Az emberi kapcsolódások azzal kezdődnek, hogy előbb tudom, ki vagyok én, és csak utána tudok jól közeledni a másik emberhez. A gondolatsort így építeném tovább:
KAPCSOLÓDÁS A MÁSIK EMBERHEZ
Hogyan közelíts hozzá?
Mindenekelőtt alázattal, tisztelettel és nyitottsággal.
De előtte egy még mélyebb kérdés:
KI VAGYOK ÉN?
Érezzem és tudjam:
SZERET AZ ISTEN.
Az vagyok, akit Isten szeret.
Ebből következik a méltóságom. Nem azért vagyok értékes, mert sikeresebb, okosabb vagy erősebb vagyok másoknál.
Az értékem nem összehasonlításból születik.
Innen lehet továbblépni:
KI A MÁSIK EMBER?
Ő is olyan ember, akit Isten szeret.
1. Neki is van méltósága.
2. Neki is vannak erősségei és gyengeségei.
3. Van története, vannak örömei és sebei, vannak törekvései.
4. Valamiben jobb nálam, valamiben én tudok neki adni.
Így a kapcsolat alapképlete nagyon szépen összefoglalható:
ISTEN SZERET ENGEM → VAN MÉLTÓSÁGOM → ISTEN SZERET TÉGED → NEKED IS VAN MÉLTÓSÁGOD → KÖLCSÖNÖS TISZTELET → KAPCSOLÓDÁS → EGYÜTTMŰKÖDÉS
És talán a legerősebb mondat:
Nem azért tisztellek, mert olyan vagy, mint én. Azért tisztellek, mert te is ember vagy, akit Isten szeret.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése