„Nem várlak, csiga vagy!” — 5 éves!

5 éves születésnapi tréfának tűnhet, mégis fontos nevelési kérdést mutat meg: hogyan mondunk kritikát úgy, hogy az ne sebezzen, hanem fejlesszen?

A részvételi demokrácia kultúrája a családban és az iskolában kezdődik:

TUDÁSÁTADÁS – TAPASZTALATSZERZÉS – KÖZÖSSÉGÉPÍTÉS – KULTÚRAÉPÍTÉS

A gyermek nem pusztán hallgató és végrehajtó, hanem alkotótárs. A kritikának ezért nem az embert kell minősítenie, hanem a helyzetet kell megneveznie:

„Csiga vagy!” helyett:

 „Szeretném, ha egy kicsit gyorsabban jönnél, mert fontos vagy nekünk!” (MIA)

Így lesz a bírálatból párbeszéd, a tapasztalatból tanulás, a családból és az iskolából pedig valódi közösség.

A RÉSZVÉTELI DEMOKRÁCIA NEM A PARLAMENTBEN, HANEM A CSALÁDBAN ÉS AZ ISKOLÁBAN KEZDŐDIK!