A test és a lélek nem két különálló ember: együtt alkotják az egész személyt. A testtel érzékelünk, cselekszünk és kapcsolódunk a világhoz; a lelki életünkben jelenik meg többek között a gondolkodás, az érzelem, a szabad döntés, a lelkiismeret és a hit. Ez a belső utunk!
A kettő kölcsönösen hat egymásra: a fáradtság, a betegség vagy a testi fájdalom befolyásolhatja a hangulatunkat és gondolkodásunkat; a félelem, a szeretet vagy a remény pedig testi reakciókat válthat ki.
A katolikus tanítás szerint az ember testi és szellemi lény, akiben a test és a lélek mély egységet alkot. A lélek nem egy külön szerv, és nem azonos az aggyal. Az idegrendszer működését a tudomány vizsgálja; a lélekre vonatkozó vallási állítások a hit és a filozófia területéhez tartoznak.
Röviden: nem „testünk van”, hanem testben élő, érző, gondolkodó és lelki ember vagyunk.
A testnek van életgörbéje, a születéstől a növekedésen és öregedésen át a halálig. A lélek viszont az Ön hite szerint nem ezen a testi görbén halad: a testben ölt alakot az ember földi élete során, majd a lélek Istenhez tér, ez az egység. Mert az Isten földi életünkben is jelen van!
Ezt így lehet tömören megfogalmazni:
A testnek életgörbéje van.
A lélek a testtel egységben éli földi életét.
Isten mindenhol jelen van — ezért a lélek nem egy távoli helyre jut, hanem Istenhez tér, aki mindig is jelen volt.
(Katolikus megfogalmazásban a test és a lélek földi életünkben egységet alkot; a lélek halhatatlansága és Istennel való beteljesedése a hit tanítása. )
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése