A polgárság nem feltétlenül jelent gazdagságot vagy magas társadalmi rangot. A magyar polgár szó egyszerre utalhat az állampolgárra és a történeti városi polgárságra — ez utóbbi társadalmi réteget jelent. A mai közéleti értelemben a polgár legfontosabb jellemzői:
- ismeri és gyakorolja a jogait;
- tiszteletben tartja mások méltóságát és szabadságát;
- betartja a közös szabályokat, és számon kéri azok betartását;
- részt vesz a közügyekben, nem mond le a saját felelősségéről;
- képes együttműködni azokkal is, akikkel nem ért egyet.
Az ókori görög városállamokban már létezett polgárjog, de az akkori polgárok köre szűk volt: sokan — például a nők, a rabszolgák és az idegenek — ki voltak zárva belőle. A mai, jogegyenlőségre és néprészvételre épülő polgárfogalom egyik meghatározó európai állomása az 1789-es francia Emberi és polgári jogok nyilatkozata volt. Ez az egyenlőséget, a törvényhozásban való részvételt és a közhatalom számonkérhetőségét is megfogalmazta.
Mikortól vannak Európa polgárai?
Ez attól függ, mit értünk rajta:
- Európa lakóiként vagy európai közösségek tagjaiként természetesen jóval korábban is beszélhetünk európaiakról.
- Az Európai Unió jog szerinti polgáraiként 1993-tól: a maastrichti szerződés ekkor vezette be az uniós polgárságot. A szerződést 1992-ben írták alá, és 1993. november 1-jén lépett hatályba.
Uniós polgár mindenki, aki valamely EU-tagállam állampolgára. Ez a státusz a nemzeti állampolgárságot kiegészíti, nem helyettesíti. Többek között kapcsolódik hozzá a szabad mozgás és letelepedés, valamint bizonyos feltételekkel az európai parlamenti és önkormányzati választásokon való részvétel joga.
Röviden: Európa történetében régóta vannak polgárok; az egységes uniós polgárság viszont 1993 óta létezik. A polgárság igazi tartalma pedig nem pusztán egy jogi cím: részvétel, méltóság és közös felelősség.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése