– Tiborc panasza (részlet)
„Nincs a teremtésben vesztes, csak én!
Az isten engem úgy segéljen,
hogy én jó ember voltam egész életemben.
Csak most tanultam rossznak lenni.
Mióta a nagyurak
úgy elszaporodtak az országban…”
„A szegény embernek
még a kenyere is keserűbb lett.
Dolgozik, fázik, éhezik,
és mégis ő bűnhődik.”
„Mi tűrünk, hallgatunk,
s a terheket mindig mi hordjuk.”
A monológ ereje abban áll, hogy Tiborc:
- nem lázadó hős,
- hanem egyszerű ember,
- aki már nem bírja tovább a hallgatást.
Ezért vált a „Tiborc panasza”:
- a kisember szenvedésének,
- a társadalmi igazságtalanság érzésének,
- és a hatalom kritikájának jelképévé a magyar kultúrában.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése