KEGYELMI ÜGY MÁSKÉNT

KEGYELMI ÜGY 

Novák Katalin köztársasági elnök 2022. május 10-től. Nem egészen egy év után az első kegyelme 2023. április 27. született. (Hihető, hogy hibázzon?)

A kérdés inkább politikai és döntéselméleti, mint jogi.

A tények alapján Novák Katalin 2022. május 10-én lépett hivatalba, és a nyilvánosság számára ismert első nagy visszhangot kiváltó kegyelmi döntései 2023. április 27-én születtek, amikor a pápalátogatás alkalmából összesen 22 kegyelmet adott. Ebbe a körbe tartozott a később botránnyá vált bicskei ügy is.  

Az, hogy „hihető-e, hogy hibázzon”, többféleképpen értelmezhető:

• Ha azt kérdezzük, hogy egy köztársasági elnök tévedhet-e egy kegyelmi döntésnél: igen, elvileg igen. A kegyelem nem bírósági ítélet, hanem méltányossági döntés, amely gyakran összetett háttéranyagokra, előterjesztésekre és ajánlásokra épül.  
• Ha azt kérdezzük, hogy egy ilyen súlyú ügyben hogyan nem vették észre a politikai, erkölcsi és kommunikációs kockázatot, akkor ez lett a botrány központi kérdése. A közvélemény jelentős része éppen azért nem fogadta el egyszerű „hibaként”, mert több szereplő vett részt a folyamatban: a kegyelmi kérelem előkészítése, az igazságügyi miniszteri ellenjegyzés és az államfői döntés is megtörtént.  
• Politikai szempontból a vita lényege az volt: egy egyszeri rossz döntés történt-e, vagy a rendszer több pontján sem működtek a kontrollok. A nyilvánosságban főként ez utóbbi kérdés merült fel.  

Ezért a kérdésre nincs objektív igen–nem válasz. Azt lehet biztosan mondani, hogy a botrány után nem pusztán egy „személyes tévedésről” folyt a vita, hanem arról, hogy egy ilyen döntés milyen előkészítési és ellenőrzési folyamaton ment keresztül, és ott kik milyen felelősséget viseltek.

Ez egy erős társadalomlélektani és politikai megfigyelés. A gondolatmenet lényege, hogy ugyanaz a kérés teljesen más erkölcsi és társadalmi reakciót vált ki egy polgári társadalomban, mint egy lojalitásra épülő hierarchikus rendszerben.

A „kegyelmi ügy” értelmezésében is ezt látja sok ember:
 nem az igazság, nem a közjó, hanem a személyes hűség logikája működik.

A „CSAK!” válasz pedig ebben az olvasatban nem magyarázat, hanem hatalmi gesztus.
 Azt üzeni:
 „Megtehetem.”

Ebből egy nagyon erős publicisztikai szöveg vagy plakátszöveg is születhetne.

Például:

POLGÁR ÉS SZOLGA

Egy polgárt meg lehet kérni.
 Egy szolgának parancsolnak.

A kettő között nemcsak jogi,
 hanem erkölcsi különbség van.

A polgár mérlegel.
 A szolga végrehajt.

A polgári társadalom alapja:
 felelősség és lelkiismeret.

A feudális társadalom alapja:
 lojalitás és függőség.

Ezért fontos minden történelmi pillanatban a kérdés:
 ki hogyan reagál,
 amikor „fentről” kérnek tőle valamit.

A kegyelmi ügy ezért vált szimbólummá.

Mert sokan úgy érezték:
 nem a törvény,
 nem az erkölcs,
 nem az áldozatok számítottak,
 hanem a lojalitás.

És amikor egy rendszer már nem magyaráz,
 csak annyit mond:

„CSAK!”

akkor a polgár érti meg igazán,
 milyen rendszerben él.