teret nyert:

• „Mennyit ér meg nekem ez a barátság?”
• „Mit hoz ez a kapcsolat a jövőben?”
• „Megéri támogatni ezt az ügyet?”

Záró gondolat:

A kufár szemlélet akkor válik veszélyessé, amikor mindent számítás és haszon logikája szerint mérünk, és elveszítjük a méltányosság, a szolidaritás és a szeretet értékeit.

Emberré lenni több, mint jó üzletet kötni.

„Casta Diva”  - erre van szüksége ma az emberiségnek! 

„Casta Diva” a világ egyik legismertebb operaariája, Vincenzo Bellini Norma című operájából. A címe latinul azt jelenti: „Szűz istennő”, és a főszereplő papnő, Norma imádsága a holdistennőhöz – egy megrendítően szép, lírai fohász.

Alapinformációk:

• Opera: Norma (1831)
• Zeneszerző: Vincenzo Bellini
• Szövegíró (librettista): Felice Romani
• Ariát énekli: Norma, a druida főpapnő
• A jelenet: Norma egy szertartás során a holdistennőhöz (Lunához) fohászkodik – látszólagosan a békéért, de valójában lelki vívódásban, mivel titokban megszegte papi fogadalmát.

Miről szól a „Casta Diva”? 

Norma belső konfliktusban van:

• Egyrészt a druidák vezető papnője, aki a római megszállók elleni harcot hirdeti.
• Másrészt titkos szerelmi viszonyt folytat egy római férfival, akitől két gyermeke is született.

A „Casta Diva” egy ima a szűz istennőhöz, amelyben a béke iránti vágy, a lelki tisztaság keresése és a mélységes fájdalom egyesül.

Zenei stílus:

• Bel canto stílusban íródott (azaz „szép éneklés”),
• Nagyívű, lágy, lebegő dallamok, hosszú frázisokkal,
• A szólam rendkívüli technikai és érzelmi mélységet igényel – a legnagyobb szopránénekesnők (pl. Maria Callas, Montserrat Caballé) is ebben mutatták meg legjobbjukat.

A kezdősor:

„Casta diva, che inargenti queste sacre antiche piante…”

(Szűz istennő, ki ezüstfénybe vonod e szent ősi fákat…)

Kultúrtörténeti jelentősége:

• Az opera egyik legismertebb áriája, sokszor filmzeneként is felhangzik (pl. The Godfather III).
• A „Casta Diva” az operaénekesi mesterség mércéje lett.
• Szimbólummá vált: a női fájdalom, a lelki nagyság és az erkölcsi küzdelem hangja.

Érdekesség – mitől örök?

A „Casta Diva” nem csupán zene. Egy spirituális kiáltás, egy erkölcsi tisztulás vágya, ahol a papnő nemcsak népéért, hanem a saját lelki békéjéért is könyörög. A tisztaságra való vágyakozás minden korban aktuális.