AZ ÉRTELMISÉG ÉS NÉP KAPCSOLATA?

Simonyi Károly azért ikon, mert a tudás nála közvetlenséggel, erkölcsi tartással és alázattal párosult. Nem önmagát állította középpontba, hanem azt, amit szolgált. A felsorolt közéleti szereplőket azonban nem érdemes egyetlen mozdulattal elutasítani. Sokkal erősebb, ha mindannyiuknak ugyanazokat a kérdéseket tesszük fel:

KI VAGYOK ÉN?

• Mit képviselek?
• Mit akarok létrehozni?
• Kit és mit szolgálok?
• Képes vagyok-e meghallgatni másokat?
• Van-e bennem önkritika?
• A tudásomat hatalomként vagy szolgálatként használom?
• Tudok-e alázattal szembenézni a nálam nagyobb változásokkal?

Orbán Viktornak, Konrád Györgynek, Gábor Györgynek, Vona Gábornak, Márki-Zay Péternek, Bárándy Péternek, Hadházy Ákosnak, Krasznahorkai Lászlónak — és minden „megmondóembernek” feltehető ez a kérdés. De nekünk is.

Az értelmiségi nem attól értelmiségi, hogy megmondja a népnek, mit kell gondolnia. Attól válik azzá, hogy érti a világ változásait, kérdez, meghallgat, összefüggéseket tár fel, és tudását a közjó szolgálatába állítja.

Krasznahorkai közvetlensége és alázata ezért lehet fontos példa. A valódi nagyság nem harsányan bizonygatja önmagát. A mai „megmondóemberek” gyakran valóban fordítva ülnek a lovon: miközben a világ technológiai, társadalmi és kulturális átalakulás előtt áll, még mindig egymást minősítik, és kész válaszokat osztogatnak.

A legerősebb megfogalmazás:

Nekünk Simonyi Károly az ikon.
Mert nem megmondani akarta, mit gondoljunk,
hanem megtanított gondolkodni.
Tudása mögött közvetlenség, alázat és szolgálat állt.

A  zárókérdés:

ÉRTELMISÉG ÉS NÉP?
Nem egymással szemben.
Egymás alkotótársaiként.