Az ügyészségi munka minőségét senki nem méri. Így a szervezet valódi teljesítménye nem látható, és autokratikus befolyásnak van kitéve.
A mérés hiánya megnehezíti az ellenőrzést és a számonkérést.
Az munkáját két nagy terület felől érdemes áttekinteni: a büntetőjogi feladatok és a közérdek védelme felől. A magánjogi ügyek nem jelentik az ügyészség általános feladatát: az ügyészség csak törvényben meghatározott esetekben léphet fel polgári ügyekben, például amikor ezt a közérdek indokolja.
A büntetőügyekben az ügyészség a nyomozás megindításától a bírósági eljárásig fontos szerepet tölt be. Felügyeli vagy irányítja a nyomozást, törvényességi szempontból ellenőrzi az eljárást, majd a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján dönthet a vádemelésről. A korrupciós ügyek ebbe a büntetőjogi feladatkörbe tartoznak. A bíróság viszont különálló, az ügyészségtől független szereplő: az ügyész vádat képvisel, az ítéletet pedig a bíróság hozza meg.
Az ügyészség valóban szűri az ügyeket: nem minden nyomozás végződik vádemeléssel, és nem minden ügy kerül bíróság elé. A vádemelésről az ügyésznek a bizonyítékok értékelése után kell döntenie. A jogi mérce azonban nem az, hogy biztosan jogerős elmarasztaló ítélet szülessen — ezt előre nem lehet garantálni. Azt kell mérlegelnie, hogy a bizonyítékok alapján megalapozottan képviselhető-e a vád a bíróság előtt. Az ügyészi munkának a mentő körülmények figyelembevételére is ki kell terjednie; ha a bizonyítékok nem támasztják alá a bűnösséget, az eljárást meg kell szüntetni, vagy felmentést kell indítványozni. Ezért az ügyészség munkájának minőségét nem lehet pusztán azzal mérni, hány ügyet visz bíróság elé, vagy hány elmarasztaló ítélet születik. A szakszerű ügyészi munka része az is, hogy a megalapozatlan vádemelés elmaradjon, a törvénysértő nyomozást korrigálják, és a terhelő, valamint a mentő bizonyítékokat egyaránt figyelembe vegyék.
A szervezeti teljesítmény értékeléséhez ezért több szempontot kellene együtt vizsgálni: a döntések jogszerűségét és indokoltságát, az eljárások időszerűségét, a hibás vagy hiányos nyomozások arányát, a jogorvoslatok eredményét, valamint az érintettek jogainak érvényesülését. A munka mennyisége mérhető; a munka minőségének mérése nehezebb, de éppen ezért nélkülözhetetlen.
A felvetés így fogalmazható meg pontosan: nem az a fő kérdés, hogy az ügyészség hány ügyet visz bíróságra, hanem az, hogy milyen szakmai és jogállami mércék alapján választja ki, mely ügyekben indokolt a vádemelés, és hogyan ellenőrizhető e döntések minősége.
Források: Az ügyészség feladatai, Legfontosabb tudnivalók, 2017. évi XC. törvény a büntetőeljárásról.


Minőségellenőr
VálaszTörlésA vezetés nem ér véget a célok kijelölésével. Követnie kell a folyamatokat, ellenőriznie kell az eredményeket, és a tapasztalatok alapján szükség esetén korrigálnia kell.
A minőségellenőr feladata nem a hibakeresés önmagáért, hanem annak vizsgálata, hogy a munka megfelel-e a vállalt követelményeknek, és hogyan lehet tovább javítani.
Ahol nincs ellenőrzés, ott nincs valódi vezetés sem.