1956 Karácsony: Márai Sándor: Mennyből az angyal
1956-ban a magyar egyetemisták (13 éves voltam),
2024-től az egyetemi ifjúság Szerbiában? Újvidék!
Európában, a szomszédban, Szerbiában készülődik a szabadság?
1956 magyar, 1968 csehszlovák és 1980 lengyel. Jugoszlávia csendes volt. A régiónkban soha nem volt csendes, ha a szabadságról volt szó! 1956-os forradalom az egyetemi ifjúság tüntetésével indult. Leverték. Akkor és ma is a hatalom harsogta, harsogja, ahogy Szerbiában ma is, hogy a felkelők: hazaárulók, ellenforradalmárok. Külföldi érdeket szolgálnak. Mindenki tudta, hogy nem így van. Mégis hallgattak, hallgatnak.
Ma mi van? …..S mi lesz? Nem tudni.
Szerbia jelenleg jelentős politikai és társadalmi feszültségekkel küzd. Az újvidéki vasútállomás előtetőnek tavaly novemberi leomlása, amely 15 ember életét követelte, országos tiltakozási hullámot indított el. A tragédiát követően számos egyetemista és civil szervezet kezdett demonstrációkba, követelve a felelősök elszámoltatását és a korrupció felszámolását. A növekvő nyomás hatására Milos Vucevic miniszterelnök január végén lemondott, amit Aleksandar Vučić elnök elfogadott. Az elnök bejelentette, hogy amennyiben harminc napon belül nem alakul új kormány, áprilisban előrehozott választásokat tartanak. A tiltakozások azonban nem csillapodtak.
Február elején a diákok és támogatóik több városban is blokád alá vonták a főbb közlekedési csomópontokat, például Belgrádban a Gazela hidat és Újvidéken a Szabadság-hidat. Ezekkel az akciókkal emlékeztek meg a tragédia századik napjáról, és hívták fel a figyelmet a korrupció elleni harc fontosságára. A kormány válaszul több tisztviselőt is letartóztatott korrupció és hivatali visszaélés vádjával, valamint a Munkaügyi Minisztériumban is folytatódtak a letartóztatások.
A magyar kártya
Aleksandar Vučić elnök a napokban vajdasági körútján kijelentette, hogy az országot külső és belső támadások érik, de türelmesen és békésen kell megőrizni és megvédeni. Bejelentette továbbá, hogy hamarosan nagygyűlést tartanak valamelyik nagyobb vajdasági városban, hogy megmutassák:
“Vajdaság Szerbia része volt és az is marad”.
A helyzet továbbra is feszült, a társadalmi elégedetlenség és a politikai bizonytalanság pedig folyamatos kihívást jelent az ország vezetése számára.
Kragujevaci Egyetem 2025. február 15.
A “Mi ez a hang, testvér? Szabadság zúgása,Šumadija” egy szerb népdal sora, amely a Šumadija régió szabadság szeretetét és történelmi harcait idézi meg. A dal a szabadság iránti vágyat és a nemzeti öntudatot fejezi ki, és gyakran éneklik különböző ünnepi és megemlékező eseményeken. A közelmúltban a diákok Čačakról és Kraljevóból gyalog indultak Kragujevac felé, miközben ezt a dalt énekelték, hogy kifejezték támogatásukat és összetartozásukat a társadalmi és politikai változásokért folytatott küzdelemben. A dal szövege és dallama mélyen gyökerezik a szerb kulturális örökségben, és továbbra is inspirálja az embereket a szabadság és az igazságosság iránti törekvéseikben.
Volt országgyűlési képviselő gondolatai
Siniša Kovačević a diákokról: „Sólymok és sólyomlányok, ők ébresztettek fel minket az érzéstelenségből és a teljes apátiából.”
Siniša Kovačević rendező az „Da sam ja neko” (ha én valaki lennék) című műsorban a szerbiai diákmozgalomról beszélt, amely szerinte visszahozta a reményt és a szabadság eszményét az országba.
„Az az égbolt, amit ezek a gyerekek a vállukon hordoznak, leírhatatlan. És azok a sugarak, amelyeket kisugároznak – ők nem csak a mi gyermekeink, hanem az ég fiai és lányai. Nem tudom, mivel érdemeltük ki őket. Ők ébresztettek fel minket az érzéstelenségből, a teljes apátiából és abból az elfogadott, betonba öntött sorsból, hogy a gonosz elkerülhetetlen” – mondta Kovačević.
„Sólymok és sólyomlányok”
A rendező nem egyszerűen fiataloknak nevezi a diákokat, hanem „sólymoknak és sólyomlányoknak”, utalva ezzel bátorságukra és elszántságukra. Kiemelte, hogy a rezsim folyamatos támadásainak ellenére – akik őket „usztasáknak, Kurti-híveknek, társadalmi söpredéknek” nevezik – a diákok kitartanak, és még akkor sem hajlanak meg, amikor a kormány ösztöndíjakat és kedvezményeket ajánl fel nekik.
„A rendszer mindennap ajánl nekik valamit – kölcsönöket, ösztöndíjakat –, de nekik van erejük visszautasítani mindezt” – mondta.
„A diákok visszaadták nekem a reményt”
Kovačević elmondta, hogy az utóbbi időben vidékre költözött, mert nem bírta tovább elviselni a társadalmi igazságtalanságokat:
„Nem tudtam ezt tovább elviselni. Visszavonultam a tetovált kopaszok miatt, akik a mozgássérült parkolóhelyekre állnak. Azért, mert a sors teljes elfogadásának állapotába sodródtunk, ahol ezek az újonnan érkezett hegyi emberek kiszorítottak engem a kávézóimból, az utcáimról és elválasztottak a barátaimtól. Most a diákok visszaadják nekem a reményt, hogy ezekben az éveimben újra érezhetem a szabadságot” – mondta.
A szabadságért való harc és a diákok példája
Kovačević hangsúlyozta, hogy egész életében a szabadságot kereste. Tito uralma alatt az ellenzékhez tartozott, titokban hallgatta a Szabad Európa Rádiót, majd a poszt-titói időszak következett, amit háborúk és vérontás kísért. Ezután a Milošević-korszak jött, és most egy „káosz és korrupció által uralt időszakban” élünk.
„Egész életemben szabadságot kerestem, szélmalmokkal harcoltam, szembeszálltam a rendszerekkel, és végül úgy halok meg, hogy nem éltem meg a szabadságot” – mondta.
„Januárban a diákok a szabad ég alatt aludtak”
A rendező felháborodva emlékeztetett arra, hogy a diákok, akik gyalog 40 kilométert meneteltek Belgrád felé, januárban a szabad ég alatt kényszerültek aludni.
„A legnagyobb botrány számomra az, hogy az illetékesek hagyták, hogy ezek a fiatalok januárban, a hideg földön aludjanak. Még egy koncentrációs táborban sem tették ezt az emberekkel. Az illetékeseknek meg kellett volna nyitniuk egy csarnokot, és azt mondaniuk: ‘Gyertek be, itt van egy fedél a fejetek felett’” – jelentette ki.
„A hazugság terjesztésének bűncselekménynek kellene lennie”
Kovačević szerint az, hogy a hatalom szándékosan félrevezeti a lakosságot, az egyik legnagyobb bűn.
„Tudatos hazugságot terjeszteni, manipulálni egy ország lakosságát és félrevezetni őket bűncselekmény kellene, hogy legyen. Ez óriási károkat okoz. Nekem 70 évembe telt, és még mindig nem tapasztaltam meg a szabadságot. Ennyibe kerül nekünk a hazugság” – mondta.
A szerb állami média és a politikai korrupció
Kovačević élesen kritizálta az RTS-t, a szerb állami televíziót, amely szerinte évek óta kiszolgálja a hatalmat.
„Tizenkét évig hallgattak, és most hirtelen transzparensekkel tüntetnek, hogy ‘az RTS veletek van’. Ha tényleg velük lennének, akkor másnap nem mentek volna vissza ugyanabba az épületbe dolgozni. Ez csak egy biztosíték nekik, ha a hatalom véletlenül megdől” – fogalmazott.
„Az újvidéki vasútállomás előtetője a szerbiai korrupció szimbóluma”
Kovačević az újvidéki vasútállomás előtetőjének összeomlását a rendszer teljes korrupciójának példájaként említette.
„Képzeljük el, hogy egy fémmunkás operál egy kórházban. Pontosan ezt tették az állomással is – olyan embereknek adták a felújítást, akik semmit sem értenek hozzá. És amikor az egész szerkezeti hiba miatt összeomlott, a kormány azonnal egy előre megbeszélt hazugsággal állt elő a médiában” – mondta.
