Figyeld Isten művét a természetet!
A tények a jelen: Mihálffy Balázs
Figyeld Isten művét a természetet!
Multinál dolgozol multinál vásárolsz. Megszűnik az önfenntartás! Függési viszonyban, azaz kiszolgáltatott vagy.
Problémafelvetés: A függés kora – a természet rendje és az ember kiszolgáltatottsága
„Figyeld Isten művét – a természetet!” – hívja fel a figyelmet Mihálffy Balázs egy olyan korban, amikor az ember mindinkább elszakad attól a rendtől, amely valaha éltette. A természetben még világosan látszik: az ágak vízszintesen nőnek, ha van tér és egyensúly. A barackfa nem a hatalomként égbe törő ágakon hoz gyümölcsöt, hanem az oldalirányú, gondosan visszametszett hajtásokon. Ez az analógia ma különösen időszerű. Mert amit nem metszenek vissza – akár a természetben, akár a társadalomban – az felborítja az egyensúlyt.
Ma a modern ember multinacionális cégeknél dolgozik, azoktól vásárol, és közben lassan, de biztosan elveszíti önfenntartó képességét. A kiskertek eltűnnek, mert „nem jövedelmezőek”. Pedig a kiskert nemcsak zöldséget, hanem gondolkodást is terem. Visszaköti az embert nagyapái világához, ahol a tudás nem adatbázis volt, hanem tapasztalat, belső iránytű. A saját gondolat is lassan elhal, mint a vízszintes ág nélküli fa: ma már a válaszokat nem az ember keresi, hanem a mobiltelefon dobja fel, algoritmusok szerint.
A kérdés az, hogy ha leszoktattak bennünket az önellátásról, a munkáról, a kapcsolódásról a természethez, akkor nem jutunk-e el oda is, hogy leszoktatnak a gondolkodásról? A saját véleményalkotásról? Ha a függés válik normává, nem csak a test, de a szellem is kiszolgáltatottá válik. A természet még tanít – de hallgatunk-e rá?
A függés kora – visszatérés a természet rendjéhez
Gondolatok a fenti videó felhasználásával Mihálffy Balázs inspirációjára:
„Figyeld Isten művét – a természetet!” – e mondat nem költői felhívás, hanem kiút egy elveszett világból. Egy világéból, ahol az ember már nem Isten rendjéből, hanem központi adatbázisokból tájékozódik. Ahol a válasz nem a szívből vagy a tapasztalatból érkezik, hanem a képernyő villanásából. Ez a világ: a függés kora.
Ma a legtöbben multinacionális vállalatoknál dolgoznak, más multinacionális cégektől vásárolnak. Létrejött egy teljes ökoszisztéma, amelyben az ember a saját életének már nem gazdája, hanem csupán végrehajtója. A „megtermelni, amit megeszünk” gondolata idejétmúltnak tűnik. A piacgazdaság logikája azt sulykolja: ami nem jövedelmező, azt nem érdemes csinálni. Így tűnnek el a kiskertek, a baromfiudvarok, a gyümölcsfák. És velük együtt tűnik el valami más is: az önálló gondolkodás gyakorlata.
A kiskert több mint élelemforrás. A kertmunka nemcsak testi munkát jelent, hanem gondoskodást, ciklikusságot, türelmet és bölcsességet. Aki kertet művel, megtanulja, hogy nem minden azonnal terem, hogy amit ma elvet, az hónapok múlva hoz gyümölcsöt – ha jól gondozza. A kiskert visszavezeti az embert nagyapái idejébe, amikor még az élet ritmusát a természet határozta meg, nem a logisztika és az árfolyam.
3. A barackfa mint társadalmi tanító
Mihálffy Balázs szerint a barackfa különösen sokat tanít. A függőlegesen törő ágak nem teremnek, csak hajtanak – ezek a hatalom szimbólumai. A gyümölcs mindig az oldalágakon, a vízszintes hajtásokon jelenik meg, melyek szétterülnek, egyensúlyt keresnek. Ha a fa csak felfelé tör, terméketlenné válik. A jó kertész tudja: a hatalmat is vissza kell vágni. Mert ha nem tesszük, a rendszer elszabadul, uralkodik a természet helyett. Ez a tanítás nemcsak a fákra, de társadalmakra is igaz. Ahol nincs visszametszés, ott a hatalom uralja az élet minden rétegét: a munkát, az oktatást, a gondolkodást. Ahol nem lehet másképp élni, csak „fentről leosztva”.
Az emberi gondolkodás ma soha nem látott veszélyben van. Egy baráti beszélgetés közben feltett kérdésre már nem a saját emlékeinkből, megérzéseinkből, logikánkból válaszolunk – hanem rákeresünk. Egy gombnyomással „a központi adatbázis” dönt helyettünk. Már nem az számít, mit gondolunk, hanem hogy mit mond a mesterséges intelligencia, vagy éppen a „legfrissebb forrás”. A vélemény szubjektív valóságból objektív utasítássá válik. Ezzel a véleményalkotás képessége – az emberi szabadság – is fokozatosan eltűnik.
Ha leszoktattak minket a munkáról, a kézi gondoskodásról, az önellátásról, akkor könnyen leszokhatunk a saját vélemény kialakításáról is. Ha nem vetünk, nem is fogunk aratni. Sem kenyérben, sem gondolatban. Az önellátás elvesztésével az önállóság vész el, s az ember kiszolgáltatott lesz annak, amit mások készen tálalnak.
Vissza a természethez – vissza a szellemhez
Mihálffy Balázs nem nosztalgiázik. Nem a múltat sírja vissza, hanem a jövőt szeretné megtartani az emberiség számára emberinek. Ehhez pedig vissza kell fordulnunk Isten műve felé – a természet felé. Újra tanulni kell a faágak bölcsességét, a föld illatát, a saját kezünk munkáját. Mert ahol az önellátás még él, ott a gondolkodás is szabadabb. És ahol a gondolat még szabad, ott az ember még remélhet.
1. „MI, akik kilengünk – de hová?”
A modern világban az egyéni és közösségi identitás folyamatosan próbára van téve. A „kilengés” a változások, bizonytalanságok és értékválságok közepette való helykeresést fejezi ki. A kérdés nem csupán irányt keres, hanem felelősségre is int: milyen jövőt építünk, merre tartunk mint társadalom? Ez a mondat a közösségi önreflexió szükségességét hangsúlyozza – hogy ne sodródjunk, hanem tudatosan válasszunk irányt. A hangsúly a „MI”-n van: nem az egyén, hanem a közösség sorsáról van szó.
A kilengő inga csak akkor találhat vissza az egyensúlyba, ha van egy fix pontja – ez a tengely, amelyet a közösség jelent. A közösség tart meg bennünket emberként és társadalomként, különösen válságos időkben. Ez a mondat a szolidaritás, az összetartozás és az együttműködés értékeit helyezi a középpontba. A közösség nem pusztán együttélés, hanem egymásért való felelős létforma. A jövő építéséhez közös tengely szükséges – és ezt ma újra kell teremtenünk.
3. „A spirál nem zárul – csak emelkedik”
A haladás nem körforgás, hanem fejlődés: minden fordulat új szintre visz. A spirál képe azt sugallja, hogy a visszatérő kihívások nem ismétlődnek azonos módon – ha tanulunk belőlük, egyre magasabb szinten tudunk rájuk válaszolni. Ez a mondat a remény képlete: nincs vég, csak újabb kezdet. A fejlődés nem lineáris, de nem is lezárt – hanem dinamikusan, szellemileg is emelkedő. A spirál az élet és a szellem táguló tere.
A régi rendszerek már nem képesek fenntartani a társadalmi, gazdasági és erkölcsi egyensúlyt. Egy új egyensúly keresése zajlik – egyensúly ember és ember, technológia és természet, egyén és közösség között. Ez a mondat nem a status quo visszaállítását, hanem egy minőségileg új harmónia lehetőségét jelöli. Az új egyensúly nem a megszokott kompromisszum, hanem a közös fejlődés útja. Ez a jövő kulcsa – és a közösségi gondolkodás feltétele.
A jövőt nem csak politikusok vagy technológusok alakítják – hanem azok is, akik gondolkodnak, álmodnak, felelősen cselekednek. A „jövő mérnökei” a társadalmi építők: tanárok, kutatók, közösségszervezők, akik hidakat emelnek ember és ember között. Ez a mondat a kreatív, felelős alkotásra buzdít. A mérnök itt szimbolikus figura: a rend, a cél és az átalakítás mestere. A jövő nem magától jön – azt mi teremtjük meg.
6. „A társadalom kovászai az ISKOLATEREMTŐK”
A társadalom megújulása mindig belülről, a gondolkodás és nevelés mélyrétegeiből indul. Az iskolateremtők nem csupán tanítanak – új közösségeket, új értékrendeket hívnak életre. Ők azok a kovászemberek, akik elindítják a belső átalakulás folyamatát, mint az élő tészta magvai: láthatatlanul, de ellenállhatatlanul formálnak. Egy iskola, ha valóban teremtő, nemcsak tudást ad, hanem lelki–szellemi otthont és irányt is. A jövő formálása az ő kezükben kezdődik – mert a gondolat magvetése nélkül nincs ébredés.
A személyes „ÉN” ideje lejárt – a túlélés és az emberi kiteljesedés kulcsa a „MI”. Ez a mondat új nyelvet, új gondolkodási formát hirdet: nem a különállás, hanem az összetartozás nyelvét. A „MI” nem egyszerű többes szám – hanem új időérzékelés, új erkölcs, új felelősség. A jövő idő akkor válik értelmessé, ha közösségi nyelven szól. Ez a felirat hitvallás: egy új korszak hívószava.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése