Szerbia mint demokratikus laboratórium – az „Alma Mater” modell jövőképe

 

Szerbia mint demokratikus laboratórium – az „Alma Mater” modell jövőképe

 

A 21. század elején a demokrácia fogalma és gyakorlata világszerte kihívásokkal néz szembe. Szerbia, történelmi és geopolitikai helyzetéből adódóan, különleges szerepet tölthet be ebben a folyamatban, mint a demokratikus megújulás kísérleti terepe.

1. Kezdeti szkepszis és viták: A politikai elit és a hagyományos intézmények kezdetben erősen ellenállhatnak az „Alma Mater” modellnek, amely az egyetemek szerepét kiterjesztené a politikai térre. Ez a forradalmi ötlet csak alapos társadalmi viták és konszenzuskeresés révén válhat elfogadottá. Korábbi tapasztalatok szerint az ilyen kezdeményezések gyakran maradnak társadalmi visszhang és támogatás nélkül. Az Aracs folyóirat 2006-os számában megjegyzik: „Az Alma Mater társadalmi visszhang és ebből kifolyólag természetesen támogatás nélkül is maradt.”

2. Aktivizálódó értelmiség és hallgatói közösségek: A modell megfelelő pozicionálása, különösen a Visegrádi Négyek (V4) országaiban tapasztalható politikai apátia közepette, új értelmiségi mozgalmakat hívhat életre. Ezek a mozgalmak képesek lehetnek a társadalmi részvétel és a demokratikus értékek megerősítésére. A hallgatók demokratikus jogainak és részvételének kérdéseit tárgyalja például az In Honorem Magistrorum című tanulmánykötet is.

3. Európai figyelem: A „Biciklitúra Strasbourgba” és a „GANDHI diákmozgalom” kezdeményezések azt jelzik, hogy a modell európai kontextusba is beágyazott. Ezek megvalósulása esetén Szerbia valóban kísérleti tereppé válhat, és új utakat nyithat az Európai Unióban a demokratikus megújulás felé.

4. Politikai „áttörési pont” Szerbián keresztül: A szerbiai politikai események, mint például a Vucsics-féle nagygyűlés és a helyi mozgalmak, azt sugallják, hogy a régió egészében keresik a változás lehetőségét. A Balkán történelmi „laboratórium” szerepe révén ez szervesen illeszkedik a nagyobb narratívába.

5. A diákok, mint történelmi szereplők visszatérése: A „15-e 15-ért” mozgalom és a tüntetések új megközelítése történelmi szimbolikát hordoz, amely mélyebb kulturális identitásra épít. Ez a történelmi tudatosság erősítheti a diákok szerepvállalását a társadalmi változásokban.

Az egyetemek jelenlegi szerepe az oktatás, kutatás és innováció területeire koncentrálódik, amelyek a tudás előállításának és alkalmazásának fő színterei. Bár a társadalmi felelősségvállalás is megjelenik, ez jelenleg inkább önkéntes alapon működik, és csak nyomokban van jelen az intézmények működésében.

A mesterséges intelligencia (MI) térnyerése alapjaiban változtatja meg az egyetemek működését. Az oktatásban megjelennek a Chatbotok, amelyek új lehetőségeket kínálnak a tanulás és tanítás terén. Az oktatók mindennapi munkáját egyre inkább a hálózatos csapatmunka jellemzi, amelyben az egyetemen kívüli környezet, például az Alumni közösségek is aktív szerepet vállalnak.

Az MI alkalmazása nemcsak az oktatás hatékonyságát növeli, hanem új kihívásokat is felvet, például az akadémiai integritás és a hallgatói motiváció terén. Azonban, ha az MI-t az oktatók és hallgatók közötti alkotói együttműködés eszközeként használják, az jelentősen növelheti a hallgatók motivációját és elkötelezettségét.

Az „Alma Mater a demokráciáért” koncepció tehát nemcsak válasz a jelenlegi politikai kihívásokra, hanem egy új, részvételi demokrácián alapuló jövőkép is, amelyben az egyetemek és a fiatalok központi szerepet játszanak. Az infokommunikációs eszközök alkalmazásával az egyetemek valós gyakorlóterei lehetnek a demokráciának, ahol a hallgatók aktívan részt vehetnek a társadalmi és politikai folyamatok alakításában.

Ezek a tényezők együttvéve lehetővé teszik, hogy Szerbia ne csak saját demokratikus fejlődésének előmozdítója legyen, hanem példát mutasson más országok számára is. Az „Alma Mater” modell sikeres alkalmazása esetén Szerbia valóban demokratikus laboratóriummá válhat, hozzájárulva a régió és Európa demokratikus megújulásához.

Az alábbiakban bemutatok néhány példát az APA  (American Psychological Association, 2020) 7. kiadásának megfelelő hivatkozásokra, amelyek a korábban említett forrásokra vonatkoznak. Ezeket a hivatkozásokat az irodalomjegyzékben kell feltüntetni, és a szövegben zárójelben a szerző vezetékneve és a kiadás éve szerepel.

Irodalomjegyzék:

1. Aracs folyóirat. (2006). Az Alma Mater társadalmi visszhang nélkül. Aracs, 2006/1.

2. Havasréti, J. (Szerk.). (2011). In Honorem Magistrorum. L’Harmattan.

3. Todorova, M. (2009). Imagining the Balkans. Oxford University Press.

4. Selwyn, N. (2023). Education and Technology: Key Issues and Debates. Bloomsbury Publishing.

5. Williamson, B., & Eynon, R. (2020). The automation of education: Techno-solutionism and smart policy. Learning, Media and Technology, 45(3), 1–14.

6. Biesta, G. (2011). Learning Democracy in School and Society. Sense Publishers.

7. Barber, B. R. (2004). Strong Democracy: Participatory Politics for a New Age. University of California Press.

8. Pateman, C. (1970). Participation and Democratic Theory. Cambridge University Press.

9. Fung, A. (2006). Varieties of Participation in Complex Governance. Public Administration Review, 66(s1), 66–75.