Előszó –Nagypénteken, másnap a Feltámadás napján
Előszó – Nagypénteken, másnap a Feltámadás napján
„Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?”
– szól Jézus a kereszten, a Golgota csúcsán.
A föld megremeg, az ég elsötétül. De az emberiség nem marad
 |
Több mint 2 óra után befejeződött Vladan Đokić rektor kihallgatása |
És ez a szív most, kétezer évvel később is lüktet. Lüktet az utcákon. A fiatalok arcán. A szemekben, amelyek nem hunynak le a hazugság előtt. A lábakban, amelyek elindulnak akkor is, ha hideg tél van, hó és eső, viharos szél, ha bilincs vár rájuk.
Ez a könyv egy nép csendes kiáltása. Egy egyetem, amely nemcsak tanít, hanem tanúságot tesz. Professzorok, akik nemcsak vizsgáztatnak, hanem hitet vizsgáztatnak. És diákok, akik nem forradalmat akarnak – csak igazságot.
A kereszt függőleges tengelye: hatalom és egyén.
Pilátus mossa kezeit. A nép kiált: „Feszítsd meg!”
De ott áll Valaki – hallgat, de nem adja oda önmagát a hazugságnak. És a kereszt vízszintes ága: Jézus két kinyújtott karja. Nem az ítélet, hanem a közösség irányába. Az együttérzés és együttműködés felé.
Ez a könyv erről szól. A szerb diákmozgalom öt hónapja erről szól. Egy új rendszer születéséről, amely nem pártokban, hanem közösségben gondolkodik. Nem hatalmat akar, hanem igazságot. Nem győzni, hanem ébreszteni.
Ez a húsvét üzenete is.
Hogy minden Golgota után jön egy hajnal.
Hogy minden kereszt mögött ott ragyog az üres sír.
És hogy ahol egy nép a szeretetre építi új világát – ott valóban feltámadás történik.
E könyvet ezzel az aktussal ajánlom fel – örömöm, hitem és reménységem jegyében – a Feltámadás napján.
Ma hajnalban – amikor a nap felkelt a „Vladan Đokić rektor tér” fölött, a diákok sátrai felett, a szívek fölött – valami több ébredt, mint egy új nap.
Mert a húsvét nemcsak történelmi emlék, hanem újra és újra végbemenő titok. Bennünk. Velünk.
Ez a reggel egy új Szerbia születésnapja is.
Egy olyan országé, ahol a közösség nem engedi el egymás kezét.
Ahol az egyetemek nem a hatalom udvarai, hanem az igazság szentélyei.
Ahol a nép nem díszlet, hanem élő test – érző lélek.
A feltámadás nem a templomok falaiban történik.
Hanem ott, ahol emberek nem adják fel egymást.
Ahol egy rektor vállalja a meghallgatást.
Egy professzor kiáll a katedra mögül.
Egy diák leül az úttestre – és ezzel új utat nyit.
Ez a könyv tehát nem egy történet vége.
Ez egy születési anyakönyvi kivonat. A közösségéb. A bátorságé. A Szerbiáé – amelyet immár nem ők irányítanak, hanem mi alkotunk.
És ahogy a húsvéti gyertyák fénye bevilágította a „névtelen tér” új nevét, úgy világít most ez az új kezdet is.
Ez a könyv ezért nemcsak emlékeztető – hanem meghívó.
A feltámadás közösségébe.
Belgrád–Budapest, Nagypéntek és Húsvét hajnala, 2025. április 18–19.
A szerző
Megjegyzések
Megjegyzés küldése