A hazugság az egyik legsúlyosabb bűn, mert mindent lassan megöl maga körül: a hitelességet, a bizalmat, az emberi kapcsolatokat és végül a közösséget is.
De mi a hazugság?
A hazugság nem egyszerűen valótlanság. Lényege a megtévesztés: amikor valaki a valóság helyére tudatosan egy hamis képet állít azért, hogy befolyásolja a másik ember gondolkodását vagy döntését. Lehet félelemből, önvédelemből, hiúságból, hatalmi vagy anyagi érdekből. És lehet annyira megszokott, hogy idővel egy egész közösség vagy társadalom kultúrájának részévé válik.
A hazugság rendszerint önmagunk becsapásával kezdődik. Először magunk előtt nem akarjuk kimondani az igazságot. Azután másoknak is hamis történetet mondunk. Egy hazugság újabb hazugságokat kíván, mert a korábbi valótlanságot fenn kell tartani. Így válik az egyszeri megtévesztés lassan életformává.
A hazugság a társadalom tumora. Láthatatlanul növekszik, áttéteket képez, és megtámadja az intézményeket is. Ha a teljesítmény helyére propaganda, a felelősség helyére magyarázkodás, a valóság helyére manipuláció kerül, akkor a közösség elveszíti tájékozódóképességét. Már nem tudjuk, kinek higgyünk, mit tekintsünk igaznak, és mire építsük közös döntéseinket.
„Fejétől bűzlik a hal.” A vezetők példája különösen ragadós. Ha a hatalom hazudhat következmények nélkül, akkor a hazugság lefelé terjed: megjelenik a hivatalokban, a munkahelyeken, a családokban és végül az ember mindennapi beszédében is.
Ha a politikai pártok tudatosan megtévesztik a választókat, a képviseleti demokrácia haldokolni kezd. A választás ilyenkor már nem valóságos döntés, mert az állampolgár nem a tények, hanem megrendezett képek alapján választ. A politika színházzá válik, a közélet pedig elveszíti erkölcsi alapját.
A hazugság ősi kísértés. A bibliai történetben a kígyó megtévesztése már az ember bűnbeesésénél megjelenik. Azóta is velünk él a vágy, hogy a valóság helyett a számunkra kényelmesebb történetet higgyük el.
Honnan indulhatunk el?
A társadalom hazugságtalanítása nem történhet meg egyik napról a másikra. Nevelésre, igazmondó kultúrára, átláthatóságra, személyes példamutatásra és következményekre van szükség. Néha valóban sebészi pontosságú beavatkozás kell: a hazugságra épült rendszereket fel kell tárni, és működésüket meg kell változtatni.
Az első lépés azonban nem másoknál, hanem önmagunknál kezdődik:
Legalább magadnak ne hazudj!
Mert aki önmagával szemben képes kimondani az igazságot, az már elindult a szabadság felé.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése