Nobilitas naturalis

 

Nobilitas naturalis iskolateremtő műegyetemi professzorok

A PONTUS kiadó gondozásában az “ISKOLATEREMTŐK” könyvsorozatban megjelent kiadványokban a tanítványok, a munkatársak, a barátok és a tisztelők három kiváló emberre, a műegyetem tanáraira, Simonyi Károlyra, Ladó Lászlóra és Kindler Józsefre emlékeznek. Részletek az iskolateremtő professzorok című kötetéből.

Simonyi Károly (1916-2001)

Simonyi Károly akadémikus magáról azt vallotta: „Én pedagógus vagyok, szervezőmérnök…….” 

A szakma definiálása a gépészmérnöktől, az atomfizikustól sokunk számára meghatározó!

A fáklya fényét, útmutatását és kisugárzását be lehet fogadni és el is lehet utasítani, Simonyi Károllyal is mindkettő megtörtént. Élete tükre ezeknek az elfogadásoknak, felemelkedéseknek, és egyúttal újrakezdéseknek és az elutasításoknak. Simonyi Károly fáklya volt, világított és légkört teremtett környezetében. Fénye és a felejthetetlen légkör, melyet maga körül teremteni tudott, egykori tanítványait, kései olvasóit ma is vonzza. Iskolaalapító, iskolateremtő egyéniség volt, mert követte az egyetlen Mestert, aki saját életében részesítette tanítványait. Ezért az ő élete ma is provokál, azaz követésre hív. 

Simonyi Károlyra is érvényesek az ószövetségi próféta, Dániel könyvének szavai: „Íme, a tanítók ragyognak, mint az égboltozat fénye, mint a csillagok tündökölnek, kik igazságra oktattak sokakat.” ( Dán 12, 3) 

(Várszegi Asztrik)

Ladó László (1919-2007) már a hatvanas években felismerte, hogy az országnak nagyon sok műszaki, gazdasági és szervezési problémák felismerésében és megoldásában járatos, komplex problémák megoldására is alkalmas, képzett szakemberre lesz szüksége. Kitűnő tanár volt, kontaktust keresett és talált mindig hallgatóságával, a passzív résztvevőket aktivizálta azzal, hogy rendre bevonta őket a tananyag feldolgozásába. Mindig csapatban dolgozott. Szerette a fiatalokat. Megosztotta velük elképzeléseit, figyelemmel kísérte törekvéseiket. Csapatkapitányként segítette munkájukat és szívesen menedzselte azokat, akikben fantáziát látott. Nem szeretett jósolni, de tudta, hogy az általa elültetett fák magasra fognak nőni. Az élet őt igazolta. Nem lehet nagyobb elismerés a mesternek, mint hogy tanítványai túlszárnyalják. Az oktatásról való elképzelései valósággá váltak az egyetemi képzésben. A könyvírást nem tekintette munkának, hobbija volt. Minden szabadidejét ennek szentelte, több tucat könyvet és kétszáznál is több publikációt írt. Alapműveire: Szervezéselmélet és -módszertan, A vezetés szervezési funkciója, A komplex iparvállalati tervezés módszertana, Teljesítmények és ráfordítások (tervezés, mérés, értékelés) nagyon sokan hivatkoznak még ma is. Ladó professzor úr nagy álmának megvalósítása a nappali szervező mérnökképzés húsz évet vett igénybe.  

Kindler József (1929-2010) az egyetem elvégzése után az iparban dolgozott. Külföldi tanulmányútja során megszerzett komplex problémaközelítési, rendszerelméleti és menedzsmentoktatási tapasztalatai, továbbá kitűnő, lényeget meglátó tehetsége segítették abban, hogy határozott állásfoglalását és tudományosan megalapozott nyílt beszédeit, kiáltványait megfogalmazza, amelyek nemcsak a problémák felszínre hozására törekedtek, hanem megoldásukra is. Vezető oktatóként elsőként vezette be a BME gazdaságimérnök-oktatásba a team munkát és módszereit, az írásbeli vizsgáztatás tesztrendszerét, a komplex feladatok egész éven át folyó konzultálását, a projektmenedzsmentet. Szociális érzékenysége, önzetlen segítőkészsége révén számtalan közéleti feladatot vállalt el. Több száz publikációt írt, közöttük vannak alapkönyvek – Rendszerelmélet. Válogatott tanulmányok, Komplex rendszerek vizsgálata.  Összemérési módszerek – és ismeretterjesztő írások is. A Kindler könyv előszavát Sólyom László köztársasági elnök írta.

A Kindler Józsefről szóló ajánlásként a köztársasági elnök úr gondolatai: Nekem, és sokunknak, „csak” a személyes ismeretség, ritkább, alkalomszerű találkozások, esetleg közös vagy átfedő körök jutottak – mint például a Duna Kör. Akkor jóval fiatalabb volt, mint én most – de egyértelműen a „nagy öregek” közé tartozott. Azóta is mindig régimódi viharkabátos alakja jelenik meg előttem – s a belőle áradó meggondoltság és megalapozottság. (Sólyom László). Hogyan tanított? Ahogy a mesterek. Az igazi mester locsogás, fontoskodás helyett van. Nem egyszerűen ismereteket ad át, hanem önmagát. Itt vagyok, ilyen vagyok, így élek, ezt teszem, azt kerülöm. Ezért az igazi mester sosem hazudik, miként a Mester is igaz…Közös kölykeik anyjukat húzták-vonták a mai embergyerekekhez hasonlóan. Ám amikor nagyon elszemtelenedetek, szóval pofonért koldultak, akkor Bugritól megkapták a helyrebiccentő kaffantást (Czakó Gábor).