Fjodor Dosztojevszkij (1821-1891) küldetését így foglalhatjuk össze: feltárni az emberi lélek mélységeit, és megmutatni, hogy a szabadság felelősséggel jár.
Regényeiben azt vizsgálta, mi történik az emberrel, amikor szembekerül a bűnnel, a szenvedéssel, a kétellyel és a lelkiismeretével. Hősei gyakran próbálják igazolni saját tetteiket — de a lelkiismeret, a másik ember sorsa és a szeretet kérdése elől nem tudnak kitérni. Dosztojevszkij szerint az ember több, mint észérvek és társadalmi körülmények eredője: dönteni képes, ezért felelős is.
Keresztény hitében a megbánás, a megbocsátás, az együttérzés és a szeretet adott reményt a megújulásra. A szenvedést nem egyszerűen dicsőítette; azt kutatta, hogyan őrizheti meg az ember a másik iránti felelősségét a szenvedés és a gonoszság világában.
Tolsztoj az igazságosabb élet keresésére hívott; Dosztojevszkij arra, hogy nézzünk szembe saját lelkünk sötét és világos oldalaival, és válasszuk a szeretetet. Az ő belső útja: lelkiismeret → felelősség → megbánás → együttérzés → megújulás.

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése