A rendszer részekből épül fel. Már a „részecske” szó is az egészhez tartozó részre utal. A rendszert két irányból is megismerhetjük.
A deduktív gondolkodás az egészből indul ki, és innen halad a részek felé. Az induktív gondolkodás ezzel ellentétes utat jár be: a részek megfigyeléséből közelít az egész megértéséhez.
DEDUKTÍV ↔ INDUKTÍV
A két megközelítés nem egymás ellenfele, hanem egymás kiegészítője. Felváltva alkalmazva őket egyre mélyebben értjük meg a részeket, a közöttük lévő kapcsolatokat és magát az egészet. Ezért gondolkodunk spirálisan: minden visszatérés magasabb szintű felismerést hozhat.
A mindenség példája ugyanezt mutatja.
Hol van Isten?
Mindenhol.
Benne van az egészben és jelen van minden részecskében. A szellem egységében találkozunk – pontosabban: ott egyesülünk. Te, én és mindenki.
Az emberben a test, a lélek és a szellem harmóniája fejezi ki ezt az egységet. Nem tudunk róla mindent. Van, aki hiszi, és van, aki nem. Mégis mindannyian ugyanannak az egésznek vagyunk a részei, és ugyanazt a teljességet keressük.
Ezzel a kapcsolattal – a részecske és az egész, az ember és a mindenség, az anyag és a szellem viszonyával – foglalkozik a szellemtudomány.
A részecskében ott az egész.
Az egész pedig minden részecskében jelen van.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése