Krédó
Nem ő – mi
Gondolatok: Milyen ember az, aki:
Ez az ember példamutató, a szolgáló vezető, akit leginkább a servant leadership (szolgáló vezetés) eszményével lehet azonosítani. Az ilyen emberre a következő jellemzők illenek:
– Kijelöli a közösség célját, de nem kényszerrel, hanem közös elköteleződéssel vezeti a csapatot.
– Olyan munkatársakat keres, akik önként, belső meggyőződésből csatlakoznak – ez a karizmatikus és hiteles vezetés jele.
3–4. Etikus és szabad kapcsolódásra építő
– Nem él vissza a bizalommal, és teret ad az önkéntességnek, ami a méltóságteljes emberi kapcsolatok alapja.
– Az önállóság támogatása az érett, autonóm közösségek kialakulásának záloga.
6. Empatikus és felelősségmegosztó
– Felismeri a túlterhelést, nem vár hősiességet, hanem közösségi megoldást keres.
7. Fenntarthatóságban gondolkodik
– Nem egy emberre épít, hanem utánpótlást nevel, hosszú távra tervez.
– Nem „megmondó ember”, hanem résztvevő, aki saját munkájával inspirál.
– Nem a pénz, hanem a közös cél és az értelmes tevékenység motivál – ez a flow élmény alapja.
– A munka nem nyűg, hanem öröm, közös alkotás – az együttműködés felszabadító.
11–12. Kreativitásra és személyes tehetségre épít
– A feladatokat nem kiosztja, hanem személyre szabja – ez a valódi coach szemlélet.
Összefoglalva:: Ez az ember mentor, példakép, közösségi vezető – olyan, mint egy kertész, aki nem erőszakosan alakítja, hanem gondozza, támogatja a kibontakozást. Ilyen vezető volt például Mahatma Gandhi, Albert Schweitzer vagy egy mai értelemben vett kiváló tanár vagy közösségszervező.
Az ember, aki kertet ültet a lelkekbe
Van egyfajta ember, aki nem a maga dicsőségét keresi, hanem azt, hogy a többiek kibontakozzanak mellette. Nem harsány, nem uralkodó – de ha belép egy közösségbe, hirtelen irányt vesz a levegő. Nem ő mondja meg, mit tegyél – te magad kezded érezni, mit akarsz tenni. Nem kér engedelmességet – és mégis, követnéd. Nem ígér gazdagságot, csak munkát – mégis valami mély, belső jutalommal ajándékoz meg: azzal, hogy része lehetsz valami jónak, valami egésznek. Csendesen kijelöli az irányt. Nem erőszakos, nem mozdít meg tömegeket – de ha ránézel, tudod, hogy amit tesz, annak van értelme. Nem használja ki az embereket, inkább visszaadja bennük a hitet önmagukban. Nem számolja, ki hány órát dolgozott – csak azt figyeli, kinek van még ereje, és ki szorul segítségre. REz az ember nem vezető, ahogyan a világ megszokta, hanem kertész. Talajt keres a magoknak, vizet a szomjazóknak. Tudja, hogy nem mindenki virágzik egyszerre – és hogy az igazi munka nem látványos, hanem türelmes. Sosem mondja: „csak velem megy”, inkább azt: „veled megy tovább”. Ha valaki elfárad, nem hibáztat – csak körülnéz, ki tudna segíteni. És mindig van valaki. Mert az ilyen ember mellett lenni nem teher, hanem kiváltság. Az ilyen vezető ritka, mint a tavaszi zápor a sivatagban. De ahol megjelenik, ott új élet sarjad. Mert nem parancsot oszt, hanem példát ad. Nem ő akar ragyogni – hanem fényt gyújt másokban.
Az, aki nem kér, mégis követik (vers)
Nem mondja: „Én vagyok az út.”
Csak lép – s mögötte csönd lesz,
olyan csönd, amelyben meghallod,
mit régóta keresel.
Nem emel hangot. Nem harsog.
Nem győz le senkit,
csak megmutat egy ösvényt,
amin te magad akarsz elindulni.
Kezet nem fog erősen,
csak akkor, ha kérik.
Munkát ad – de nem feladatot,
hanem értelmet.
Nem fizet bérrel,
de mégis gazdaggá tesz:
a bizalom aranyával,
az együttlét örömével,
a megértett pillanat súlytalanságával.
Ő nem hív hősöket,
csak embereket keres,
akik nem félnek együtt dolgozni,
egy mosollyal többet vinni haza.
Ha valaki elfárad,
nem kér számon –
csak körülnéz, és megkérdezi:
„Ki tudná most segíteni?”
Nem vezér, nem úr,
hanem gyújtópont.
Nem maga fénylik –
csak meggyújt másokat.
És te már nem is tudod,
miért maradsz ott –
csak azt, hogy nélküle
valami fontos hiányozna
belőled is.
Példázat az Emberről, aki kertet ültetett
És tanítványai így szóltak a Mesterhez:
– Mester, mondd el nekünk, milyen az igaz vezető, hogy felismerjük, ha eljön közénk?
És ő így felelt nekik:
– Volt egyszer egy ember, aki egy elhagyott dombtetőre ment, ahol semmi sem nőtt, csak kövek és por. De ő leült, és egy gödröt ásott, majd elültetett egy apró magot. A többiek nevettek, és azt mondták: „Bolond ez az ember, hiszen se víz, se árnyék nincs itt.” De ő nem szólt semmit. Másnap újra eljött, és hozott vizet, amit messziről cipelt. És megint ültetett, egy másik magot. Nem szólt senkihez, nem kérte senki segítségét, de akik látták, megérintette őket a csöndje. Egy asszony így szólt: „Segítenék neki.” Egy fiú így szólt: „Hozok én is vizet.” És lettek tízen, majd húszan, akik követték – nem parancsra, hanem szívből. És a Mester így folytatta:
– Az ember nem kérdezte, ki jött, ki ment. Aki fáradt volt, azt pihenni küldte. Aki újat akart ültetni, annak adott helyet. Nem uralkodott rajtuk, hanem velük dolgozott. Nem ő volt a kert ura – hanem a kert szolgája. És amikor egy nap a magok szárba szökkentek, és virágok nyíltak ott, ahol por volt – az emberek nem azt mondták: „Lásd, mit tett ő!” – hanem: „Lásd, mit tettünk együtt.” A tanítványok ekkor elcsendesedtek, és egyikük így szólt:
– Mester, ki volt ez az ember?
Ő pedig azt felelte:
– Akit keresel. Akit követni lehet, anélkül, hogy követelné. Aki nem teszi magát elsővé, mégis utat mutat. Boldogok, akik felismerik őt, mert bennük sarjad az igaz közösség magva.
Naplórészlet – Gandhi mellett dolgozni
Voltak napok, amikor csak a hangját hallottuk – lágy, de rendíthetetlen –, és tudtuk: ma is lesz dolgunk. De nem azért mentünk, mert parancsot adott. Hanem mert éreztük, hogy amit csinálunk, annak értelme van. Gandhi nem akart vezető lenni. Nem állt ki színpadra, nem tartott hangos beszédeket – és mégis, tömegek követték. A cél, amit kijelölt, mindig közös volt. Soha nem az ő győzelméről szólt, hanem India méltóságáról, az emberek szabadságáról. Soha nem mondta, hogy jöjjünk. Egyszerűen csak elkezdett valamit, és hagyta, hogy mi is csatlakozzunk, ha készen állunk. Voltak, akik csak egy napra jöttek, mások évekig maradtak. De senkit nem marasztalt, senkit nem sürgetett. RNem figyelte, mit csinálunk percről percre. Csak bizalmat adott – és az ember valahogy nem akarta cserbenhagyni ezt a bizalmat. Amikor elfáradtunk, nem szégyelltük bevallani. Ő azt mondta: „Pihenj. Majd valaki más folytatja. Ez nem verseny, hanem zarándoklat.” Új embereket mindig szeretettel fogadott. Még azt is, aki kételkedett. Még azt is, aki egyszer már elment. Ő nem haragudott – csak figyelte, ki az, aki most képes vinni a fáklyát. És ha valaki elfáradt, nem volt szó szégyenről. Csak arról: „Köszönjük. Most pihenj.” Ő maga sosem kért többet, mint amit adott. Minden nap felkelt, dolgozott, járt, tanított, mosolygott. Ha kellett, vitát vállalt – de sosem gyűlölettel. És soha nem pénzzel vagy hatalommal motivált. A jelenléte volt a fizetség. Az, hogy ott lehettél, és tudtad: részese vagy valami igaznak. A közös munka sosem volt szenvedés. Még ha kemény is volt, volt benne öröm, nevetés, dal. Mindenkinek volt helye – az írástudatlannak és a tanárnak, a nőnek és a férfinak, a hindunak és a muszlimnak. Mindenki kapott feladatot, amit őrá szabtak. És ma, amikor visszanézek, tudom: Gandhi nem csak egy ember volt. Ő egy tükör volt – amiben mindenki a legjobb arcát láthatta meg. Egy színpadi jelenet Gandhi szellemiségéről – fenti 12 pont mentén. A jelenet egyszerű díszletben játszódik, és inkább belső tanúságtétel, mintsem akciódráma. Képzeljük el, hogy egy volt tanítvány (pl. Vinay) emlékezik vissza Gandhi egy jelenetére – a közönség előtt, vagy épp egy ifjú látogatóval beszélgetve.
Színpadi jelenet: „Nem ő kérte – mégis követtük”
Szereplők:
(Háttérben halk hangszerek – tampura, madárcsicsergés – egy egyszerű ashram díszletben.)
Anjali (jegyzetfüzettel):
Vinay bácsi, beszélne nekem Gandhiról? Nem politikusként… hanem… emberként?
Vinay (elmosolyodik, hosszú csend után):
Gandhi… ő nem kért semmit. Csak ült egy padon, s egy rizsszemet tartott az ujjai között. Azt mondta: „Ez is elég – ha tudod, mit jelent.” És valahogy mindenki odaült mellé.
Anjali:
Nem parancsolt?
Vinay:
Nem. Kijelölte a célt, de nem tolta elénk. Azt mondta: „India szabadsága nem mások ellen, hanem önmagunkért van.” És akkor a szabadság nem csak politikai jelszó lett – hanem belső út.
Anjali:
És hogyan választotta a munkatársakat?
Vinay (nevet):
Nem ő választott – mi jelentkeztünk. Nem is tudtuk, miért. Csak akartunk ott lenni. Nála sosem volt kényszer. Volt, aki egy napot maradt, volt, aki tíz évet. Mindegy volt. A szeretet marasztalt.
Anjali:
Nem volt főnök?
Vinay:
Olyan főnök, aki maga húzta a szekeret. Példát adott – nem utasítást. Ha gyomláltunk, ő is gyomlált. Ha nem ment, megálltunk. Ha valaki elfáradt, nem szégyen volt – hanem természetes. Másnap újra jött.
Anjali:
És a pénz? A megélhetés?
Vinay:
Semmit nem ígért. Csak célt. És közösséget. Ott mindenki érezte, hogy amit tesz, számít. Nem kellett bér – a belső öröm nagyobb volt.
Anjali (halkan):
Ez ma ritka.
Vinay (elkomorodik, majd lágy mosollyal):
Az ilyen emberek ritkák. De mindig vannak. Ahol egy ember nem akar másokat uralni, csak szolgálni – ott születik meg újra Gandhi.
(Csend. Vinay lehajtja a fejét. Madarak hangja. Anjali becsukja a jegyzetfüzetét
Imre Sándor szellemiségében egy portrészerű, gondolati mélységű szövege. Az ő életútja, piarista szellemisége és a nevelésben vállalt szerepe különösen jól illik ahhoz a fenti 12 pontból álló emberképhez. Az alábbi szöveg lehetne akár egy tanári beszéd, egy évnyitó vagy egy emlékbeszéd részlete – személyes hangvételű, de eszmei súlyú.
Imre Sándor: A tanár, aki nem akart tanítani, csak segíteni növekedni
Ő nem állt katedrára, hogy uralkodjon. A katedra nála inkább emelvény volt – ahonnan messzebbre lehetett látni, de nem magasabbról. A tanári tekintélyt nem követelte ki – megkapta, mert visszatükrözte a diákokban rejlő emberséget. Imre Sándor nem akart nevet, nem akart címet. Ő olyan tanár volt, aki mindig „tanulót” látott maga körül – nem tantárgyat oktatott, hanem embereket nevelt. Nem formált, hanem kibontakoztatott. Nem rangsorolt, hanem figyelt. Az ő közösségeiben nem volt kényszer. Mindenki önként kapcsolódott. Aki segíteni akart, annak adott feladatot – de mindig a képesség szerint. Tudta, hogy a tehetség nem kiváltság, hanem szolgálatra szólító lehetőség. És hogy az is tehetség, aki észrevétlenül tartja meg a rendet, aki csendben figyel, aki lassabban bontakozik ki – de annál biztosabban. Imre Sándor nem ellenőrzött, nem szidott, nem követett naponta. Ő bízott – és ez volt a legerősebb kontroll. Aki elvárás nélkül ad bizalmat, annak a jelenléte formál. Nem volt benne semmi mesterséges. Csak jelenlét. Csak nyugalom. Csak világosság. Ha valaki elfáradt, nem szégyenkeznie kellett – hanem pihenhetett. „Nem mindenki egyszerre érik meg” – mondta. És nem is volt fontos, ki éri el előbb a célt. Csak az, hogy közben ne felejtsük el: nem a tudásért vagyunk, hanem egymásért. Sohasem hívott tömegeket. De akik jöttek, azok maradtak. Mert mellette lenni nem feladat volt, hanem lehetőség. Nem érdemjegy, hanem hivatás. A közös munka sosem volt rideg: játék és komolyság keveredett benne, mint a gyermeki szívben. Ma is kevesen értik, mit jelent az ő mondata:
„Az istenhitet a Jóistentől kapjuk. De aki nem kapta – az is lehet rendes ember.”
Ez a mondat nem dogmát véd, hanem embert ment. És ha valaki ma újra megkérdezné, milyen vezetőre van szükségünk, talán azt válaszolnánk:
Olyanra, mint Imre Sándor. Aki nem kér követést – de követjük. Aki nem ragyogni akar – csak világítani. Aki nem írja fel a nevét a falra – hanem beírja magát a szívekbe.
A fentiek Ferenc pápa stílusában egy beszédrészletet – olyat, amilyet akár egy ifjúsági találkozón, egy pápai audiencia alkalmával, vagy egy társadalmi felelősségvállalásról szóló beszédben is elmondhatna. A szöveg közvetlen, egyszerű, evangéliumi ihletésű, és a 12 pont által meghatározott emberképet a mai világ kihívásaira válaszul mutatja be.
Ferenc pápa beszédrészlete – A vezető, aki szolgál
Kedves testvéreim, fiatalok, tanítók, barátaim!
Ma egy olyan vezetőről szeretnék beszélni nektek, aki nem az első akar lenni – hanem az utolsó, hogy mindenkit maga elé engedjen. Aki nem uralkodni akar – hanem hordozni. Nem irányítani – hanem kísérni. Ez az ember nem írja fel a nevét a plakátra, nem épít hatalmas tornyot a nevének. Ehelyett csendesen kijelöli az irányt: az irgalom, a közösség, a szolgálat irányát. Aki hisz abban, amit tesz az jó!
Nem toboroz. Nem csábít fényes ígéretekkel. Csak jelen van – és a jelenlétében az emberek úgy érzik: akarnak tenni valami jót. Nem parancsra – szívből. Ez a valódi vezetés: a belső tűz felébresztése. Az ilyen ember nem használja ki a többieket. Ő emlékeztet minket arra, hogy az ember nem eszköz, nem „humán erőforrás” – hanem istenképmás. Méltósága és alázata van. Még akkor is, ha fáradt, ha törékeny, ha bizonytalan.Ez a vezető nem ellenőriz óráról órára. Bízni tanít. És a bizalom az egyik legnagyobb ajándék, amit ember embernek adhat. Ha valaki elfárad, nem ítélkezik. Nem mondja: „Gyenge vagy.” Inkább azt kérdezi: „Segíthetek?” És bevon másokat is – mert tudja: a közösség ott kezdődik, ahol már nem kérdezzük, kié az érdem. Az ilyen ember példát ad – de nem a maga dicsőségére. A munkájával tanít. A mosolyával bátorít. És igen: nem pénzzel, nem díjakkal motivál – hanem azzal, hogy értelmet ad. Mert ha van cél, van értelem, akkor van öröm is. A csapat, amely vele dolgozik, nem gépezet – hanem testvéri közösség. A nevetésük őszinte, a fáradtságuk nemes, a csendjük mély. Mert mindenki megtalálja a maga helyét, a maga ajándékát. És mindenki fontos.
Kedves fiatalok!
Ma a világ vezetőket keres. De ti ne olyan vezetők legyetek, akik elöl mennek, miközben hátul senki sem marad. Legyetek inkább azok, akik visszalépnek, hogy más is előrébb léphessen. Akik nem fénylenek – csak világítanak. Akik nem követelnek – hanem meghívnak. Ez az ember, akiről ma beszélek, nem híres. Lehet, hogy a ti tanárotok. Lehet, hogy az édesanyátok. Lehet, hogy te magad. Legyél te az az ember. Mert a világ ilyen emberekből épül újra.
Az ember, aki világítani jött – és nem önmagát mutatni
Van egyfajta ember, akinek nincs szüksége hatalomra ahhoz, hogy hatással legyen. Nem kér követőket – mégis követik. Nem áll a világ színpadára – de nélküle a világ színtere üresebb volna. Ez az ember először célt mutat. Nem kívülről hozott célt, hanem belső irányt: közös jövőt, amelyben helye van a másiknak. Nem utasít, hanem hív. Nem sürget, hanem türelmesen kivárja, amíg megszületik benned a szándék. A munkatársait nem kiválasztja, hanem hagyja megtalálni önmagát benne. Aki mellé szegődik, nem azért teszi, mert muszáj, hanem mert ott, mellette emberibbnek érzi önmagát. Ez az ember nem él vissza a másik idejével, erejével, reményeivel. Nem használ, hanem felemel. Az együttműködés, amit teremt, nem gépezet, nem szabályzat, nem parancslista. Hanem légkör. Egy olyan tér, ahol mindenki saját tehetségének megfelelően kap feladatot – és közben nemcsak dolgozik, hanem épül is. Ez az ember nem ellenőriz – bízik. Nem siet – kísér. Nem szégyenít – támogat. Ha valaki elfárad, nem bűntudatot kelt, hanem helyet ad a pihenésnek. Mert tudja, hogy a közösség nem egyenletes menetoszlop, hanem váltott lépésű zarándoklat. És közben példát mutat – nem hangosan, nem demonstratívan. Hanem úgy, hogy amit tesz, az világít. Aki ránéz, nem őt látja elsősorban – hanem önmagát, egy jobb változatban.
Az ilyen ember nem pénzzel motivál, hanem értelmet ad a munkának. A csapat, amely vele dolgozik, nem szolgálói gárda, hanem vidám közösség. Nevetés és felelősség kéz a kézben jár – és a munka nem kényszer, hanem közös küldetés. A világban, ahol mindenki pozíciókat hajszol, ez az ember másként jön. Mint egy tanár, aki észrevétlenül nevel. Mint egy vezető, aki nem uralkodik. Mint egy kertész, aki csak segít nőni – nem ő terem, de nélküle nincs termés. ,Ilyen volt Gandhi. Ilyen volt Imre Sándor. Ilyen a példamutató vezető, a csendes fény, a szolgáló jelenlét. És ilyen ember lehet bárki – ha nem fényleni akar, hanem világítani. A fenti szöveghez olyan címet érdemes választani, amely egyszerre emelkedett, emberi és gondolatébresztő – ahogy maga az emberkép is, amit bemutat. Az alábbiak közül többféle irányt is képviselnek:
Címjavaslatok – különböző hangnemek szerint
2. Rövid, erőteljes, aforisztikus
4. Társadalmi-erkölcsi jelentésre építő
Megjegyzések
Megjegyzés küldése