Az értelmiség küldetése

 

Az értelmiség küldetése – Németh László

öröksége

Németh László

Németh László (1901–1975) a 20. századi magyar irodalom és gondolkodás egyik

legsokoldalúbb alakja volt – író, esszéista, drámaíró, műfordító, pedagógus és orvos.

Munkásságát az erőteljes nemzeti elkötelezettség, a kultúrnemzeti gondolat és a magyar

társadalom megújításának vágya hatotta át. Főbb jellemzői és témái:

Harmadik út: Németh a kapitalizmus és a szocializmus között egy „harmadik utas”

magyar megújulást keresett, amely egyszerre volt szociálisan érzékeny és nemzeti

ihletésű.

Minőség forradalma: Hitt abban, hogy a társadalmat a „minőség” emberei – az

értelmiségiek, tanárok, orvosok, írók – tudják felemelni. Ezért hívta életre a „minőség

forradalmát”

Iskola és nevelés: Pedagógiai írásaiban az iskolát a nemzet felemelésének

kulcsterületeként kezelte, és sokat írt a tanítás erkölcsi hivatásáról.

Kert-Magyarország víziója: Olyan országot képzelt el, amely kis közösségekre,

falvakra és öngondoskodásra épül, ahol a műveltség, munka és erkölcs

egyensúlyban van.

Fontosabb művei: Iszony (regény), Galilei, VII. Gergely, A két Bolyai (drámatrilógia –

szellemi küzdelmek hősei), Kisebbségben, A minőség forradalma, Magyarság és Európa

(esszék, tanulmányok). Társadalomkritikája mélyen gyökerezett a magyar valóság

ismeretében: nem az ideológiák, hanem a „nemzeti sors” alapján keresett megoldásokat.

„Az értelmiség hivatása” Németh László egyik kulcsfontosságú esszéje, amely először

1945-ben jelent meg. Ebben az írásban Németh az értelmiség történelmi és erkölcsi

felelősségét, szerepét és küldetését fogalmazza meg a magyar társadalomban – különösen

a háború utáni újjáépítés és szellemi megújulás fényében. Németh László: Kisebbségben

egy 1940-ben megjelent, esszéformájú műve, amely a magyar értelmiségi lét, a nemzeti

sorskérdések és az egyéni felelősségvállalás összefüggéseit vizsgálja egy sajátos történelmi

és szellemi helyzetben. A cím szimbolikus: nemcsak politikai vagy etnikai kisebbségről van

szó, hanem az erkölcsi és szellemi értelemben vett kisebbségi létállapotról is – azokéról,

akik a tömeggondolkodással szemben önálló véleményt képviselnek. A mű főbb gondolatai:1

1. 2. 3. 4. Az értelmiség felelőssége: Németh szerint az értelmiség nem simulhat bele a

hatalomhoz vagy a tömegízléshez igazodó gondolkodásba. A „kisebbségben” lenni

nem vereség, hanem erkölcsi fölény és hivatás – a jövő formálásának feltétele.

Kultúra és nemzet: A magyar kultúra sorsa elválaszthatatlan a nemzeti sors

alakulásától. Németh egy olyan kultúrát sürget, amely képes a nemzetet felemelni,

szellemileg és erkölcsileg megújítani.

Közösségi gondolkodás: Egyéni érvényesülés helyett a közösségi

felelősségérzetet hangsúlyozza – szemben a nyugati individualizmussal. A “magyar

sorskérdések” csak közösségi megoldásokkal kezelhetők.

A „harmadik út” keresése: Sem a nyugati liberalizmus, sem a keleti kollektivizmus

nem jelent számára megoldást. Egy sajátos, magyar út lehetőségét keresi, ahol a

közösségépítő, alkotó szellem dominál.

A mű máig érvényes kérdéseket vet fel a szellemi autonómia, a politikai bátorság és a

közösségi jövőformálás kapcsolatáról. Főbb gondolatok:

1. Az értelmiség erkölcsi küldetése

Németh szerint az értelmiségi nem pusztán „szakember” vagy tudáshordozó, hanem

szellemi és erkölcsi vezető, akinek feladata a közösség szolgálata. A tudás hatalom, de nem

öncélúan, hanem a nemzet jobbítása érdekében kell használni.

„Az értelmiségnek nem az a dolga, hogy kiszolgálja az uralkodó

rendet, hanem hogy felette állva bírálja és jobbítsa azt.”

2. A „minőség embere”

A cselekvő értelmiségi ideálját rajzolja meg, akinek belső mértéke a minőség, nem a

hatalom, a siker vagy a pénz. Németh különbséget tesz értelmiségi és értelmiségieskedő

között: az előbbi életformájává teszi a gondolkodást és a szolgálatot, az utóbbi pedig csak

társadalmi státuszt keres.

3. Felelősség a népért

Az értelmiség szerepe abban áll, hogy hidat verjen a kultúra és a nép között. Nem szabad

elzárkózni a „néptől”

, hanem közérthetővé kell tenni a gondolatokat, fel kell emelni a

közösséget.

4. A forradalom lehetősége a szellem világában

Bár Németh nem a politikai forradalomban hitt, hanem a szellem és erkölcs forradalmában,

amely egy új, minőségelvű társadalmat hozhat létre. Ezt az értelmiségnek kell elindítania.

5. Kritika az ideológiák felé

A pártpolitikai ideológiákat is kritikával illeti: szerinte sem a marxizmus, sem a liberalizmus,

sem a konzervativizmus nem ad elégséges választ a magyar kérdésre – csak az értelmiség

belső, felelős gondolkodása viheti előre a nemzetet. „Az értelmiség hivatása” című esszéből

alábbi hosszabb idézetekek, elemzés és kortárs értelmezés.2

1. IDÉZET: Az értelmiség nem követ, hanem mérce

„A népnek szüksége van olyan emberekre, akik nem sodródnak

vele, hanem mutatják az utat; nem kórusban énekelnek vele,

hanem kritikus füllel figyelik, mit énekel.”

Értelmezés: Németh szerint az értelmiség felelőssége, hogy független maradjon mindenféle

hatalomtól vagy politikai csoporttól, és a közösség iránytűjeként működjön. Nem a

népszerűség hajszolása a cél, hanem a belső igazság és erkölcs képviselete.

Kortárs jelentés: A mai világban, ahol az értelmiség gyakran polarizálódik politikai táborok

mentén, ez az idézet visszafogott figyelmeztetés: a valódi értelmiségi szerep nem az egyik

oldal kiszolgálása, hanem az igazság keresése – akár az uralkodó árral szemben is.

2. IDÉZET: A „minőség forradalma”

„A minőség forradalmát kell megindítani ebben az országban –

nem vérrel, hanem értelemmel, munkával, jellemmel. Ez a

forradalom a szellem forradalma.”

Értelmezés: Ez Németh László egyik legfontosabb kulcsmondása. A „minőség” itt nem

elitizmust jelent, hanem a belső értékrend és felelősség szerinti cselekvést. Az

értelmiségnek ebben kell élen járnia, példát mutatnia – nem hatalmat kérnie, hanem

szolgálnia.

Kortárs jelentés: Ebben a gondolatban egy alternatív, „csendes forradalom” képe jelenik

meg, amely a társadalom mély átalakulására törekszik az oktatás, a közélet, a kultúra és a

közösségek szintjén. A digitalizáció és közéleti apátia korában különösen időszerű ez a

belső reformgondolat.

3. IDÉZET: Szellemi arisztokrácia helyett erkölcsi közösség

„Az értelmiség legnagyobb kísértése, hogy úr legyen a nép

fölött, nem szolgája mellette. Pedig csak az lehet méltó rá, aki

nem feledte el: honnan jött, és hová tartozik.”

Értelmezés: Németh itt az értelmiség önelégültsége és elzárkózása ellen szól. Azt

hangsúlyozza, hogy az értelmiségi nem állhat a nép fölött, hanem közösségi tagként,

segítőként, belső elhivatottságból kell működnie.

Kortárs jelentés: Ez a gondolat különösen időszerű ott, ahol az értelmiségi szerep

elidegenedett vagy elitista formákat ölt. Az írás azt üzeni, hogy a valódi közszerep nem

kiváltság, hanem felelősség – különösen a kiszolgáltatott közösségekkel szemben.3

Az értelmiség küldetése

Németh László Az értelmiség hivatása című 1945-ös esszéje a magyar gondolkodás egyik

örökérvényű dokumentuma. Olyan időkben született, amikor a világ és benne Magyarország

szellemi és politikai romokban hevert – és épp ebben a helyzetben kereste Németh a belső

újjászületés lehetőségét. Az esszé egyszerre figyelmeztetés és küldetéslevél: az értelmiség

csak akkor méltó nevéhez, ha önérdeken túlmutató szolgálatként éli meg hivatását.

1. Az értelmiségi mint erkölcsi és szellemi vezető

Németh László értelmezésében az értelmiségi nem „fogyasztója” vagy „ideológusa” a

hatalomnak, hanem lelkiismereti mérték, aki a közösségben élve, attól függetlenül képes

gondolkodni és ítélni.

„Aki nem tud nemet mondani a maga rendjének, nem

való értelmiséginek.”

Ez a gondolat különösen fontos a 21. században, amikor az értelmiség gyakran alávetetté

válik a politikai vagy piaci struktúráknak, és elveszti autonómiáját. Az értelmiség feladata

nem az alkalmazkodás, hanem a szelíd ellenállás a sekélyességgel, képmutatással és

manipulációval szemben.

2. A „minőség forradalma” mint belső átalakulás

A némethi forradalom nem külső, hanem belső. A minőség az emberi jellemben,

felelősségben, munkamorálban, műveltségben gyökerezik – és csak ez képes egy hosszú

távon élhető társadalmat létrehozni.

„A minőség forradalma az a rend, amelyet az értelmiségnek kell

megvalósítania. Ez nem pártrendszer, hanem jellem és

teljesítmény.”

Ebben az eszmében az értelmiségi nem társadalmi rang, hanem belső műveltség – amely

közösségformáló erőként is hat. Ma, a digitális zavarodottság és az információs túlterheltség

korszakában ez az üzenet újra sorskérdés.

3. Az értelmiség és a nép kapcsolata

Németh hangsúlyozza, hogy az értelmiség feladata nem a néptől való elhatárolódás, hanem

a tudás és erkölcs közvetítése: hidat kell képeznie a tudáselit és a közösségek között.

„A nép nem azért van, hogy felnézzen az értelmiségre, hanem

hogy vele együtt tanuljon és fejlődjön.”

Ez a gondolat előképét adja annak a modellnek, amelyben az értelmiség nem vezető,

hanem mentor, nem uralkodó, hanem szolgáló. Ezzel már el is jutunk az Alma Materek a

Demokráciáért víziójához.

4. Kapcsolódás az „Alma Materek a Demokráciáért”

gondolatához

Németh László értelmiségfelfogása közvetlenül összhangban áll az Alma Mater-modell

elveivel, amely az egyetemeket a társadalmi párbeszéd, a közösségépítés és a

demokratikus nevelés szellemi bázisaiként képzeli el. Az egyetem mint „szabad tér” és

erkölcsi műhely pontosan azt a minőségalapú közéletet testesíti meg, amelyet Németh

megálmodott. Az Alma Materek modellben a tudásközpont nem elzárt elitintézmény, hanem

demokratikus híd, amely lehetővé teszi:

- a pártokon túli képviseletet,

- a szellemi és erkölcsi tájékozódást,

- és a közjó felé irányuló politikai megújulást.

Ahogy Németh fogalmazott:

„A magyar értelmiség dolga az, hogy megtalálja azokat a

formákat, amelyekben a nép gondolkodni és cselekedni tud. Ha

ezt nem találja meg, elárulta önmagát.”

Az egyetemekre épülő demokrácia pontosan ilyen új forma: egy közösségi és erkölcsi

platform, amely nemcsak a jövő vezetőit, hanem a jövő közösségeit is neveli.

Irodalomjegyzék

1. Németh László: Az értelmiség hivatása. (1945). In: Németh László: Kisebbségben,

Magvető Könyvkiadó, Budapest.

2.  János: A magyar értelmiség útja – Eszmék, küzdelmek, kudarcok, Osiris,

Budapest, 2001.

3. Schein Gábor (szerk.): Németh László – Élet és mű, Argumentum, 2005.

4. Almási Miklós: Értelmiség és felelősség a 20. században, Corvina, 1997.

5. Digitális Irodalmi Akadémia honlapját, ahol számos műve elérhető:

https://dia.hu/dia-szerzok/nemeth-lasz