Bánk bán – Tiborc panasza (részlet)

Bánk bán

– Tiborc panasza (részlet)

„Nincs a teremtésben vesztes, csak én!
 Az isten engem úgy segéljen,
 hogy én jó ember voltam egész életemben.
 Csak most tanultam rossznak lenni.
 Mióta a nagyurak
 úgy elszaporodtak az országban…”

„A szegény embernek
 még a kenyere is keserűbb lett.
 Dolgozik, fázik, éhezik,
 és mégis ő bűnhődik.”

„Mi tűrünk, hallgatunk,
 s a terheket mindig mi hordjuk.”

A monológ ereje abban áll, hogy Tiborc:

• nem lázadó hős,
• hanem egyszerű ember,
• aki már nem bírja tovább a hallgatást.

Ezért vált a „Tiborc panasza”:

• a kisember szenvedésének,
• a társadalmi igazságtalanság érzésének,
• és a hatalom kritikájának jelképévé a magyar kultúrában.