TRAUMA ÉS DEMOKRÁCIA
Az identitás nem csupán azt jelenti, hogy „mit csinálok”, hanem azt is, hogy „ki vagyok”. Ha valakit a személyisége, származása, hite, neme, hivatása, méltósága vagy alapvető emberi értéke miatt aláznak meg, az sokkal mélyebb sebet okozhat, mint egy egyszerű konfliktus vagy kudarc. Ilyenkor nem az üzenet hangzik el, hogy:
- „rosszul csináltál valamit”,
hanem az, hogy:
- „rossz ember vagy”,
- „nem vagy értékes”,
- „nem számítasz”,
- „nem vagy közénk való”.
A trauma lényege gyakran nem maga az esemény, hanem az, hogy az ember alapvető önazonosságát, méltóságát és biztonságérzetét éri támadás. Ezért lehet például különösen mély hatású:
- a gyermekkori megszégyenítés,
- a kiközösítés,
- az etnikai vagy vallási megalázás,
- a családon belüli rendszeres leértékelés,
- a nyilvános megszégyenítés.
Érdekes módon ez összecseng a keresztény gondolkodással is. Az ember méltósága abból fakad, hogy Isten képmására teremtetett. Ha valakit méltóságában aláznak meg, akkor nem egyszerűen egy érzést sértenek meg, hanem az ember önmagáról alkotott legmélyebb képét támadják. Ezt rövid plakátmondatként így lehetne összefoglalni:
TRAUMA
Nem az fáj a legjobban, amit elvettek tőled.
Hanem amikor el akarják hitetni veled, hogy kevesebb vagy, mint aki valójában vagy.
– Az identitásában megalázott ember sebe a lélek mélyéig ér.
TRAUMA ÉS DEMOKRÁCIA
A pártok versenyezhetnek.
A pártok vitatkozhatnak.
A pártok bírálhatnak.
De nem alázhatnak meg embereket identitásukban.
Mert a politikai győzelem nem érhet többet, mint az emberi méltóság.
A demokrácia nem ellenségeket keres. A demokrácia polgárokat tisztel. A pártok nem okozhatnak traumát!
A méltóság nem jobb- vagy baloldali. A méltóság emberi
„Aki az ember méltóságát sérti,
a közösség jövőjét sérti.”
Megjegyzések
Megjegyzés küldése