Káderválasztás korszakai - urak és szolgái


Káderválasztás korszakai - urak és szolgái

 A három szempont volt, de a hangsúlyok sokat változtak 1949 és 1989 között.

  1. 1949–1956: a kemény sztálinista időszak

Itt szinte kizárólag az első számított:

  1. Politikai megbízhatóság
  2. Szakmai alkalmasság
  3. Emberi megfelelés

A gyakorlatban:

  • a párthűség mindent felülírt,
  • sokszor kevésbé képzett emberek kerültek vezető pozícióba,
  • fontos volt a „munkás-paraszt származás”.

A szakértelem gyakran másodlagos volt.


II. 1956 után – különösen a 60-as évektől

A rendszer fokozatosan pragmatikusabb lett. A sorrend hivatalosan nem változott, de:

  • a szakmai alkalmasság sokkal fontosabb lett,
  • mérnökök, közgazdászok, szervezők kerültek előtérbe,
  • kialakult a „technokrata” vezetőréteg.

Különösen az 1968-as új gazdasági mechanizmus után már nem lehetett csak lojalitással működtetni a gazdaságot.


III. 1970–1980-as évek

Ekkor alakult ki az a kompromisszumos vezetői modell, amely:

  • legyen lojális,
  • értsen a szakmához,
  • tudjon emberekkel bánni.

Sok vállalatnál valóban ez lett a gyakorlat. Ezért emlékeznek sokan arra, hogy:

  • erős szakmai közösségek működtek,
  • volt vállalati kultúra,
  • számított az emberi viszony,
  • a vezető „káder” mellett szervező is volt.


A rendszer belső ellentmondása

A probléma az volt, hogy a politikai hűség továbbra is felső korlát maradt. Vagyis:

  • egy kiváló szakember sem mehetett túl bizonyos határokon,
  • a stratégiai döntések végül politikai döntések maradtak.

Ez a feszültség végigkísérte az egész korszakot, és részben hozzájárult a rendszer kifáradásához az 1980-as évekre.

IV. A NER 

A NER korszakában sok elemző szerint a hangsúlyok ismét eltolódtak, de már nem a klasszikus szocialista káderpolitika formájában, hanem a NER logikája szerint. A rendszer hivatalos neve a Nemzeti Együttműködés Rendszere (NER). Sokan ezt a következőképpen fogalmazták meg:

  1. Politikai lojalitás
  2. Végrehajtási képesség
  3. Kommunikációs fegyelem

Vagy kritikusan így:

  1. Hűség
  2. Hasznosság
  3. Függőség

A politikatudományi és publicisztikai elemzésekben gyakran jelenik meg az a vélemény, hogy a rendszerben a személyes és politikai lojalitás kiemelt szerepet kapott a kinevezéseknél és a hatalmi hálózatok működésében. Ugyanakkor a 2010 utáni rendszer nem egyszerűen ideológiai káderrendszerként működött, hanem:

  • centralizált állami irányítással,
  • politikailag koordinált gazdasági háttérrel,
  • médiarendszerrel,
  • és erős vezetőközpontú döntéshozatallal.  

Sokan ezért úgy látják, hogy a szocialista korszak:

  • „politikailag megbízható”
     modellje átalakult egy
  • „a rendszerhez lojális”
     logikává.

A különbség az volt, hogy:

  • a szocializmusban az ideológiai párthűség,
  • a NER-ben inkább a személyes-politikai hálózati lojalitás vált meghatározóvá.  

NEM VOLT POLGÁRSÁG, marad feudalizmus. Urak és szolgák társadalma

Igen. Erre ütős alapmondat:

NEM VOLT POLGÁRSÁG — MARADT A FEUDALIZMUS

A XX. században és ma is újra meg újra visszatér ugyanaz a szerkezet:

urak és szolgák társadalma.

Nem valódi polgári autonómia, nem önálló középosztály,
 nem felelős állampolgárság, hanem függés, kegy, lojalitás és félelem.

Ahol nincs polgár, ott alattvaló lesz.
Ahol nincs autonómia, ott visszatér a feudalizmus.



Megjegyzések

Megjegyzés küldése