Sanyikám, Mi éltet?

Kedves barátom,

Mi életet? 

Ez itt a kérdés… A kérdésben kifejezésben benne van a létezés egyik legősibb titka: a szó és az élet közötti kapcsolat. Amikor valaki mond valamit, ami „éltet”, az azt jelenti, hogy nem pusztán hangot ad ki, hanem lélekerőt közvetít. A kimondott szó — ha igaz, tiszta és szeretetből fakad — teremtő erővé válik. A régi magyar nyelv ezt mélyen értette:

• „éltetni” nemcsak életben tartani, hanem lelket önteni, megerősíteni is.
• „mondani” pedig nem csak beszélni, hanem igét szólni – vagyis a Létezésből szólni.

Amikor tehát azt mondjuk, „ez éltet”, azt értjük alatta, hogy a kimondott szó, a gondolat, vagy akár egy csendes mondat összekapcsol bennünket az élet forrásával. Olyan, mint amikor valaki kimond egy mondatot, és te érzed:

„Ebben benne van az igazság.”

A szó ilyenkor nem információ, hanem rezgés — olyan frekvencia, amely összehangolja a lelket az Élettel. Vagyis amikor valaki mondja… és te azt érzed, hogy „ez éltet”, akkor tulajdonképpen a Létezés szólít meg általa. A szó átmegy rajta, mint egy áram, és te is részévé válsz az áramlásnak.

Kimondott szó – éltető erő

Amikor valaki mondja, és te nemcsak hallod, hanem érzed, hogy a szó mögött valami él, akkor megmozdul benned az élet. Nem a hang éltet, hanem az, ami mögötte van: a szándék, a szeretet, a hit, hogy a szó teremt. Mert minden igaz mondat egy apró fény az anyagban. A kimondott szó összeköti az eget a földdel, a lelket a testtel, az embert az emberrel. A szó, amely éltet, nem tanít, nem győzköd, csak jelen van. Mint a szél, amely megérinti a levelet, vagy a fény, amely átcsordul a vízen. Amikor valaki mondja, és te azt érzed, hogy „ez éltet”, akkor a Létezés szól hozzád. Egy pillanatra minden rendbe kerül. A szívedben mozdul a csend. És tudod: ezért születtél.