Minden alkotó ember szeretne hatni a közösségére. A zeneszerző a zenéjével, az író a gondolataival, a festő a képeivel, a vezető a kezdeményezéseivel, a politikus pedig a közös életet formáló döntéseivel próbál nyomot hagyni másokban.
Az alkotás azonban nem csupán a közönségnek szól. Már maga a létrehozás is öröm: amikor egy gondolat formát ölt, amikor az elképzelésből mű, terv vagy közös cselekvés lesz. Az alkotás örömének egyik forrása tehát belül van, az alkotó munkájában. A másik akkor jelenik meg, amikor az alkotás másoknak is örömet, felismerést vagy segítséget ad.
Oscar Wilde gondolatai ezt a belső szabadságot hangsúlyozzák. Az ember lelke a szocializmusban című (1891) esszéjében azt írja, hogy a művészet az egyéniség egyik legerőteljesebb kifejezése. Wilde szerint az alkotó munkájának saját, egyedi látásmódból kell fakadnia; ha kizárólag a közönség pillanatnyi igényeihez igazodik, könnyen elveszítheti eredetiségét. Wilde gondolata így egészíti ki az alkotásról szóló tételünket: hatni szeretnénk, de az alkotás örömét és hitelességét nem szabad pusztán a közönség tetszésétől függővé tenni.
Wilde a 19. század második felében élt, abban a korban, amikor a technológiai és gazdasági változások átformálták a társadalmat. A viktoriánus korszakban a haladás nemcsak technikai és gazdasági, hanem erkölcsi és politikai kérdés is volt. Innen nézve párhuzamot vonhatunk a mai mesterségesintelligencia-korral: ahogy akkor az ipari fejlődés alakította át a munkát és az életet, ma az MI változtatja meg az alkotás, a tudás és az emberi együttműködés lehetőségeit.
A párhuzam nem azt jelenti, hogy a két korszak azonos. Inkább arra figyelmeztet, hogy minden nagy technológiai változás idején újra fel kell tennünk a kérdést: mit tudunk alkotni az új eszközökkel, és hogyan szolgálhatja az alkotás az embert és a közösséget? A mesterséges intelligencia segíthet ötleteket kibontani és közös munkát végezni, de az irányt, a célt és az emberi felelősséget nekünk kell meghatároznunk.
Az alkotás öröme így egyszerre személyes és közösségi: öröm létrehozni valamit, és öröm, ha az alkotásunk mások életéhez is hozzáad. Wilde szabadságról szóló gondolatával együtt ez azt üzeni: alkossunk önazonosan, és úgy törekedjünk a hatásra, hogy közben mások is gazdagodjanak általa.
Az önazonos ember hű önmagához: ismeri és vállalja az értékeit, érzéseit és meggyőződését, és ezekkel összhangban cselekszik. Nem pusztán mások elvárásaihoz igazodik.
VálaszTörlésEz nem jelent merevséget: képes tanulni, változni és belátni a tévedéseit.
Az önazonos alkotó a saját gondolatait, élményeit és látásmódját fejezi ki. Hatni szeretne másokra, de a siker vagy az elismerés kedvéért sem adja fel a meggyőződését.
Azt alkotja, amit igaznak érez, és vállalja, amit alkot.
Oscar Wilde Az ember lelke a szocializmusban című esszéje arról szól, hogyan teremthetne a társadalom olyan feltételeket, amelyek között minden ember szabadon kibontakoztathatja önmagát. Az írás 1891-ben jelent meg.
VálaszTörlésWilde szerint a szegénységet nem alkalmi jótékonykodással kell enyhíteni, hanem olyan társadalmat kell kialakítani, amelyben senki sem kényszerül nyomorúságos körülmények közé. A szocializmus értékét abban látja, hogy megszüntetheti a nélkülözést, és felszabadíthatja az embert az anyagi kényszerek alól.
A központi gondolat azonban az egyén szabadsága. Wilde számára a szocializmus nem azt jelenti, hogy az állam mindenkit egyformává tesz vagy előírja, hogyan éljen. Figyelmeztet: ha a szocializmus tekintélyelvűvé válik, az újfajta zsarnokságot teremthet. Az ideális társadalom lehetővé teszi, hogy az ember saját érdeklődése, tehetsége és alkotóereje szerint éljen.
Röviden: Wilde nem az egyén feladását, hanem az egyén felszabadítását várja a szocializmustól. Az esszé tehát nem a későbbi államszocialista rendszerekről szól; a szabadság, az alkotás és az emberi önmegvalósítás eszményét fejti ki.
A Kommunista kiáltvány 1848-ban jelent meg Londonban. Karl Marx és Friedrich Engels írta; első kiadása német nyelven, februárban látott napvilágot.
VálaszTörlésEzt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlés