TGM és a régi liberálisok többszöri említése azért fontos, mert általuk építi fel saját eredettörténetét. Azt mutatja: ő már a rendszerváltás szellemi-politikai elitjének világában is jelentős szereplő volt. Egykori ellenfelei mintegy tanúként igazolják kivételességét. Ez azonban a múlt biztonságos terepe.
Ezzel szemben:
- Putyin és Trump említése a későbbi külpolitikai szövetségekről, függésekről és tévedésekről nyitna vitát.
- Európa felidézése szembesítené azzal, hogyan jutott el a fiatal, liberális és európai Orbántól az Európával szemben álló politikusig.
- A „nép” viszont személytelen igazolás: nem Orbán akart hatalmat, hanem „a nép” adott neki küldetést.
- A hitéről azért nem beszél, mert akkor meg kellene neveznie, miben hitt 1989-ben, miben 2010-ben, és mit őrzött meg ebből 2026-ra.
- A becsvágyról pedig azért hallgat, mert az lerombolná a szolgálat történetét. Megmutatná, hogy nemcsak a történelem sodorta előre: ő maga is rendkívüli erővel törekedett a vezetésre, a győzelemre és végül a hatalom megtartására.
A Blikk-interjúban a súlyos választási vereséget elismeri, de önmagát továbbra is olyan vezetőként ábrázolja, aki előbb „fantasztikus Magyarországot” teremtett, most pedig a közösségét szolgálja és újjászervezi. Ez nem valódi önvizsgálat, hanem gondosan megalkotott politikai önarckép. A Blikk interjúja
A hiányzó mondat talán ez lenne:
Nemcsak azt kellene elmondania, honnan indult és kiket győzött le, hanem azt is: miben hitt, mi hajtotta, mikor változott meg – és mit áldozott fel a hatalomért.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése