Bem apó szobra fontos jelképe a magyar–lengyel barátságnak, és a Bem tér történelmi gyülekezőhely. De 1956 hőseinek és mártírjainak nincs olyan méltó, központi emléktere, amely egyértelműen a forradalom közös emlékezetének adna otthont.
Az Ötvenhatosok terén áll emlékmű, a Műegyetemnél szoborcsoport őrzi az egyetemisták emlékét. Nagy Imre szobrát azonban elvitték a Parlament mellől, a Vértanúk teréről, és a Jászai Mari téren állították fel újra. Ezek az emlékhelyek fontosak, de nem pótolják a nemzet közös, méltóságteljes 1956-os emlékterét.
Olyan monumentális szoborcsoportot kérünk, amely 1956 egész népét idézi meg: az egyetemistákat, a munkásokat, a fiatalokat, a nőket, a szabadságharcosokat és a hétköznapi embereket. Középpontjában ott lehet a lyukas zászló: a szabadság, az összefogás és a közös cselekvés jelképe.
A párizsi Bastille tér példája is mutatja, hogy egy forradalom emlékműve egy város központi találkozóhelyének részévé válhat. Budapestnek is szüksége van olyan 1956-os emléktérre, amelyhez fel lehet vonulni, ahol meg lehet állni, emlékezni és közösen vállalni a szabadság örökségét. Az 1956-os téren a forradalom áldozatainak emelt oszlop áll; a központi, közösségi emlékezés szerepére vonatkozik.
Kezdeményezzünk nyílt társadalmi párbeszédet és országos művészeti pályázatot egy méltó 1956-os emléktér létrehozására!
1956 nem lehet szétszórt emléktáblák ügye. Legyen a szabadság közös emlékezete!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése