Patrióta? MIA

 

Patrióta és hazafi

A cím nem nyelvészeti, hanem politikai és társadalmi kérdés is. Ha a hazafi és a patrióta ugyanazt jelenti, akkor természetesen felmerülhet a kérdés:

Miért kell az idegen eredetű szót használni, amikor van rá magyar szavunk?

Az egyik magyarázat az, hogy a „patrióta” ma sok európai politikai mozgalom közös önmegnevezése lett. Ebben az értelemben valóban van egy nemzetközi politikai kommunikációs funkciója. Ugyanakkor  egy másik kisérlet, mint a nemzeti:

A „hazafi” minden magyar számára nyitott fogalom. A „patrióta” könnyen válhat egy politikai tábor önelnevezésévé. Ilyenkor a szó már nemcsak leíró, hanem megkülönböztető szerepet kap:

• „Mi vagyunk a patrióták.”
• „Akkor a többiek micsodák?”

Innen már könnyen kialakulhat egy megosztó értelmezés, még akkor is, ha eredetileg nem ez volt a cél. A szuverenitás kérdése is érdekes. A nyelv a kulturális szuverenitás része. Sok nemzet tudatosan törekszik arra, hogy saját fogalmait használja. Mások természetesnek veszik a nemzetközi eredetű szavak átvételét. Ezért a vita valójában nem arról szól, hogy a „patrióta” szó helyes-e vagy helytelen-e, hanem arról: A közös nemzeti identitást erősíti-e jobban a „hazafi”, amely mindenki számára érthető és történelmileg gyökerező szó, vagy a „patrióta”, amelynek ma már politikai mellékjelentései is vannak?

A problémát röviden így lehet összefoglalni:

HAZAFI

A haza közös.

A nyelv közös.

A hazaszeretet közös.

Ha mindenki szereti a hazáját,

akkor a kérdés nem az,

ki a patrióta,

hanem az,

hogyan szolgáljuk együtt a hazát.

A haza nem pártügy.

A hazaszeretet sem az. 🇭🇺

Ez egy olyan állítás, amely túlmutat a napi pártpolitikán, és a közös nemzeti nyelv, kultúra és közösség kérdését érinti.