Ez már egy jól körülírható részvételi, alkotó tanulási ciklus. A frontális óra helyett a tanár dramaturg és moderátor: elindítja a gondolkodást, megszervezi a teammunkát, majd visszacsatolja az eredményeket.
A pedagógus kiválaszt egy inspiráló videót, bemutatja a tanulóknak, majd a frontális tanóra helyett alkotó teammunkát szervez.
- MEGÉRTÉS
Beszélgetés: miről szól a videó? Mi a lényege? - ÖNBIZALOM
Te is tudnál ilyet készíteni? - ÖTLET
Ha te készítenéd, mi lenne benne? - FORGATÓKÖNYV + MI
Otthon készíts forgatókönyvet a mesterséges intelligencia segítségével! - BEMUTATÁS
A következő órán mutasd be az elképzelésed! - VITA
A tanulók megvitatják az ötleteket.
A tanár moderál. - KÉRDEZÉS A MI-TŐL
Mit kérdeznél a mesterséges intelligenciától, hogy továbbfejleszd az ötletedet? - MÉLYÍTÉS
Dolgozd ki otthon a megoldást! - ÚJABB BEMUTATÁS
A következő órán mutasd be, mire jutottál! - KÖZÖS ÉRTÉKELÉS
Beszéljük meg: mi működik, mi fejleszthető tovább? - MEGOSZTÁS
A legjobb megoldásokat tegyük közzé a social médiában! - TEAM ÉS FEJLESZTÉS
A kiválasztott ötletek továbbfejlesztésére szervezzünk alkotó teameket!
VIDEÓ → KÉRDÉS → ÖTLET → MI → ALKOTÁS → VITA → FEJLESZTÉS → MEGOSZTÁS → TEAMMUNKA
A TANÁR ÚJ SZEREPE
Nem előad.
Nem kész válaszokat ad.
Hanem dramaturgiát tervez, moderál, inspirál és közösséget szervez.
A tanóra így nem információátadás, hanem alkotási folyamat.
Erre szerintem nagyon erős cím lehet még: „A TANÓRA MINT ALKOTÓMŰHELY”, alcímként pedig: „A mélységi tanulás dramaturgiája”.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése