NEXUS EGYÜTTMŰKÖDÉSI RENDSZER - a “TÁSKÁS ember” ? (MIA)

TARTÓTISZT?

A bizalom, a kapcsolati háló és az információmenedzsment művészete

Bevezetés

A hírszerzés és az elhárítás történetében kevés olyan szerepkör létezik, amely annyira az emberi tényezőre épül, mint a tartótiszté. A technológiai fejlődés, a mesterséges intelligencia és a Big Data korában is igaz maradt az a több ezer éves felismerés, hogy a legértékesebb információt gyakran az ember szolgáltatja. E kapcsolat fenntartásának kulcsszereplője a tartótiszt.

NEXUS EGYÜTTMŰKÖDÉSI RENDSZER müködtetője a pénz, win-win megléte, amely a rendszer lényege. Ebben a rendszerben mindenki jól jár. Csak a közjó nem. A résztvevők ezt tudják, ezért a folyamat fedésben van, miért is kell a “táskás ember”, aki biztosítja a rendszer titkosságát. Ő a hálózat létrehozója és működtetője. Ő a titokgazda!!! 

A gazda teljes fedésben van.

1. A tartótiszt, a “táskás ember” fogalma

A klasszikus értelemben vett tartótiszt olyan hivatásos tiszt, aki kapcsolatot tart egy vagy több együttműködő személlyel. Feladata nem pusztán információk gyűjtése, hanem azok hitelességének ellenőrzése, a kapcsolat fenntartása, valamint a megszerzett ismeretek értelmezése és továbbítása.

A modern hírszerzésben ezért a tartótiszt egyszerre

• kapcsolattartó,
• pszichológus,
• elemző,
• szervező,
• kommunikátor.

2. A tartótiszt három alappillére

A munkája három kulcsfogalom köré épül:

Kapcsolat – Bizalom – Elemzés

A kapcsolat biztosítja az információ áramlását.

A bizalom biztosítja annak folyamatosságát.

Az elemzés teszi az információt értékessé.

Ez a három elem egymás nélkül nem működik.

3. A tartótiszt személyisége

A szakirodalom szerint a legeredményesebb tartótisztek közös tulajdonságai:

• kiváló kommunikáció,
• magas érzelmi intelligencia,
• empátia,
• türelem,
• önuralom,
• hitelesség,
• megbízhatóság,
• jó memória,
• megfigyelőképesség,
• elemző gondolkodás,
• stratégiai szemlélet,
• diszkréció,
• kiváló emberismeret.

Valójában a munkájuk elsősorban nem technikai, hanem pszichológiai jellegű.

4. Az emberi motiváció felismerése

Tudni kell: mennyi az a pénz, amitől korpásodik a haj! A siker kulcsa annak felismerése, hogy minden ember más okból működik együtt.

A szakirodalomban leggyakrabban előforduló motivációk:

• világnézeti meggyőződés,
• hazafiság,
• pénzügyi érdek,
• személyes sérelmek,
• hiúság,
• szakmai elismerés,
• kalandvágy,
• emberi kapcsolatok.

A professzionális tartótiszt ezek felismerésére törekszik, és nem egyetlen sablont alkalmaz.

5. A bizalom felépítése

A bizalom nem alakul ki egyik napról a másikra.

Egyes esetekben elegendő néhány hét.

Máskor hónapok.

Kiemelten érzékeny ügyekben akár több év is szükséges lehet.

A kapcsolat általában fokozatosan mélyül.

Ez hasonlít az orvos-beteg, ügyvéd-ügyfél vagy mentor-tanítvány kapcsolat fejlődéséhez.

6. A tartótiszt feladatai

Feladatai több területre oszthatók.

Kapcsolatépítés

• első kapcsolat kialakítása,
• bizalom megszerzése,
• rendszeres találkozók,
• konfliktuskezelés.

Információkezelés

• információ fogadása,
• ellenőrzése,
• rendszerezése,
• elemzése,
• továbbítása.

Biztonság

• a kapcsolat titkosságának megőrzése,
• az együttműködő személy védelme,
• a kommunikáció szervezése.

7. Közösséget vagy hálózatot épít?

Ez fontos különbség.

A klasszikus tartótiszt nem közösséget szervez.

Nem egy civil mozgalmat épít.

Nem egyesületet vezet.

Hanem elkülönített emberi kapcsolatokat kezel.

E kapcsolatok azonban szervezeti szinten együtt kapcsolati hálót alkothatnak.

Ez tehát inkább hálózatkezelés, mint közösségépítés.

8. A fedőfoglalkozások történelmi szerepe

A történelem során bizonyos civil foglalkozások természetes kapcsolati lehetőségeket biztosítottak.

Ilyenek lehettek:

• orvos,
• diplomata,
• kereskedő,
• újságíró,
• kutató,
• egyetemi oktató,
• segélyszervezeti munkatárs,
• pilóta,
• tengerész,
• kamionsofőr.

E foglalkozások közös jellemzője, hogy természetes módon sok emberrel kerülnek kapcsolatba, utaznak vagy nemzetközi környezetben mozognak.

A pap vagy lelkész történetileg szintén szerepel egyes történeti feldolgozásokban mint bizalmi pozícióban lévő személy, ugyanakkor ebből nem következik, hogy az ilyen hivatást gyakorlók általában hírszerzői tevékenységet végeznének. A lelkipásztori szolgálat önálló, vallási küldetés.

9. A XXI. század tartótisztje

A digitális korban jelentősen átalakult a munkakör.

Ma már a humán kapcsolatok mellett megjelent

• a Big Data,
• a mesterséges intelligencia,
• a közösségi média,
• a digitális lábnyom,
• a nyílt forrású információk (OSINT),
• a hálózatelemzés.

A modern tartótiszt ezért egyszerre használ emberi kapcsolatrendszert és fejlett információs technológiákat.

10. A tartótiszt mint vezető

Ha a fogalmat kiszakítjuk a hírszerzés világából, érdekes analógia rajzolódik ki.

Egy jó vezető, projektmenedzser vagy közösségszervező is hasonló készségeket alkalmaz:

• bizalomépítés,
• motiváció,
• mentorálás,
• konfliktuskezelés,
• kapcsolati háló fejlesztése,
• stratégiai gondolkodás,
• hosszú távú együttműködés kialakítása.

Ebben az értelemben a „tartótiszt” fogalma általános vezetői metaforává is válhat: olyan emberré, aki képes embereket összekapcsolni, bizalmat építeni és a közös cél érdekében koordinálni őket.

Összegzés

A tartótiszt szerepének lényege nem a titokzatosságban, hanem az emberi kapcsolatok professzionális kezelésében rejlik. A sikeres munkát nem elsősorban technikai eszközök, hanem személyes készségek alapozzák meg: bizalom, empátia, elemző gondolkodás, türelem és hitelesség. A modern információs társadalomban e képességek nemcsak a hírszerzésben, hanem a vezetésben, a diplomáciában, a tudományban és a szervezetfejlesztésben is meghatározó jelentőségűek. Ezért a tartótiszt fogalma tágabb értelemben a kapcsolati intelligencia és a bizalomra épülő együttműködés egyik legérdekesebb modelljeként is értelmezhető.

A NER (Nemzeti Együttműködés Rendszere) és a hálózatépítés kapcsolatáról lehet politikatudományi és szervezetszociológiai szempontból írni, de fontos különbséget tenni az elemzés és a bizonyítatlan állítások között.

Az alábbi megközelítés tanulmányként megállja a helyét:

A NER mint politikai hálózat

A kapcsolati tőke szerepe a politikai rendszer működésében

Bevezetés

A modern politikai rendszerek nem csupán intézményekből állnak. Működésüket jelentős mértékben meghatározzák a személyes kapcsolatok, a bizalom, a lojalitás és a formális, illetve informális hálózatok.

A politikatudomány ezt gyakran kapcsolati hálóként (network) vizsgálja.

Ebben az értelemben a NER is értelmezhető egy olyan politikai rendszerként, amelyben a hálózatos működés kiemelt szerepet játszott.

A hálózat elemei

Egy politikai hálózat tipikus elemei:

• politikai vezetők,
• állami intézmények,
• gazdasági szereplők,
• önkormányzatok,
• médiaplatformok,
• civil szervezetek,
• személyes kapcsolatok.

A politikatudomány szerint ezek együtt alkotják az adott rendszer kapcsolati struktúráját.

A bizalom szerepe

Minden hálózat alapja a bizalom.

Politikai rendszerekben ez megjelenhet

• személyes lojalitásként,
• szakmai együttműködésként,
• közös politikai célként.

Minél erősebb a bizalom, annál stabilabb lehet a hálózat.

A hálózat működése

Egy politikai hálózatban folyamatosan áramlik

• az információ,
• a döntés,
• az erőforrás,
• a befolyás.

Ez a működés részben hivatalos intézményeken, részben személyes kapcsolatokon keresztül történhet.

Politikai hálózat és szervezet

A szervezet hierarchikus.

A hálózat kapcsolati.

A modern politikában általában mindkettő egyszerre működik.

Tanulság

A politikatudomány egyik fontos felismerése, hogy a 21. századi politikai rendszerek megértéséhez nem elegendő csupán a törvényeket és az intézményeket vizsgálni. Ugyanilyen fontos a kapcsolati hálók, a bizalom, az információáramlás és a döntéshozatali mechanizmusok elemzése.

Ez a megközelítés nem kizárólag a NER-re alkalmazható, hanem más politikai rendszerekre is, legyen szó liberális demokráciákról, autoriter rendszerekről vagy átmeneti politikai berendezkedésekről.

Ha a célja a NER politikatudományi elemzése, akkor érdemes kerülni az olyan kijelentéseket, amelyek bizonyíték nélkül egy konkrét, rejtett működési mechanizmust állítanak. Ehelyett célszerű a hálózatkutatás, az intézményi elemzés és a kapcsolati tőke fogalmaira támaszkodni, mert ezek tudományosan megalapozott keretet adnak a vizsgálathoz.

A win–win (kölcsönös nyereség) elve fontos fogalom a tárgyaláselméletben, a vezetésben, a szervezetfejlesztésben és a politikában. A kifejezés legismertebb népszerűsítője Stephen R. Covey volt, aki szerint a tartós együttműködés alapja az, hogy minden résztvevő nyertesnek érezze magát.

Mi a win–win?

A win–win olyan helyzetet jelent, amelyben az együttműködő felek kölcsönösen előnyhöz jutnak. Nem az egyik fél győzelméről és a másik veszteségéről szól, hanem olyan megoldás kereséséről, amely minden érintett számára elfogadható értéket teremt.

A win–win szerepe a kapcsolatokban

Hosszú távú kapcsolatokban a bizalom egyik alapja, hogy a felek úgy érezzék:

• érdemes együttműködni,
• tisztességes bánásmódban részesülnek,
• a kapcsolat számukra is értéket teremt.

Ez igaz az üzleti életre, a diplomáciára, a szervezetvezetésre és sok politikai együttműködésre is.

A win–win a hálózatépítésben

Egy tartós hálózat akkor stabil, ha a résztvevők nem csupán kötelességből maradnak benne, hanem előnyt is látnak az együttműködésben. Ez az előny lehet:

• szakmai fejlődés,
• információcsere,
• kölcsönös segítség,
• közös célok elérése,
• társadalmi vagy gazdasági értékteremtés.

Ha a résztvevők tartósan csak az egyik fél javát szolgálják, a hálózat idővel gyengülhet vagy felbomolhat.

A politika világában

A politikában a win–win megközelítés megjelenhet például:

• koalíciós megállapodásokban,
• társadalmi párbeszédben,
• munkáltatók és munkavállalók egyeztetéseiben,
• nemzetközi tárgyalásokon,
• önkormányzatok és állami szervek együttműködésében.

Ugyanakkor a politikában nem minden helyzet win–win jellegű. Előfordulnak valódi érdekellentétek, ahol a kompromisszum nehezen érhető el, vagy egyes döntések különböző csoportokra eltérő hatással vannak.

Összegzés

A win–win nem pusztán tárgyalási technika, hanem szemléletmód. A lényege, hogy a tartós együttműködés akkor működik a legjobban, ha a résztvevők kölcsönös előnyt tapasztalnak. Ez a bizalom, a kapcsolati tőke és a hosszú távú hálózatok egyik legfontosabb alapelve. A vezetésben, a szervezetekben és a közéletben is ezért tekintik a fenntartható együttműködés egyik kulcselemének.