Szerbia kétoldalán - bázisdemokrácia

 

VI. Szerbia kétoldalán - bázisdemokrácia 

 

(Demokráciának hazudott autokrácia Szerbia példáján)

 

 

„Szerbia kétoldalán – Vučić és a diákok között”. Szerbia ma két oldalra szakadt – nem pusztán politikailag, hanem erkölcsileg, generációsan és spirituálisan is. A választóvonal nem pártok vagy ideológiák mentén húzódik, hanem életszemlélet és jövőkép alapján. Az egyik oldalon a hatalomhoz tapadó régi világ áll: Aleksandar Vučić személyében egy centralizált, vertikális rendszer, amely a félelem, a lojalitás és a propaganda eszközeivel próbálja egyben tartani az országot. A másikon ott áll a fiatalok új nemzedéke, akik egy másik Szerbiát képviselnek: nyitottat, közösségit, együttműködőt, erőszakmenteset – egy olyan országot, amely élni akar, nem csak túlélni. A két oldal között nem pusztán politikai vita húzódik, hanem erkölcsi kontraszt: az egyik oldalon a cinizmus, a hatalmi számítás, a zárt struktúrák világa; a másikon az igazságkeresés, a hit a közösségi felelősségben, a nyitottság az ember felé. Szerbia kétoldalúsága így belső kettősséggé válik, amely már nemcsak az utcán, hanem az emberi lélek mélyén is lezajlik.

Vučić rendszere lényegében egy poszt-totalitárius struktúra, amely képes volt integrálni a nacionalizmus, a kapitalista korrupció és az állampárti retorika örökségét. A médiák uralása, az igazságszolgáltatás feletti kontroll és a gazdasági klientúrahálózat kiépítése révén olyan erőszakmentes autoritarizmus jött létre, amely mégis folyamatosan feszültséget generál. A hatalom középpontjában nem egy eszme áll, hanem egy személy: Vučić maga, akinek retorikája – „Nem adjuk Szerbiát” – a személyes birtokviszony illúzióját kelti, miközben épp a társadalmi kötőszövetet bomlasztja fel. Ezzel szemben a diákok mozgalma nem egy párt vagy ideológia zászlaja alatt működik, hanem az erőszakmentesség, a nyilvánosság és a közösségi jelenlét erejére épít. A tanárok és professzorok bevonása, a nyílt terek elfoglalása, a kereszt szimbólumainak megjelenése nem politikai akció, hanem mély társadalmi tanúságtétel. Ez a mozgalom nemcsak politikai változást akar, hanem egy másik típusú életformát: az emberek közötti bizalomra, a közösségi párbeszédre és a szelíd ellenállásra épülőt.

A „kétoldalúság” így egyre inkább erkölcsi választássá válik: melyik oldalra állunk? Azokra, akik a hatalom kegyéből élnek, vagy azokra, akik a közös jövőt építik – akár áldozatok árán is? Ez a választás nem intézményes és nem pártpolitikai: belső döntés, amely minden egyes ember szívében zajlik le. A keresztény kultúrában a „két oldal” a kereszt két ágára is utalhat: Isten és ember kapcsolata (vertikális tengely), valamint ember és ember közötti viszony (horizontális tengely). A mai Szerbiában ez a kereszt torzul: a hatalom Isten nevével él vissza, miközben az emberek közötti kapcsolatokat bomlasztja. A diákok mozgalma ezzel szemben a kereszt eredeti jelentését állítja vissza: szolgálatot Isten felé és szeretetet az emberek felé. Ebben az értelemben a diákmozgalom nem politikai reform, hanem spirituális újjászületés kezdete. A két oldal tehát nem békésen létezik egymás mellett. Ez nem pluralizmus, hanem ütközéspont. Az ország válaszút előtt áll: vagy egyre mélyebb sötétségbe süllyed a hatalom manipulációja alatt, vagy megszületik egy újfajta közösségi identitás, amely a fiatalok, a tanárok és az ébredő lelkiismeret Szerbiáját képviseli. Ezért mondjuk:

„Vigyázó szemeteket Szerbiára vessétek!” – mert ami itt történik, az nemcsak egy ország, hanem egy korszak lelkiismerete.

 

 

Gondolkodó 16.

– bázisdemokrácia 

 

 

A bázisdemokrácia egy olyan politikai és társadalmi szerveződési forma, amely a közvetlen részvételre, a hatalom decentralizálására és a helyi közösségek önrendelkezésére épül. Lényege: a döntések nem felülről, pártok vagy központi intézmények által születnek, hanem az emberek közvetlen bevonásával, alulról felfelé. A bázisdemokrácia fogalma 

Fő jellemzői: 1. Közvetlen részvétel: a polgárok maguk vesznek részt a döntéshozatalban (pl. népgyűlések, tanácskozások, szavazások). 2. Helyi önrendelkezés: a közösségek saját ügyeikben maguk döntenek. 3. Decentralizált struktúra: nincs hierarchikus hatalmi központ, a döntések a “bázisról” (az emberek szintjéről) indulnak. 4. Delegált, nem képviselői demokrácia: a küldöttek visszahívhatók, és csak adott felhatalmazással járnak el. Történeti előzmények: Ókori példák: Athén demokráciája: közvetlen részvétel a népgyűléseken, sorsolás útján választott tisztségviselők. 20. századi munkás- és tanács mozgalmak: Szovjetek (1917): eredetileg munkás- és katonatanácsok – kezdetben bázisdemokratikus elven működtek. Magyarországi tanácsköztársaság (1919): ideológiailag hivatkozott a bázisdemokráciára, de a gyakorlatban központosított volt. 1968-as mozgalmak: Párizs, Prága, Berkeley – a diák- és munkásközösségek önszerveződését hangsúlyozták. Zöld és alternatív mozgalmak. Az 1970-es évektől a zöld pártok, ökológiai és feminista szervezetek előszeretettel alkalmazták a bázisdemokratikus elveket. Működési logika 1. Kis léptékű közösségek A döntések a helyi szinteken születnek (pl. lakóközösség, iskola, település), ahol az emberek ismerik egymást, és képesek közösen gondolkodni. 2. Konszenzuskeresés. A cél nem a többségi uralom, hanem a megegyezés keresése – deliberáció, párbeszéd, nyitott vita.  3. Delegálás és visszahívhatóság. A küldöttek nem képviselők a klasszikus értelemben, hanem konkrét megbízással rendelkező közvetítők, akiket bármikor visszahívhat a közösség. Bázisdemokrácia és pártok nélküli modell: A bázisdemokrácia elve összhangban áll az olyan koncepciókkal, mint: pártok nélküli parlament egyetemekre vagy közösségekre épülő képviselet, intézményesített deliberáció (tanácskozó demokrácia) E modellek célja, hogy: megszüntessék az elitizmust és a politikai kasztot: helyreállítsák a demokrácia bizalmát: a társadalmat újra közösségi döntéshozóként aktivizálják

 

Digitális bázisdemokrácia – új lehetőségek

A 21. században új lehetőségek nyíltak, online népgyűlések, deliberatív fórumok, blokklánc-alapú szavazás, részvételi költségvetés, közösségi platformok (pl. Decidim, Loomio). A bázisdemokrácia a demokrácia legősibb és legegyenlőbb formája: a hatalom visszahelyezése az emberek kezébe. Nem tökéletes, nem könnyű – de reményteljes út, különösen akkor, amikor a képviseleti demokráciák hitelválságban vannak.

 

 

Belgrád, 2025. június 16.

 

– Akadémiai Plenum: Ellentüntetés bejelentése Vidovdanon - kísérlet a kiszámíthatatlan következményekkel járó konfliktusok kiváltására

 

NIS TÜNTETÉS DIÁKTÜNTETÉS OKTATÓI PMF HALLGATÓK.  Az Akadémiai Plenum a Szerb Haladó Párt bejelentését, miszerint tüntetést tart Vidovdanon, ugyanazon a napon, amikor a blokád alatt álló diákok már bejelentették tüntetésüket Belgrádban, a hatóságok kísérletének tekinti nagyszabású konfliktusok kiváltására. Ahogy mondják, ez nem lenne az első ellentüntetés Szerbia történetében - egy ilyet Slobodan Milošević szervezett 1996-ban, amikor Szerbiában majdnem elkerülték a polgárháborút.

 

„Ahelyett, hogy tisztességes és demokratikus választásokat írna ki, és így megoldana egy súlyos társadalmi válságot, Szerbia elnöke erőszakot akar provokálni az utcákon. Felszólítjuk Aleksandar Vučićot, hogy hagyjon fel az ellentüntetés megszervezésére irányuló szándékával, és írjon ki előrehozott parlamenti választásokat. Ha ezt nem teszi meg, az Akadémiai Plénum kizárólag őt fogja felelősségre vonni a Vidovdanon történt esetleges erőszakos eseményekért Belgrádban, az egyetemi professzorok és munkatársak pedig aznap ott lesznek, ahová tartoznak – a diákjaikkal” 

 

– tette hozzá a közlemény. Emlékeztetőül közöljük, hogy az Aleksandar Vučić elnök által kezdeményezett Népért és Államért Mozgalom június 28-án tartja gyűlését Belgrádban – jelentette a Blic. A blokád alatt álló diákok korábban nagyszabású tiltakozást hirdettek meg erre a napra, Marina Raguš, a Nemzetgyűlés alelnöke pedig azt mondta, „hogy a polgároknak ne aggódjanak”, és hogy a gyűlések külön lesznek.

 

 

Belgrád, 2025. június 17.

 

– Mila Turajlić: A mi harcunk hosszútávú, nem sprint - a diákok már megváltoztatták az országot

 

A fiatalok már megváltoztatták Szerbiát, és arra késztették az idősebb generációkat, hogy együtt akarjanak tenni valamit – állítja Mila Turajlić rendező, a néhai Srbijanka Turajlić professzor és aktivista lánya. Mila Turajlić rendező többszörös díjnyertes "Mindennek a másik oldala" című filmjét nemrégiben mutatták be a Lázadó Egyetem "Egyetem a válaszúton" elnevezésű tüntetésén, ahol az egyetemi professzorok kilenc napja keresik az igazságot. Mila Turajlić azt mondja, hogy az FDU-s kollégáinak meghívása hihetetlenül megérintette.

 

„Mindezek alatt az az érzésem, hogy az édesanyám nagyon is jelen van ebben, és valahol velünk van. Olyan sokan üzennek nekem, hogy gondolnak rá, és hogy mit mondana most, és ha most egy kicsit beszélhetnének vele. Aztán rájössz, hogy amit én csinálok, ami valójában egy dokumentumfilm, annak megvan a maga szerepe ebben a történetben” 

 

– mondta Turajlić.

 

 

Belgrád, 2025. június 18.

 

–  Diákok: “Megtörtük a személyi kultuszt, az emberek megmozdultak és egyesültek”…„Nem sikerült teljesíteni a követeléseket, de elértük, hogy az emberek megmozduljanak és egyesüljenek” 

 

– mondta Zoe Gavrilović, a Jogi Kar hallgatója. Kollégája, Jovan Popović szerint a diákok egyik legfontosabb eredménye a személyi kultusz megtörése volt. 

 

„Töröltük a gyűlölet nemzeti térképét is, amely több mint három évtizede pusztítja ezt a társadalmat és a régiót. Nálunk nem számít, hogy szerb, horvát, bosnyák vagy, hanem az, hogy jó vagy rossz ember vagy” 

 

– mondta Jovan Popović. A Jogi Kar blokádja tavaly december 9-én kezdődött.

 

„Még mindig vannak olyan hallgatók az egyetemen, akik ott alszanak. A szervezettség most sokkal jobb, mint az elején. Amikor belekezdtünk ebbe az egészbe, azt sem tudtuk, mit csinálunk. Aztán próbáltunk hozzászokni, és most már tényleg elsajátítottuk az egészet, és a szervezettség most már tényleg nagyon magas szinten van” 

 

– mondta Zoe Gavrilović, a „360 fok” műsor vendége. Arról szólva, hogyan jutott eszébe a diákoknak a plenáris ülések szervezésének ötlete, Jovan Popov emlékeztetett arra, hogy először a Színművészeti Kar hallgatói kezdtek el plenáris üléseken szervezkedni, majd a Jogi Kar hallgatói vették át ezt az utat, és kezdtek el így szervezkedni.

 

„Az első plenáris ülésen a blokádra szavaztunk. Láttuk, hogy működik, aztán kitűztük a második, harmadik, negyedik plenáris ülést, és láttuk, hogy hatékony” 

 

– mondta Popov. Zoe Gavrilović emlékeztetett arra, hogy a plenáris ülés a közvetlen demokrácia egyik formája.

 

„Mindenki részt vehet a vitában, szavazati joga van, mindenki részt vesz a döntéshozatalban. Ez a mi ideológiánk, és ez vezérel minket” 

 

– mondta Gavrilović. Hirdetés:

 

„A korrupció minden állami intézménybe behatolt” A diákok követeléseinek elmaradásának okairól szólva Jovan Popović azt mondta, hogy „a korrupció minden állami intézménybe behatolt”… „Kéréseink szó szerint a törvényből származnak, és ez azoknak az intézményeknek a munkaköri leírása, amelyekhez fordulunk”

 

– mondta Zoe Gavrilović.

 

–  Megkérdeztük a diákokat és a „diákokat”, hogy mit fognak tenni Vidovdanon: Egyesek választ kaptak, mások ütéseket

(Szerző: Žaklina Tatalović)

 

Blokád vagy strand? Diákok tiltakozást hirdetnek Vidovdanon, és a „Ćaciji” idegességükből napoznak, majd megtámadják az N1-et Most, hogy végleges, hogy a kormány feladta a Vidovdan elleni ellentüntetést, a diákok taktikája az, hogy egész Szerbiát meghívják Belgrádba aznap. Az „állam” számára már csak a Pionirski Park maradt „dolgozni”, ahol Igor Skendžićet, az N1 televízió operatőrét megtámadták a nap folyamán. Az ANEM statisztikái szerint egyébként ez már legalább a 12. támadás a média képviselői ellen azon a helyen március eleje óta. Vidovdan nem a normandiai partraszállás és nem az erőszak napja – mondják a blokád alatt álló diákok –, hanem az a nap, amikor ismét választásokat követelnek majd a polgárokkal együtt. Tervüket azonban a végéig nem árulják el.

 

„Mindenkit arra kérünk, hogy jöjjön Vidovdanba, és mutassuk meg, hogy nagyon komolyan gondoljuk a választások akarását” 

 

– mondta Tatjana, a Biológia Kar hallgatója.

 

„Újabb történelmi jelentőségű tüntetésre számítok. Nem feltétlenül 300, 400 ezer polgárra. Ez egy magas kockázatú tüntetés lesz, de nem a diákok miatt, mert ők megmutatták és bebizonyították, hogy soha nem szándékoznak zavargásokat kiváltani, és biztosan lesznek provokátorok” 

 

– mondta Dejan Pavlović, a Politikatudományi Kar professzora. Hirdetés:

 

„Remélem, hogy ugyanannyian leszünk, mint március 15-én, és hogy megvagyunk hangos ágyú nélkül, és szeretném, ha a diákok felszólítanának minket, hogy maradjunk az utcán”

 

– mondta a Banović Strahinja Általános Iskola szerb nyelvtanára. A polgárok ezúttal is készek támogatni a diákokat, de arra számítanak, hogy a hatóságok továbbra is figyelmen kívül fogják hagyni őket.

 

„Minden, amit tettek, kiszámíthatatlan volt a legpozitívabb értelemben”

 

Hirdetés:  N1: Van bármilyen reménye a hatóságok válaszára?

 

„Továbbra is elutasítanak minden követelést, hogy a Közgyűlés mandátuma a rendes választásokig tartson”…„Diákok, professzorok, tanárok tiltakoznak, és mintha mi sem történne”…„Nincs hol kólát innom, ezért a parkba akartam menni, aztán a kiállításra, alig bírok lábra állni” 

 

– mondták el a polgárok, amit gondoltak. Miközben a diákok a tüntetésre készülnek, megérkeztek a strandnyugágyak a Pioneer Parkban összegyűltek számára. Van egy hely a napozásra, elöl pedig asztalok az idegességre és az erőszakra. Egy nő megtámadta az N1 operatőrét is. Az N1 megkérdezte - hová mész, Vidovdan?

 

"Tényleg kimegyek az N1-re? Nem tudom, nem vagyok politikailag elkötelezett."

 

Hirdetés: "Menjek el.”…"Ahová akarok."

 

Eközben mind az elnök, mind a rendőrminiszter igazolja Ćacilandot és az ott zajló összes cselekedetet.

 

"A blokkolt diákok azok, akik a Pionirski parkban ülnek, őket blokkolják, és ezek nem diákok, ezek blokádolók. Az ilyen típusú erőszak nem maradhat felelősség nélkül" 

 

- mondta Aleksandar Vučić elnök.

 

 

 

 

 

 

Belgrád, 2025. június 20.

 

– Drašković: Az intézmények vakok és süketek a korrupcióra, míg a miniszterek csalásra képesek

 

Boža Drašković közgazdász a Novo danban úgy értékelte, hogy az intézményekben vannak olyan szakértők, akiknek foglalkozni kellene a korrupcióval, de ezek a személyek nem tehetnek és nem szabad olyat tenniük, amit a főnökük nem hagy jóvá, a főnök pedig nem hagy jóvá semmit, ami zavarhatja Aleksandar Vučić tekintélyét és hatalmát. "Így működik a rendszer. Tehát vakok és süketek maradnak mindarra, ami történik." A független média Szerbiában nagy hasznára válik a társadalomnak – véli beszélgetőpartnerünk a KRIK tisztviselők havi fizetéseiről és arról szóló kutatásáról, hogy hogyan nem szankcionálják őket a törvénysértésért.

 

„Azonosítják, hogy van probléma, de valami, amit mi intézménynek nevezünk, nem tesz semmilyen intézkedést”

 

– mondja. Mit jelent az intézmény?

 

„Minden intézményben vannak meghatározott emberek, egyéni nevükkel, vezetéknevükkel, foglalkozásukkal, szakértelmükkel vagy szakértelmük hiányával. Természetesen ezekben az intézményekben, az ügyészségben, az igazságszolgáltatásban, a Korrupció Megelőzéséért Felelős Ügynökségben és a Pénzmosás Megelőzéséért Felelős Ügynökségben is vannak szakértők. De ezeket a szakértőket gátolják azok az emberek, akiket ezeknek az intézményeknek az irányítására neveztek ki, és ez egy olyan jelenség, amelyet ez a kormány, különösen 2012 után, célba vett és lépésről lépésre, nagyon pontosan, nagyon világosan sikerült megvalósítania.”

 

Ahogy mondja, amikor a politikai hatalom birtokosai, a politikai hatóságok, jelen esetben Aleksandar Vučić, közvetlenül az intézmények vezetőihez viszik az embereiket, akkor gátolják, hogy az intézményekben dolgozók a törvényeknek, a szabályoknak, az eljárásoknak megfelelően viselkedjenek.

 

„Tehát ezek az egyének nem tehetnek és nem szabad olyat tenniük, amit a főnökük nem hagy jóvá. A főnök pedig nem hagy jóvá semmit, ami zavarhatja Aleksandar Vučić tekintélyét és hatalmát. Így működik a rendszer. Tehát vakok és süketek maradnak mindarra, ami történik, ami nyilvánvaló” 

 

– mondja. Azt is hangsúlyozza, hogy a nyilvánosság tudja, hogyan kell követni, és hogy a vagyont nem lehet elrejteni, így például Kruševacban az emberek tudják, hogy egy bizonyos Gašić család mennyi vagyonnal rendelkezik. „Csalási képesség:” Drašković szerint a miniszterek fizetése alacsony a munkájukhoz képest, és azon tűnődik, hogy egy „képes” miniszter miért tenne ilyen komoly dolgot havi 1000 eurós fizetésért.