A SECI és SSG-SCM alkotó ökoszisztémában a MIAIkotótárssal

A tudáspiráltól a közös alkotásig

Nonaka és Takeuchi tudásalkotási modellje és kapcsolata az SSG - SCM alkotó ökoszisztémával

Összefoglaló

A japán szervezetkutató Ikujiro Nonaka 1994-es tanulmánya azt vizsgálja, hogyan keletkezik új tudás a szervezetekben. Elméletének középpontjában a tapasztalati, nehezen megfogalmazható tudás és a szavakban, leírásokban vagy más módon rögzített tudás kölcsönhatása áll. A tanulmány négy tudásalakulási folyamatot ír le: a szocializációt, az externalizációt, a kombinációt és az internalizációt. Ezek nem elszigetelt lépések, hanem ismétlődő folyamatot alkotnak: az egyéni tapasztalat megosztható tudássá, majd közös gyakorlattá válik, és új tapasztalatokat hoz létre.

Nonaka munkáját később Hirotaka Takeuchival közösen írta tovább The Knowledge-Creating Company című, 1995-ben megjelent könyvében. Az 1994-es cikk szerzője Nonaka egyedül volt; a könyv társszerzője Takeuchi. A közös könyv tette széles körben ismertté a szervezeti tudásalkotás elméletét és a négy folyamatot összekapcsoló modellt.

Az itt bemutatott modell és az alkotó ökoszisztéma gondolata egymást kiegészítő nézőpontokat kínál. A SECI a tudás átalakulását írja le; az alkotó ökoszisztéma pedig azt mutatja meg, milyen közösségi terekben, milyen résztvevőkkel és milyen visszacsatolással válhat a tudás közös alkotássá.

1. A tanulmány és szerzője

Nonaka A Dynamic Theory of Organizational Knowledge Creation című tanulmánya 1994 februárjában jelent meg az Organization Science folyóiratban, az 5. évfolyam 1. számában, a 14–37. oldalakon. A cikk az egyéni tapasztalat és a szervezeti tudás közötti kapcsolatot állítja a középpontba: azt vizsgálja, miként alakul át az emberek tudása úgy, hogy másokkal megoszthatóvá és a szervezetben alkalmazhatóvá váljon.

Ikujiro Nonaka (1935–2025) japán menedzsmentkutató volt. Politológiát tanult a Waseda Egyetemen, majd a Kaliforniai Egyetemen, Berkeleyben MBA- és doktori fokozatot szerzett. Fuji Electricnél szerzett ipari tapasztalatai után a szervezetek tudásalkotását és innovációját kutatta; professzorként a Hitotsubashi Egyetemen dolgozott.

Hirotaka Takeuchi japán menedzsmentkutató és oktató. Alapdiplomáját a tokiói International Christian Universityn, MBA- és doktori fokozatát Berkeleyben szerezte. A Harvard Business School és a Hitotsubashi Egyetem oktatójaként, utóbbinak alapító dékánjaként is dolgozott. Kutatási területei közé tartozik a szervezeti tudásalkotás, a stratégia és az innováció.

2. A tudás négy átalakulási folyamata

Nonaka négy folyamatot különböztet meg aszerint, hogyan alakul át a tapasztalati és a kifejezett tudás:

Folyamat	A tudás változása	Mit jelent?
Szocializáció	Tapasztalatiból tapasztalatiba	Az emberek közös tevékenységben, megfigyeléssel és tapasztalatcserével tanulnak egymástól.
Externalizáció	Tapasztalatiból kifejezetté	A személyes tapasztalatot megfogalmazzák, például beszélgetésben, történetben, rajzban vagy leírásban.
Kombináció	Kifejezettből kifejezetté	A már rögzített ismereteket összekapcsolják, rendszerezik, és új tervet vagy magyarázatot hoznak létre.
Internalizáció	Kifejezettből tapasztalatiba	A megosztott tudást kipróbálják, elsajátítják, és gyakorlati tudássá alakítják.

A négy folyamat együtt a SECI-modell néven vált ismertté. A tudásalkotás nem feltétlenül egyetlen személyen belül zajlik: a tapasztalat egyéni szintről csoportba, majd szervezeti vagy tágabb közösségi szintre kerülhet. A folyamat spirálként írható le, mert az új tudás újabb közös munkát és tapasztalatot tesz lehetővé.

3. A közös alkotás szervezeti feltételei

Nonaka elméletében a tudásalkotás nem automatikusan történik. A szervezetnek olyan feltételeket kell teremtenie, amelyek segítik a párbeszédet, a tanulást és az új megoldások kipróbálását. A tanulmány többek között a közös célt, az önállóságot, a változó helyzetekből fakadó alkotó feszültséget, az információk átfedését és a különböző nézőpontok bevonását tárgyalja.

Ezek a feltételek azért fontosak, mert a tudás nem pusztán egyéni birtok: a közös munka során válik hozzáférhetővé, továbbadhatóvá és alkalmazhatóvá. A résztvevőknek lehetőséget kell kapniuk arra, hogy megosszák tapasztalataikat, kérdéseket tegyenek fel, összekapcsolják ismereteiket, majd kipróbálják a közösen kialakított megoldásokat.

4. Nonaka és Takeuchi közös munkája

Nonaka és Takeuchi 1995-ben jelentette meg The Knowledge-Creating Company: How Japanese Companies Create the Dynamics of Innovation című könyvét az Oxford University Press kiadásában. A könyv japán és amerikai vállalatok példáin keresztül mutatja be, hogyan válhat a személyes és közös tudás új termékek, szolgáltatások és szervezeti megoldások alapjává.

A szerzőség pontos megkülönböztetése fontos:

• Az 1994-es folyóiratcikk szerzője: Ikujiro Nonaka.
• Az 1995-ös könyv szerzői: Ikujiro Nonaka és Hirotaka Takeuchi.
• A Nonaka–Takeuchi-modell elnevezés: a közös könyv és a szerzők együttműködése nyomán terjedt el.

5. Kapcsolat az alkotó ökoszisztéma gondolatával

A SECI-modell és az alkotó ökoszisztéma nem ugyanazt írja le. A SECI a tudás átalakulásának folyamataira összpontosít. Az alkotó ökoszisztéma ezeknek a folyamatoknak a közösségi keretét helyezi előtérbe: kik vesznek részt az alkotásban, hol találkoznak, hogyan osztják meg az eredményeiket, és miként jut vissza a visszajelzés a további munkába.

Az Ön modelljében ezt a szerepet a digitális laboratórium és a digitális színpad kapcsolata töltheti be:

• A digitális laboratóriumban a résztvevők közösen kutatnak, kísérleteznek, kérdeznek és fejlesztenek.
• A digitális színpadon bemutatják az eredményeket, párbeszédet folytatnak, és visszajelzést kapnak.
• A visszajelzés új tudást és új kérdéseket hoz létre, amelyek visszakerülnek a közös munkába.
• Az MI-vel támogatott alkotótársiság segítheti az ötletek rendszerezését, a nézőpontok összevetését és az alkotások továbbfejlesztését.

Ez a kapcsolat így foglalható össze:

A SECI azt mutatja meg, hogyan alakul át és gyarapodik a tudás. Az alkotó ökoszisztéma azt szervezi meg, hogy ez a tudás hol, kikkel és milyen visszacsatolással váljon közös alkotássá.

E megfogalmazás az Ön modelljének alkalmazási sajátosságát emeli ki. A digitális terek, a közösségi részvétel és az MI alkotótársi szerepe a SECI-modell alkotó ökoszisztémában való alkalmazásának elemei; önmagukban nem bizonyítják, hogy a SECI-től független, új tudáselmélet született.

Következtetés

Nonaka 1994-es tanulmánya a szervezeti tudásalkotást az emberi tapasztalatok és a megfogalmazott tudás folyamatos kölcsönhatásaként írja le. A négy folyamat — szocializáció, externalizáció, kombináció és internalizáció — együtt olyan spirált alkot, amelyben az egyéni tapasztalat közösségi tudássá, majd gyakorlattá válhat. Nonaka és Takeuchi 1995-ös könyve ezt az elméletet vállalati példákon keresztül bontotta ki.

Az alkotó ökoszisztéma ehhez a tudásfolyamathoz ad közösségi működési keretet. A digitális laboratórium, a digitális színpad, a visszacsatolás és az MI-vel való együttalkotás összekapcsolásával a tudás nem csupán megoszthatóvá, hanem továbbfejleszthetővé és megvalósíthatóvá is válik.

Felhasznált alapművek és források

• Nonaka, Ikujiro (1994): “A Dynamic Theory of Organizational Knowledge Creation.” Organization Science, 5(1), 14–37.
• Nonaka, Ikujiro – Takeuchi, Hirotaka (1995): The Knowledge-Creating Company: How Japanese Companies Create the Dynamics of Innovation. Oxford University Press.