„Ha beálltam volna a hatalomba, ma én is Lazar Ristovski lennék”
A rendező kijelentette, hogy büszke arra, hogy soha nem tett erkölcstelen kompromisszumokat.
„Ha megalkuvó lettem volna, ma én is Lazar Ristovskilehetnék (egy színész, aki támogatta a kormányt). De soha nem bántottam szándékosan másokat. Az apám azt mondta nekem: ‘Ne engedd, hogy bárki átkozzon téged, és ha legalább egy ember áldását elnyered, akkor nem éltél hiába.’ Ez a mondat végigkísérte az életem” – zárta gondolatait Siniša Kovačević.
BLOG: A maratonisták megérkeztek Belgrádba, várhatóan 20:45-re elérik a Szent Száva-templomot, egyre több ember gyűlik össze
Ma van 100 napja, hogy az újvidéki vasútállomás előtetője összeomlott, ami 15 ember halálát és két súlyos sérülését okozta. Ennek emlékére Belgrádban, Újvidéken és Nišben közlekedési blokádokat szerveztek, valamint egy stafétamaraton is zajlik Kragujevactól Belgrádig.
A belgrádi Mezőgazdasági Kar hallgatói, a lakosság és a gazdák támogatásával, délelőtt 11 órától 18 óráig blokkolták a Gazela hidat. Újvidéken 11 és 14 óra között három nagy csomópontot zártak le, ezzel gyakorlatilag ellehetetlenítve a városba való bejutást. Nišben 13 órától kezdődött az északi fizetőkapu blokádja, amely előreláthatólag 21 óráig, vagy akár még tovább is tarthat.
A stafétamaraton Kragujevactól Belgrádig
Öt kragujeváci egyetemista stafétamaratont fut Kragujevactól Belgrádig, hogy szimbolikus meghívót nyújtsanak át az újvidéki, niši és belgrádi társaiknak a február 15-én, Sretenje napján Kragujevacban tartandó tüntetésre.
A maraton reggel 9 órakor indult a Kragujevaci Orvostudományi Kar elől, és várhatóan 22 óra körül ér célba a belgrádi Szent Száva-templomnál. A diákok a 115 kilométeres távot körülbelül 13 óra alatt teszik meg, hogy személyesen is átadhassák meghívójukat a szerb alkotmányosság és államiság napjára szervezett eseményre.
Országos és nemzetközi megmozdulások
A szerbiai városokban zajló tüntetések mellett „15 perc csend” címmel ma is több helyszínen demonstráltak, nemcsak Szerbiában, hanem külföldön is. A blokádokban részt vevő diákok arra kérték polgártársaikat, hogy minél nagyobb számban vonuljanak az utcákra többek között Nišben, Belgrádban, Vlasotincében, Čačakban, Gornji Milanovacban és más településeken.
🔴 A szombati események részleteit elolvashatják előző napi BLOGUNK-ban.
Kapucnisok és az elnök is kiabálják: „Ki adja neked a nyugdíjat?” – De senki sem kérdezi, hogyan él félmillió ember kevesebb mint 30.000 dinárból? Kb. 100 ezer Ft.
Miközben a tüntetések egyre terjednek, Aleksandar Vučić szerb elnök is megkezdte már jól ismert turnéját – amit mindig bevet, amikor az országban valami a hatalom ellen dolgozik. Tegnap fejezte be látogatását Észak-Bánátban, a múlt hétvégén pedig a Rasini körzetben járt. Ott vitába keveredett egy varvarini nyugdíjassal, aki kijelentette, hogy a nyugdíjemelés nem elégséges – noha az elnök szerint soha nem volt még ekkora emelés. De valóban így van?
Egy belgrádi rendezvényen egy kapucnis férfi egy idős asszonyhoz kiabált:
„Nyugdíjas vagy, asszonyom? Nyugdíjas vagy? Ki fizeti a nyugdíjadat, ki fizeti a nyugdíjadat?”
Mire az asszony higgadtan válaszolt: „Én dolgoztam meg érte.”
A kellemetlen kérdések azonban nemcsak a belgrádi tüntetésen voltak jelen – az elnök maga is hasonlókat szegezett egy varvarini nyugdíjasnak, aki megjegyezte, hogy az emelés nem sokat jelent neki, mert jelentős részét az RTS (Szerb Közszolgálati Televízió) előfizetésének emelése elviszi.
„Mondj egy évet, amikor valaki 11%-kal emelte a nyugdíjadat! 1975? 1985? 1995? 2005? 2015?” – kérdezte Vučić.
A nyugdíjas válaszolt: „Akkor még nem voltam nyugdíjas.”
Mire az elnök gúnyosan visszakérdezett: „Ó, nem voltál akkor nyugdíjas?”
A számok másként mutatják
Mi történt 2012 után?
A 2012-es kormányváltás után a nyugdíjak stagnálni kezdtek, majd 2015-ben fizikai csökkentés is történt.
Hogyan élnek ma a szerbiai nyugdíjasok?
Szegénységben és nyomorban – állítják a szakértők.
EXPO
Jutarnji: A szerbiai EXPO annyiba kerül, mint három Pelješac-híd, és a háttérben meghúzódó történet az egész ország számára végzetes lehet.
Kevesebb mint két év múlva Belgrádban kellene megrendezni a 2027-es EXPO-t, amelyet Aleksandar Vučić szerb elnök uralmának koronájaként lát. Az esemény azonban nem a nagy Világkiállítás (Exposition Universelle), amely az Eiffel-tornyot adta Párizsnak, a Szépművészetek Palotáját San Franciscónak, az Atomiumot Brüsszelnek, vagy az EUR negyedet Rómának. Az igazi világkiállítást ötévente rendezik meg, és a 2025-ös Oszakai EXPO 28 millió látogatót vonz majd – írja a Jutarnji list.
Belgrád csak egy „kis EXPO-t” kapott
Belgrád egy specializált, tematikus kiállítást rendezhet, amely se nem globális, se nem helyi, hanem valahol a kettő között helyezkedik el.
Bár Vučić minden lehetséges alkalommal igyekszik úgy beállítani, hogy ez lesz „a 2027-es év legnagyobb eseménye a bolygón”, a valóság nem igazolja ezt a megalomán elképzelést.
Mennyire számít egy ilyen specializált kiállítás? Annyira, hogy Plovdivban, Bulgáriában már háromszor is megrendezték – 1981-ben, 1985-ben és 1991-ben.
Míg egy valódi világkiállítás hat hónapig tart, nincs területi korlátja, és az országok saját pavilonokat építhetnek, addig ezek a kisebb EXPO-k jelentősen korlátozottabbak.
A specializált kiállítások mindig tematikusak. A szerbek úgy döntöttek, hogy a sportnak és a zenének szentelik az eseményt, mert úgy gondolják, hogy ezekben világszinten kiemelkedőek.
A belgrádi köznyelvben az eseményt gúnyosan „AliExpress-EXPO”-nak nevezik, utalva arra, hogy „nem az igazi”.
Óriási pénzmozgások a háttérben
Akár valódi világkiállítás, akár nem, óriási pénzek mozognak a projekt körül: A hivatalos adatok szerint az EXPO szervezésének költsége 1,29 milliárd euró.
Mit lehetne ebből a pénzből építeni?
Szerbia azonban olyan infrastruktúra-fejlesztéseket finanszíroz, amelyek gazdaságilag és közlekedési szempontból is megkérdőjelezhetőek. Ezek a projektek elsősorban stratégiai partnereknek szánt üzleti lehetőségek, amelyeket olyan országok és cégek kapnak meg, akiktől politikai támogatást várnak cserébe.
A végső ár sokkal magasabb lehet
Az 1,3 milliárd euró csak a közvetlen költségeket tartalmazza.
Ha ehhez hozzávesszük azokat a nem hivatalosan a kiállításhoz kapcsolódó, de valójában annak kiszolgálására szánt beruházásokat, a végső összeg jelentősen megnőtt.Ezek közé tartozik:
Összehasonlításképpen: A 2030-as rijádi Világkiállítás költsége 8 milliárd euróra van tervezve – de ez egy hat hónapos világméretű esemény lesz, nem pedig egy kisebb specializált kiállítás.
A kérdés: megéri-e ennyit költeni egy „kis EXPO-ra” egy gazdaságilag nehéz helyzetben lévő országban?
A projekt kapcsán egyre többen tartanak attól, hogy nem az ország fejlődését, hanem egy szűk politikai és gazdasági kör meggazdagodását fogja szolgálni.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése