Baka András történetének kiindulópontja a függetlenség. A Legfelsőbb Bíróság elnökeként szakmai alapon bírálta az igazságszolgáltatást érintő átalakításokat. Hatéves elnöki mandátuma 2012-ben, három és fél évvel annak lejárta előtt megszűnt. A strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságának Nagykamarája 2016-ban megállapította többek között a véleménynyilvánítás szabadságának megsértését. Ezért Baka története túlmutat egy személy sorsán. Egy alapelvet testesít meg:
A hatalom nem állhat a jog fölött.
De a jogállam önmagában még nem részvételi demokrácia. A jogállam teremti meg azt a biztonságos intézményi teret, amelyben a polgár szabadon megszólalhat, vitatkozhat, szerveződhet és részt vehet a közös döntések előkészítésében. Ezért egy négylépcsős gondolati ívet javasolnék:
JOGÁLLAM → EMBERI MÉLTÓSÁG → POLGÁRI RÉSZVÉTEL → RÉSZVÉTELI DEMOKRÁCIA
Ebben az értelmezésben az államfő szerepe sem egyszerűen reprezentáció. Az államfő lehet az alkotmányos egyensúly, a pártok fölött álló párbeszéd és a nemzeti közösség intézményi őre. Baka szakmai múltja miatt a jelölése éppen ezt az üzenetet hordozhatja: a politikai hatalom önkorlátozása nem gyengeség, hanem a demokrácia ereje. A TISZA a jelölés indoklásában is Baka szakmai függetlenségét emelte ki.
A lényeg egy mondatban
A jogállam megvédi az embert a hatalomtól. A részvételi demokrácia pedig lehetőséget ad az embernek, hogy maga is alakítsa a hatalmat.
Így Baka András személye akár egy korszakváltás jelképévé is válhat: nem egy új központi hatalom felépítésének, hanem az intézmények függetlenségének helyreállításának és a polgárok bevonásának szimbólumává.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése