A magyar gazdaság és társadalom

 

Kényszerpályák – magyar gazdaság és társadalom

1. A magyar gazdaság és politika mozgásterét ma is erősen meghatározzák a kényszerpályák. Az autóiparra épülő növekedési modell rövid távon fellendülést hozott: jelentős külföldi tőke és uniós forrás érkezett az országba. A bőség időszaka azonban egyben politikai stabilizációt is teremtett a hatalom számára. A források elosztása gazdasági és politikai függőségeket alakított ki, gyengítve az önálló társadalmi és ellenzéki erőket.
2. A politikai törésvonalak mély történeti sérelmekből táplálkoznak. A rendszerváltás utáni évek csalódásai, a 2000-es évek kormányzati válságai és a kölcsönös „visszavágás” logikája tartós bizalmatlansági spirált hozott létre. A politika így nem együttműködésként, hanem váltógazdaságként és hatalmi revansként működik.
3. Magyarország geopolitikai helyzete szintén korlátozott mozgásteret jelent. Kis, nyitott gazdaságként erősen függ a külső tőkétől és piacoktól. Történelmi veszteségei, különösen Trianon, máig ható identitás- és biztonságérzetbeli terhet jelentenek. A belső erőforrások korlátozottak, a növekedés motorjai jórészt kívülről érkeznek.
4. A társadalmi szerkezet is hordoz történeti hiányokat. Magyarországon soha nem alakult ki széles, autonóm polgári középosztály. A társadalomban egyszerre van jelen a státuszkereső kivagyiság és a tartós bizonytalanság. Mintegy egymillió ember tartósan leszakadt helyzetben él, ami szűkíti a mobilitást és a belső piacot is.
5. A mozgástér ma is szűk. A gazdasági függőség, a demográfiai és képzettségi problémák, valamint a külső verseny korlátozza az önálló fejlődési pályákat. A mindennapi túlélési stratégiák – az adóelkerüléstől a „kiskapuk” kereséséig – a bizalomhiány kultúráját erősítik. Ez a „pannon praktikum” rövid távon alkalmazkodás, hosszú távon azonban a fejlődés akadálya.
6. Történetileg a modernizáció fontos hordozói a német és zsidó polgárság voltak. Az ő gazdasági és kulturális szerepük elvesztése maradandó űrt hagyott. Az ország ma az Európai Unió perifériáján helyezkedik el, elsősorban összeszerelő és beszállítói szerepkörben.
7. A legnagyobb kihívás mégsem gazdasági, hanem mentális. A társadalmi önreflexió gyenge: a kudarcok okait gyakran külső tényezőkben vagy más csoportokban keressük. Amíg a felelősség mindig „kívül” van, addig a változás lehetősége is korlátozott.
8. A kényszerpályák tehát valósak – de nem végzetek. A kérdés az, hogy a társadalom képes-e a szembenézésre, az önvizsgálatra és a bizalom újraépítésére. Mert végső soron valóban ugyanaz a közösség marad. A változás lehetősége is benne van.