A bemutatott anonim példában azonban az előleg nem ezen az úton halad tovább. A fővállalkozóból osztalékként kiveszik, majd egy megbízott készpénzben felveszi és átadja a „táskás embernek”. A készpénz átadásával megszakad a dokumentált banki pénzmozgás: a pénz további útja már nem követhető a szerződések és bankszámlák alapján.
Ezzel párhuzamosan a fővállalkozó megszervezi a beruházást. Több alvállalkozót bíz meg, akik elvégzik a különböző részfeladatokat. A munkák végül összeállnak, a beruházás elkészül, megtörténik az átadás és kiállítják a teljesítésigazolást. Ennek alapján az állam kifizeti az elkészült munkát.
A rendszer sajátossága tehát az, hogy a pénz útja és a teljesítés útja szétválik. A látható eredmény létrejön, ezért kívülről úgy tűnhet, hogy minden rendben van. Ugyanakkor az előleg egy része már korábban kikerülhetett az átlátható pénzügyi rendszerből.
A legfontosabb kérdés ezért nem csupán az, hogy elkészült-e a beruházás, hanem az is:
Hová került az előleg, miből finanszírozták ténylegesen az alvállalkozókat, és mekkora összeg jutott valóban a megvalósításra?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése