Az Isten útjai kifürkészhetetlenek

 

A borító története

„Az embernek szívében vannak a tervei, de az ÚR határozza meg lépteit.”

(Példabeszédek könyve 16,9)

Egy könyv megszületése mindig több, mint szerkesztési és nyomdai folyamat. Szándék, felelősség és szolgálat találkozása. Így tekintünk ennek a kötetnek a borítójára is. Eredeti elképzelésünk szerint a Pásztorbot a háttérben maradt volna: csendes jelként, értelmezési kulcsként azok számára, akik figyelmesen olvasnak és keresik az összefüggéseket. A végső forma azonban másként alakult.

A bot előre került. Ez elsőre meglepő volt. Ám a Szentírás szavai eligazítanak bennünket: az ember tervez, de az Úr végzi el. Ami előre kerül, annak ott kell lennie. A pásztor nem a háttérből vezet. Elöl jár. Nem magyarázza az utat, hanem mutatja. A bot nem hatalom jele, hanem felelősségé. Nem ural, hanem szolgál. Egy egyetem, egy Alma Mater hivatása is ez. Nem pusztán tudást közvetít, hanem irányt ad. Nem kész válaszokat kínál, hanem erkölcsi és szellemi tájékozódási pontokat.

A tudás önmagában érték, de irány nélkül könnyen céltalanná válhat. Ezért értjük meg úgy, hogy a borító végső formája nem esztétikai véletlen, hanem üzenet. Emlékeztet bennünket arra,:hogy minden alkotásunk fölött nagyobb rend áll, és hogy az emberi értelem akkor teljesedik ki, ha alázattal kapcsolódik ehhez a rendhez.

A borító így tanúságtétellé vált. A könyv pedig — hitünk szerint — szolgálattá: az igazság keresésének, a közösség felelősségének és a jövőbe vezető utak felismerésének szolgálatává.