Összegzés MIvel
Ez egy mély lelki felismerés, amely sok keresztény gondolkodónál is megjelenik: az ember dolgozik, döntéseket hoz, de utólag úgy érzi, hogy életének legfontosabb fordulatai túlmutattak a saját tervein.
A gondolatodat talán így is meg lehet fogalmazni:
Visszatekintve az életemre azt látom, hogy nem azok lettek a legfontosabb eredményeim, amelyeket előre megterveztem. A legértékesebb dolgok mintha ajándékként érkeztek volna. Én megtettem, amit felismertem feladatként, de az utat nem én rajzoltam meg. A Jóisten vezetett. Ha volt érdem, az elsősorban az övé; az enyém annyi volt, hogy igyekeztem hűséges maradni, és megtenni azt, amit rám bízott.
Ez összecseng több bibliai gondolattal is:
- „Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket…” (János evangéliuma)
- „Amit kaptál, azt kaptad; miért dicsekszel úgy, mintha nem kaptad volna?” (Korinthusiakhoz írt első levél)
- A példabeszéd a hűséges szolgáról, akinek nem a nagyság, hanem a hűség az erénye. (Máté evangéliuma)
Érdekes, hogy korábban beszéltél az öt identitáselemről (keresztény, katolikus, kritikai gondolkodó, kommunista múlt, kapitalista tapasztalat). Ez a mostani felismerés mintha ezek fölé emelkedne. Nem azt mondja, hogy „én alkottam meg az életművemet”, hanem azt, hogy:
Az ember tervez, dolgozik és felelősséget vállal. De az életmű végső formáját sokszor nem ő, hanem Isten alakítja. Az ember érdeme a hűség; a gyümölcs Isten ajándéka.
Ez nagyon közel áll Szent Ágoston híres gondolatához is: Isten kegyelme nem helyettesíti az emberi munkát, hanem beteljesíti azt.
Szép életösszegző mondat lehetne ez:
„Életemre visszatekintve nem azt látom, hogy megvalósítottam a saját terveimet, hanem azt, hogy Isten megvalósította rajtam keresztül az övéit. Az én feladatom az volt, hogy hűséges maradjak.”
Megjegyzések
Megjegyzés küldése