Az új világ kapújában

 

Ljubodrag Stojadinović (1947-) szerb újságíró

Gondolkodó 14. 

– A főnök rosszul van, a világ szédül

 

A főnök rosszul van. Ezt maga mondta. 

Visszatartja magát attól, amit a legjobban tud: a kontrolltól, a retorziótól, a világ ellen kikiáltott belső háborútól. De meddig? – kérdezi Stojadinović, és a kérdés több mint retorikai. Ez már nemcsak egy ember belső feszültségéről szól, hanem arról a világállapotról, amelyben a régi rend még létezik, de már nem működik, az új pedig már működik, de még nem létezik. A háttérben ugyanis egy csendes, de megállíthatatlan forradalom zajlik. Nem a hatalom által kitalált „színes forradalom”, hanem a valóságos: a technológiai forradalom. Ma nem olyan a világ, mint tegnap volt – és holnap nem lesz olyan, mint ma. A fiatalok ezt érzik. A „helyzet” nem csupán politikai vagy gazdasági válság: a változás sebessége vált megkerülhetetlenné. És ebben az új világban az atomizált ember elveszett. Egyedül nem lehet megérteni, megemészteni, feldolgozni azt, ami jön. Közösen kell. Új közösségekben. Új nyelven. Egy új típusú közéletben. És ebben – bármilyen meglepő – Szerbia az első fecske. Ahol a diákok nem azt kérdezik, hogy „mit adtok nekünk”, hanem azt mondják: „mi jövünk értetek, hozzátok, együtt”. Ahol nem a pártok színeiben, hanem a lelkek színeiben áll össze a tömeg. Ahol a kereszt újra nemcsak szimbólum, hanem iránytű: vízszintesen ember–ember, függőlegesen ember–Isten között. A világ fogja követni. A nagyok is. De előbb a kicsik ismerik fel, akiknek már nincs másuk, csak egymás. A kapitalizmus elfelejtette, mi az a közösség – most a történelem emlékezteti rá. És ehhez vissza kell térnünk oda, ahol a gondolat, a felelősség és az igazság még közös nyelvet beszéltek: az egyetemekhez. Ott van a valódi teremtő erő. Ahol nem a hatalom, hanem a tudás az úr. Ahol a jövőt nem megjósolni, hanem megszülni lehet. A belgrádi egyetem rektora talán érzi ezt a felelősséget. Talán már olvassa az “Alma Materek a Demokráciáért” gondolatát. Megüzentük. A film rendezője – mint mindig – nem mi vagyunk. 

A Jóisten rendezi a filmet.