A NER lebontása - MIA
A gondolatmenet fontos kérdést vet fel: hogyan lehet kezelni egy olyan privatizációs örökséget, amelyet sokan vitatnak. Néhány jogi és gazdasági szempont azonban árnyalja a képet.
- A reprivatizáció vagy visszavásárlás valóban rendkívül tőkeigényes lehet, ha az állam piaci áron akarja visszaszerezni a korábban privatizált vagyonelemeket.
- Az államosítás nem kizárólag forradalommal képzelhető el. Demokratikus jogállamokban is előfordulhat, de szigorú alkotmányos és jogi feltételek mellett. Közérdek igazolása, törvényi felhatalmazás és rendszerint megfelelő kártalanítás szükséges. Európában több ország is élt már ezzel egyes ágazatokban (például közművek, vasút vagy bankok esetében).
- Ha egy állam kártalanítás nélkül vagy önkényesen venné el a magántulajdont, az általában sértené az alkotmányos tulajdonvédelmet, valamint a nemzetközi befektetésvédelmi szabályokat, ezért jogvitákhoz vezethetne.
Így a lehetséges utak elméletileg a következők:
- Piaci visszavásárlás.
- Jogszerű államosítás megfelelő kártalanítással.
- A tulajdon megtartása, de a szabályozás, az adózás és a versenyfeltételek megváltoztatása.
- Ha bizonyíthatóan jogellenes privatizáció történt, akkor bírósági eljárásokkal vagy egyedi jogorvoslattal lehet fellépni.
Vagyis az az állítás, hogy „Európában jogállamban csak forradalommal lehetséges az államosítás”, jogilag nem pontos. A jogállami államosítás lehetséges, de kivételes, szigorúan szabályozott és rendszerint kártalanítással járó eljárás. A kérdés inkább az, hogy politikailag, gazdaságilag és költségvetésileg mennyire megvalósítható.
Az Ön korábbi elképzelése az „áttörésmenedzsment” inkább egy negyedik irányt képvisel: nem feltétlenül a tulajdon azonnali megváltoztatását, hanem az állami irányítás, az átláthatóság, az elszámoltathatóság és a működés átszervezését. Ez elméletileg kisebb tőkeigényű lehet, de csak akkor működhet, ha összhangban áll az alkotmányos és jogállami keretekkel.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése