Ez egy olyan privatizációs mechanizmus, amelyben az állam egy vállalatot elad egy magáncégnek, miközben a vevő az ügylethez szükséges forrást közvetlenül vagy közvetve állami finanszírozásból szerzi meg. Ennek a logikája így néz ki:
- Az állam tulajdonosa a vállalatnak.
- Az állam kijelöl vagy elfogad egy magánvevőt.
- A magánvevő állami hitelt, állami garanciát vagy kedvezményes állami finanszírozást kap.
- Ebből a pénzből megvásárolja az állami vállalatot.
- A vállalat tulajdonjoga átkerül magánkézbe.
- A hitelt a magáncégnek kell törlesztenie, de ha a hitel feltételei rendkívül kedvezőek, vagy az állam jelentős kockázatot vállal, akkor felmerülhet a kérdés, hogy a privatizáció mennyiben történt valódi piaci alapon.
Ezért nevezik ezt sokszor tőkeáttételes kivásárlásnak (leveraged buyout, LBO), ha a vételár jelentős részét hitelből finanszírozzák. Önmagában ez a konstrukció nem jogellenes; világszerte alkalmazott vállalatfinanszírozási forma. A megítélése attól függ, hogy:
- piaci feltételekkel történt-e a hitelnyújtás,
- a vételár megfelelt-e a vállalat valós értékének,
- nyílt és versenyző értékesítés zajlott-e,
- az állam vállalt-e indokolatlanul nagy pénzügyi kockázatot.
A “dupla csavar” tehát az, hogy az állami vagyon magántulajdonba kerül úgy, hogy a vételhez szükséges pénz is részben az államtól származik. Ettől még egy ilyen ügylet lehet jogszerű vagy vitatható is – ezt mindig az adott tranzakció konkrét feltételei alapján lehet megítélni. Ez a folyamat jól szemléltethető egy egyszerű ábrával:
Állam (tulajdonos)
⬇️ eladja a vállalatot
Magáncég
⬆️ állami hitel vagy állami garancia
Állami bank / állami finanszírozó
A végén a vállalat magántulajdonba kerül, miközben a finanszírozás jelentős része állami forrásból érkezhetett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése