Professzorok a demokráciáért!
Professzorok a demokráciáért!
A kép és a kampányszöveg alapján, a „Zemun za studente” mozgalom, valamint Prof. Dr. Vladan Petrov szerepének kontextusában:
1. A kampány vizuális és retorikai elemei
Prof. Dr. Vladan Petrov nyilatkozata lényege:
Ez a nyilatkozat rendkívüli politikai és szimbolikus súllyal bír:
Ez a hashtag („hallgatók blokádban”) a szerbiai 2024–2025-ös hallgatói tiltakozások egyik hívószava. A diákok többek közt:
A TikTok-poszt nemcsak egy kampányanyag, hanem szimbóluma is egy új politikai kultúrának:
Ma egy különös TikTok-videó keringett a hallgatók között. A képernyőn egy professzor, komoly arccal, öltönyben, a Zemun városrész régi egyetemi épületének udvarán. A kép felett harsány piros betűkkel: „Pumpaaaaaaj”, mellette három izmos kar emoji. Alatta egy hivatalos nyilatkozat: Prof. Dr. Vladan Petrov, a Belgrádi Egyetem Jogi Karának tanára beleegyezik, hogy a nevét felvegyék a hallgatói választási listára a rendkívüli parlamenti választásokon. Ez nemcsak egy gesztus. Ez áttörés. Egy tanár, egy akadémikus, aki nem elhatárolódik, hanem kiáll a diákok mellett – nem néma szolidaritással, hanem konkrét politikai tettel. A „Zemun za studente” felirat a háttérben nemcsak helymegjelölés: zászló. Egy új típusú demokrácia zászlaja, amely nem pártokra, hanem közösségekre, egyetemekre, emberekre épül. A hallgatói mozgalomnak most már nemcsak hangja van, hanem arca is. Professzori arca. És ebben az arcban ott van a remény, hogy az egyetem nemcsak tanít, hanem tanúságot is tesz. Hogy az értelmiség nem csak elemzi a világot, hanem alakítja is. Az irónia, a humor, az online kultúra – mindez eszközzé vált: „Pumpaaaaaaj” – hangzik a hívószó, mintha csak edzésre biztatnának. De ez most lelki, politikai izomerősítés. Mozgósítás. Egy új világ nyomja a súlyt: együtt.
A „Gondolkodó” címmel, amely reflexió formájában kapcsolódik a naplórészlethez – az egyetemek, professzorok és diákok új szövetségéhez a politikai változás szolgálatában:
Van egy pillanat, amikor a tisztelet nem rangból, hanem bátorságból születik. Amikor egy tanár – nem elméletekkel, hanem a jelenlétével – tanít. Ma egy ilyen pillanat történt. Egy professzor, a hagyományos rendszer része, beleállt valamibe, ami új, ami kockázatos, ami fiatal. Beleállt a jövőbe. Ez több mint szolidaritás. Ez: részvétel. És nem csupán politikai, hanem erkölcsi. Mert miközben a világon minden rendszer a tudást akarja kontrollálni, Szerbiában most a tudás maga kezd el kontrollt gyakorolni – a lelkiismereten keresztül.
A középkorban az egyetemek menedékek voltak – universitas nemcsak tanulást, hanem közösséget jelentett. Talán most, évszázadokkal később, újra azzá kell válniuk. Nem falak közé zárt bölcsességgé, hanem zászlóvá. Ahol nem a diplomák száma számít, hanem az, hogy ki áll ki az igazságért. Mert egy ország akkor kezd gyógyulni, amikor azok, akik eddig csak figyeltek, beszélni kezdenek. Amikor a professzorok nem csupán a múlt őrzői, hanem a jövő segítői lesznek. Nem vezérek – de lámpások.
A forradalmak mindig ott kezdődnek, ahol valaki végre kimondja: „Itt vagyok. Veletek.”
Megjegyzések
Megjegyzés küldése