Egy uruguayi család tanúságtétele így fogalmaz: „Szegények vagyunk. A fogyasztás utáni hajsza elveszi tőlünk az időnket.”
Ha nincs időnk megállni, beszélgetni és gondolkodni, könnyen elsodródunk attól, ami igazán fontos. Útkereszteződéshez érkeztünk: a hitünk közössége sok helyen kisebbségbe kerül, miközben az emberek egyre magányosabbak.
Mi a teendő? Közösségeket kell létrehoznunk. Olyan kisközösségeket, ahol az emberek időt adnak egymásnak: meghallgatják egymást, együtt gondolkodnak, imádkoznak és cselekednek. A hit így nem pusztán magánügy marad, hanem közös, megélt felelősséggé válik.
A közösség visszaadja az időt az embernek: időt a gondolkodásra, a hitre és egymás szolgálatára.

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése